A holtak árnyéka /Befejezett/

42.

Elég vicces látvány végig nézni ahogy Louis küzd a hatalmas bőrönddel. De én megmondtam neki, ha ennyi cuccot csomagol akkor bizony maga fogja cipelni. Nem hitt nekem, pedig már a házból alig bírta ki cincálni.

- Nem megmondtam, hogy ne csomagolj ennyi szart! - morgom neki mert még mindig küzd, hogy levegye a futószalagról. Még alig érkeztünk meg és már felidegesít.

- De megmondtad! Én meg azt, hogy kelleni fog erre az egy hétre ennyi holmi. Majd neked nem lesz mit felvenned három nap után! - kékjei csak villámokat szórnak, de legalább már el tudunk indulni kifelé a terminálból.

- Ide minek több cucc, elég egy fürdőgatya! Louis a Hawaiira jöttünk! Meleg van, már most szakad rólam a víz.

- Mi az, hogy Louis? - fordul hátra én meg majdnem felbukok benne és a cuccában.

- Miért így hívnak nem? - kérdezek vissza. Közben leintek egy taxit a sofőr azonnal ki is pattan segíteni.

- Ja így. Én sem foglak ezután sehogy máshogy hívni, csak Harry Edward - nak. Neked jó lesz? Hmm? - mérgeskedik miközben beülünk az autóba. Egy cetlin átnyújtom a hotel címét. Majd magamhoz húzom a méregzsákomat, hátha ölelgetem akkor lenyugszik hangyányit.

- Jól vagy Nyulacska nyugi van! Ez a nászutunk, higgadj le. Majd kialszod az időeltolódást és jobb kedved lesz. - búgom a nyakába, még mindig annyira hihetetlen az egész. Van egy férjem és még a szüleim is elfogadták. Vagy inkább beletörődtek. Inkább harapdálom a nyakát azt annyira szereti. Velem együtt, mindig olyan puha és finom a bőre.

- Rendben így mindjárt más Cicafiú! Alszunk egyet és utána irány a part meg a medence!

- Na ja és szex nem lesz? - most én vagyok felháborodva.

- Volt a gépen, nem volt elég! Kitiltottak minket a budiból. Szerinted ugyan miért? - kérdezi kíváncsian, nem mintha nem tudnám. Csak szélesen vigyorgok, miközben a kocsi megáll a hotel előtt. - Mert hangosan visítottál Taknyos azért! - mormolja az orra alatt. Annyira jó ez a név mindig elnevetem magam rajta. A sofőr kipakolja a bőröndöket és át is adja a londinernek. Louis addig előre megy a szobafoglalást és a kulcsot intézni. Míg én a sofőrrel az anyagiakat. Mire beérek egy kisebb csapat fűszoknyás nő veszi körbe a kedvest, aki csak a kör közepén állva nyüszít. Idáig hallom, jaj basszus! Rohanok oda a lányok meg csak megilletődve állnak. Ő meg a haját markolászva toporog köztük. Reszketve omlik a karjaimba amikor meglát. A pánik roham már utolérte, alig kap levegőt. Annyira liheg félő, hogy mindjárt elájul.

- Édesem ők csak nők, nem akartak bántani. Próbálj megnyugodni kérlek. - hosszú percekig ringatom mire sikerül neki. Pedig már azt hittem rendben lesz. De ezek szerint még nem teljesen. A lányok csak értetlenül merednek rá, én azért kapok egy virágfüzért a nyakamba. Leültetem az egyik közeli fotelba, a szálloda egyik alkalmazottja már mellettünk toporog idegesen.

- Segíthetek uraim? - kérdezi erős akcentussal, de azért érteni.

- Nem köszönöm, én is orvos vagyok!

- Most már jól vagyok, csak nagyon hirtelen jöttek. És sokan! - hajtja hátra Louis a fejét a tekintetét a plafonra szegezi.

- Jól van Nyulacska, maradj. Addig elmegyek a kulcsért. Azonnal jövök. - már fel is állok mellőle, a recepciós pult felé indulok. Persze a mellettem lévő már útközben kérdezi a nevem, ezért mire oda érünk már nyomja a kezembe a papírokat és a kulcsot is.