A holtak árnyéka /Befejezett/

45.

„- Ha nem, hát nem! Majd meglátjuk ki bírja tovább. Ne feledd nekem van egy ugyanolyanom, mint te. - súgja a fülembe. Persze azt nem hagyja ki, hogy a fülcimpámat ne rágcsálja közben. Óvatosan csúsztatom a nyakára a kezemet a szemeibe nézve.

- Meg ne próbáld Nyulacska! Az enyém vagy senki másé! Ha akár egyszer is kikacsingatsz keresztre feszítelek. Megértetted?

- Meg Daddyyyy! - húzza el a szót vinnyogva, de a röhögés már kitörni készül belőle. „

Erre csak a szememet forgatom tudja jól, hogy utálom ezt a Daddy kinkes baromságot.

- De azért ez rád is vonatkozik Cicus! Kurva féltékeny vagyok, mindjárt vérfürdő lesz! - fenyegetőzik.

- Ó, igen? Mégis kit akarsz megint kinyírni, felnégyelni vagy kibelezni? - kérdezem kíváncsian.

- Azt az utas kísérő picsát, mióta felszálltunk a gépre azóta rajtad legelteti a szemét.

- Értem! És most is néz? - de erre csak egy bólintást kapok. Na nekem se kell több, azonnal a drága ajkaira tapadva kergetem meg a nyelvét. Még szerencse, hogy az első osztályon jó szélesek az ülések. Ezért szemből az ölébe tudok ülni. Persze azonnal a hátsómat kezdi el markolászni. Kéjesen nyögdécsel, miközben a csípőmet a lehető legközelebb nyomom az övének. Olyan csókba részesítem, mint talán még soha amúgy is kívánom. Nem is esik nehezemre, ha tehetném biztos felfaltam volna már. Kifulladva dönti hátra a fejét, közben hatalmasat vigyorog.

- Na most már nem néz! - les ki a vállam felett.

- Helyes ne is nézzen! Én csak téged szeretlek Nyulacska. - hajolok a nyakára, apró puszikat hagyva ott.

- Ajánlom is! És én meg csak téged Cicusom. - válaszol remegő hangon. Ideje lenne lemásszak az öléből, most itt nem lenne ildomos messzebbre menni. Pedig egy percre sem lenne ellenemre. Össze is kapom magamat és vissza ülök a helyemre.

- Na látod mondtam én! Nem lesz itt semmilyen szex megvonós ígéret! - kuncog mellőlem a világ legszebb férje. Természetesen ebben nagyon is igaza van, nem bírnám ki egy hétig. De még egy napig is nehéz nélküle.

- Nem hát! De ezt már a beszélgetés elején tudtuk jól. Még meg sem köszöntem neked az esküvőt. Így hát köszönöm. Csodálatos volt. - hajtom a vállára a fejemet. Az arcomhoz érinti a puha tenyerét, simogat közben.

- Én meg sajnálom, hogy elrontottam a romantikus vacsidat. Tényleg mit csináltál az ipsével? Ugye nincs már a csomagtartóban? - hangja ijedten cseng, a teljes felsőtestével fordul felém.

- Dehogy is! Még aznap este mikor elzavartál, kiengedtem. Persze lelejmolt apróra. De adtam neki egy húszast. Arra sem emlékezett ki ő nem, hogy arra mit csináltál vele. Kérlek, máskor egy fagyiért ilyet ne csinálj. Sőt, ha lehet másért sem. - tartom elé a mutató ujjam fenyegetésként.

- Akkor ne akarjon a kajámból! - dühösködik, miközben hatalmasat ásít.

- Úgy látom Csillagom itt az ideje az alvásnak. - mosolygok rá miközben ledöntöm az üléseket.

- És ha én nem akarok, mert én most szeretkezni szeretnék veled? - néz fel a takaró alól, amit időközben rá terítettem.

- Akkor most nem fogsz! Aludj. Majd otthon szeretgetjük egymást, sőt életünk hátralévő részében csak ezt fogjuk csinálni. - magamra is rá húzok egy kicsit a takarójából. Szembe fekve vele, nézem a lehunyt szemeit. Hihetetlen hosszú és sűrű pillái árnyékot vetnek az arcára.