A holtak árnyéka /Befejezett/

28.

Üdv mindenkinek! Tudom sokan vártátok már a következő részt, hát akkor tessék felkészülni! Puszi R. 😘

Ez az utolsó éjszaka, amit itt tölthetek. Pedig az elmúlt három hétben egészen hozzászoktam már. Hiába a jót mindig könnyebb megszokni, mint a rosszat. A kezem már egész jól helyre jött, bár alig bírom mozgatni. A gipsz is fent marad még jó ideig, kb. két hétig. De George azt mondta sok idő kell hozzá, hogy teljesen meggyógyuljon. Olyan legyen mint régen. Az utolsó éjjel amikor Harry mellett alhatok, a gyűrűjét viselhetem, boldog lehetek. A papírt a börtönkórházba már az ügyvéd elküldte, amit George barátom írt. Mert a bent töltött idő alatt a barátommá avanzsálta magát. Az ügyvédem minden létező dolgot előásott Mark- ról. Hiába ismertem el a bűnösségemet, sikerült fellebbezésért folyamodni. Az első tárgyalás azután lesz, miután visszaszállítanak a fogházba. Harry ma gyertyafényes búcsú vacsorát szeretett volna, de lebeszéltem róla. Amúgy sem lehet ide gyertyát behozni. Így is kettesben leszünk az elég lesz, mindenféle klisé nélkül. Fürödjünk a szerelmünkben, amíg lehet. Hamarosan érkezik, addig a fürdőben kicsit rendbe szedem magamat. Mire visszamegyek a szobámba a nővér is megérkezik a vacsorával, diszkréten leengedi az ablakokon a reluxát ne lehessen a folyosóról belátni. George igazán megtett mindent, hogy legalább itt nem érezzem börtönben magamat. Természetesen a szobámat nem hagyhattam el, de ettől függetlenül jó volt minden. Kényelmesen elhelyezkedem a kanapén, amikor a Göndör dugja be az ajtón a fejét. Persze azért készült és hozott vacsi kiegészítést is.

- Szia édesem! – búgja már a számba. Csókja most is, mint mindig a legédesebb a világon.

- Szia neked is, mit hoztál? – kérdezem kíváncsian, miközben a hozott holmikat vizsgálom.

- Sok síkosítót! – neveti el magát. Hetek óta nem szeretkeztünk, úgy nem. Persze voltak kisebb dolgok, nem bírtunk magunkkal. A táskák tartalmát nézem át, na pont az nincs, amit mondott. Azért kicsit csalódott vagyok, de ez mégis csak egy kórház. Remélem majd otthon a hálószobánkban lesz még ilyen alkalom bőven. Feltéve ha haza jutok záros határidőn belül.

- Mindjárt jövök! – majd újra elmegy. Vajon mire készül? Megmondtam, nem kell semmi extra csak legyünk együtt. Végül csak egy szál rózsával tér vissza.

- Gyertyafényes vacsit nem akartál, legalább ennyi romantika legyen! – néz rám szerelmesen, ellágyult tekintettel a könnyeimen keresztül nézek vissza rá. Ha belegondolok, hogy ez lesz az utolsó éjszakánk és most egy hónapig biztos nem fogom látni. Mert az a kis mocsok ügyvédje kérte, hogy a tárgyalás is zártkörű legyen. Igazából meg kellett volna akkor és ott ölnöm, de már késő a bánat.

- Rendben. Gyere, most ülj mellém együnk végre, éhen halok. – szólok végül a könnyeimet visszanyelve. Csendben eszünk, ő engem etet én őt. Bele sem merek gondolni mi lesz holnap vagy a tárgyaláson.

- Ma nem maradhatok reggelig. Korán indultok és nehogy baj legyen belőle. Az is csoda, hogy eddig nem buktunk le. – mondja komolyan – De mindenképpen megvárom, míg elalszol. Hoztam még valamit. – majd átnyújt egy fényképet, amin ketten vagyunk. Már nem is emlékszem mikor készült vagy hol.

- Köszönöm, mást nagyon úgysem vihetek magammal. – le is húzom a gyűrűt és a kinyitott tenyerébe teszem. A szívem egyik összetört darabjával együtt. Csak a szemembe nézve figyeli a mozdulatot. A markába szorítja egy pillanatra, majd csókot lehel rá. Végül a kisujjára húzza. A fényképet viszont a mellkasomhoz szorítom, remélem erőt fog adni a folytatáshoz. A könnyeimet nyeldeklem vissza, amikor egy kicsike könyvet vesz elő. Felém nyújtja először nem értem, de nem is veszem el tőle. Az elején a felirat hirdeti Holy Bible, tágra nyílt szemekkel nézek rá.