A holtak árnyéka /Befejezett/

6.

" Aztán megy a dolgára, nézőközönség úgysem fog kelleni. Még elbúcsúzom a többiektől, picit lefárasztott azért ez az egész. Beülve a kocsiba még egyszer felnézek a házra, mielőtt gázt adva elindulnék. Alig várom, hogy végre haza érjek és megszabadulhassak ettől a hacukától. "

A kávésbögrébe bámulva jártatom az agyam, azon agyalva miként kellene a kiscsajt kiiktatnom. Végül elhalasztom a dolgot, a csütörtök még sem jó. Hiszen mindenki tudná, hogy hozzám jön. Akkor nem lenne alibim, ha nálam veszne nyoma. Amúgy is jövő tavaszig még van időm kezdeni vele valamit. Addig megfigyelem, hová és merre jár. Milyen a szokásai vannak. Megiszom a maradék kávét, lassan indulnom kell. Ma megint jön az a múlt heti hülye csoport. Még egy utolsó pillantás a tükörbe mielőtt indulnék. Mivel már egy kicsit késésben vagyok, nem megyek a temető felé. Majd inkább este, nem tudom a Cicafiú mikor fog jelentkezni. Még a telefonszámát sem tudom, de ez ellen majd teszek. Valami mondva csinált indokkal, kiszedem Henry- ből. Aki persze már a kórház épülete előtt vár vigyorogva. Olyan kis édes, mint egy hős szerelmes. Legközelebb talán még virágot is hoz nekem. Kényszeredetten mosolygok vissza rá, mindenképpen beszélnem kell vele. De az is lehet, hogy elszórakozom vele egy kicsit. Végülis abban nincs semmi rossz.

- Jó reggelt! Mi újság? Jobban van a bátyád? - kérdezem kíváncsian.

- Ó, persze! Nincs annak semmi baja. Már vissza is ment a fősulira. – mondja, erre felszalad a szemöldököm. Arról tudtam, hogy még oda jár. Azért erről tájékoztathatott volna a mocsok. Leplezve a bosszúmat, okosan bólogatok csak. Na majd erről is kifaggatom óvatosan a bogyókát.

- Értem. De legalább egy darabig nyugtod lesz tőle. - próbálok magamra erőltetni egy kis nyugalmat. Most kurvára felbaszta a Taknyos az agyam ezzel. Azt hiszi a kis hülye, hogy ölbe tett kézzel fogok rá várni? Nekem igényeim vannak, amit ki is fogok elégíteni. Már meg is van hogyan.

- Az biztos minimum egy hónapig! Bár tegnap óta nem szólt be egyszer sem. - meséli boldogan mosolyogva, miközben beljebb haladunk az épületben.

- Kitaláltam valami jót! A csoport után úgy sincs munkánk. Szeretnék elmenni vásárolni, van kedved velem tartani? Úgyis a barátom akartál lenni, itt az alkalom. - kacsintok rá, a jobb hatás érdekében még a számat is megnyalom. Szégyellősen irul pirul, de végül beleegyezőn bólint.

- Szuper. Akkor mehetünk befelé. - dörzsölöm össze a tenyerem, majd az alagsor felé veszem az irányt. A hadművelet elkezdődött. Talán még jobb is lesz, mint a Taknyos. Ez legalább nem fog annyit ellenkezni. Alig öltözöm át, mikor már meg is érkezik a csoport a rehab intézetből. Persze egyből kiszúrom a múltkori szőke srácot, gonosz tekintettel méreget. De most nincs kedvem a szívatásához és nem is készültem nekik semmi féle hátborzongató dologgal. Fél óra után az útjukra engedem őket, a két felügyelő tiszt kíséretében. Sokkal jobban izgat a programom Henry- vel. Az irodába menet szúrom ki, hogy az asztalán hagyta a telefonját. Amilyen kis debil nem hiszem, hogy komoly gombzár védi. Ó, hát persze, hogy nem! Gyorsan ki is keresem a számot. Abban is biztos vagyok az enyém is meg van neki. Bár nem tudom honnan. Mert én biztos nem adtam meg neki. Átküldöm magamnak a névjegyet mielőtt megjelenne. Végszóra toppan be, éppen még volt időm visszatenni a készüléket a helyére.

- Átöltözök és mehetünk. - a legcsábítóbb nézésemmel pillantok rá. Szegénykém ennyitől képes zavarba jönni.

- Oké, kint leszek. – mondja, majd felkapva a cuccait el is rohan. Én is bemegyek még az irodába. Lecsekkolom, hogy átjött-e az üzenet. El is mentem Taknyos névjegy alatt, meg persze Henry számát is. Majd hívok egy taxit. Elégedetten vigyorogva csúsztatom a készüléket a zsebembe. Lekapcsolom a villanyokat, majd elindulok kifelé. Szerencse ma nincs hulla és úgy osztom be az időmet ahogy nekem tetszik. Mire felérek már a taxi is megérkezik, illedelmesen nyitom ki az ajtót a kis szégyellős segédemnek. Folyamatosan olyan érzésem van, mintha valaki figyelne. Nem baj nézzen csak, sejtem ki lehet az. Csak még azt nem értem, ha visszament az egyetemre akkor mit keres itt. Márpedig a megérzéseim még sosem csaptak be. Lágyan simítok végig a kis Henry derekán, miközben beszáll a kocsiba. Hatalmas vigyorral nézek körbe. Szinte már idáig érzem a Taknyos haragját, még ha nem is látom hol van. Persze most kivételesen én is hátra ülök a bogyóka mellé. Bemondom a sofőrnek a címet, majd elindulunk. Végig a tükröt nézem követ e valaki.