A holtak árnyéka /Befejezett/

33.

" - Rendben kész vagyok. Csak pár varrat engedett el. De jobb lesz, mint újkorában. - segít tiszta alsót és melegítőt húzni, majd a szobámba kísér. Bebújik mellém, szorosan ölel. Kell is vágyom rá, egy percre sem akarok egyedül maradni. Egy ilyen gyönyörű és szerelmes vallomás után, helyre kell jöjjek, meg kell gyógyuljak. Nem hagyhatom el magamat. El kell higgyem neki szüksége van rám, ahogy nekem is őreá. "

⁕

Napközben Ashton van velem, egy ápolóval felváltva. Aki mindig egy nő sosem kapok férfit, amit nem is bánok. A kopaszt leszedálták így pofázni sem tud. Harry kora délutántól másnap reggelig van velem. Egy hét múlva már kezdem érezni, hogy talán ember lesz még belőlem valaha. Bár kurva lassan az biztos, az ügyvédem délutánra kért beszélőt. Engedélyezték neki, hogy feljöhessen ide a gyengélkedőre. Mostanra már az összes repedést elneveztem, de mindig elfelejtem melyik kicsoda. Ez tulajdonképpen nem rossz, így minden nap kezdhetem elölről a játékot. Már előre félek mi lesz, ha meggyógyulok és vissza kell mennem a részlegre. De igyekszem addig erre a legkevesebbet gondolni. Az elektromos zár zúg, biztos megérkezett a Cicus. Szeretem amikor itt van mindig sokat beszél még akkor is, amikor nem válaszolok neki. De ő nem sértődik meg, kedves mindig. Hoz minden féle apró dolgot, hol egy csokit, hol gumicukrot. De olyan nap nincs, hogy üres kézzel jönne. Izgatottan ülök törökülésben az ágyon, már ez is megy. Napról napra jobb, kíváncsian nyújtogatom a nyakamat.

- Csak nem vártál már? - kérdezi vigyorogva. Már éppen válaszolnék, mikor Edward alakja tűnik fel mögötte. Azonnal magamra is rántom a takarót, inkább mögüle figyelem a férfit.

- Üdv Mr. Tomlinson jó híreket hoztam! - ez is vigyorog, minek örülnek ezek ennyire? Az kizárt, hogy annak miszerint látnak. Ezt nem veszem be, na jó maximum Harry-től. Csendben várom, hogy elmondja a jó híreit. Biztos bíztat a hülyeségeivel, csak öt hónap csak egy év, fél lábbal is kibírod Stb...

- Szóval mivel Mr. Hook azóta sem jelent meg és nem is tudják hol van. A bizonyítékok önmagukban nem állnak meg vádként. Sikerült elérnem, hogy ne kelljen kivárni a két hónapot. Holnapra megvannak a papírok, ejtik a vádakat maga ellen. Haza mehet, ez lesz itt az utolsó éjszakája. – hadarja. El sem hiszem, amit mond.

- Kimehetek? Nem kell visszamenjek oda? Soha? - nézek Harry- re, aki még boldogabban mosolyog rám, mint eddig.

- Soha de soha többet édes! Holnap haza megyünk! - harsogja, a kopasz morog a szoba sarkából valamit. De nem annyira hangosan, hogy érteni is tudjuk mit mondott.

- Köszönöm. - tör fel belőlem a zokogás, mintha egy mázsás súly gördült volna le a mellkasomról hirtelen.

- Igazán nincs mit. Még találkozunk, holnap pontban kettőkor itt leszek. Addig is minden jót. - Hazzy elkíséri az ajtóig, amikor visszajön még mindig az ágyon fekve szipogok. Leül mellém átölel, ringat.

- Ezt nem értem Harry. Miért jelentett fel, ha most eltűnik. Miért? - kérdezem tőle.

- Fogalmam sincs drága, de ne is foglalkozzunk vele. A lényeg, hogy hazavihetlek végre. Főzhetek neked finomakat, szerethetlek. Annyit foglak ölelgetni, hogy már utálni fogsz. - kuncog a nyakamba. Az idilli pillanatot az ogre szakítja félbe megint elkezd trágár dolgokat kiabálni nekem. A fülemre tapasztom a kezemet hallani sem akarom. Megint elkap a pánikroham a levegőt kapkodva remegek és hintáztatom magamat. Harry elenged majd lassan feláll, ördögi vigyorral a képén igazítja meg az öltönyt magán. Majd lassú léptekkel közelíti meg a kopaszt, csak fél szemmel merek oda nézni. Még mindig hallom ahogy kiabál. Egy akkora öklöst visz be neki, hogy még nekem is fáj.