A holtak árnyéka /Befejezett/

22.

A szórakozóhely már tele mire bejutunk, egyből a pult felé veszem az irány. Ma este biztos leiszom magamat. Ennyi a minimum azok után, amit a Taknyos a fejemhez vágott. Még ő gyanúsítgat, mikor ő beszélget mással. Csak tudjam meg ki az biztos kibelezem. Gyors egymásutánban hajtok le két vodkát, ki kell süssem az agyamat. Legalább ne kelljen gondolkodnom. Bogyóka csak aggódva figyel, Ben -el együtt.

- Megyünk táncolni? - állok fel vigyorogva. Még nem szédülök eléggé ahhoz még innom kell, de a hangulatom kezd megjönni.

- Felőlem mehetünk. - áll mellém Benedict, végül Henry is követ minket. Azért egy üveg sört viszek magammal. A tánctér már tele, így csak egymáshoz dörgölőzve tudunk táncolni. De nem baj jó ez így, fincsi kis buli lesz ez már érzem. Körülbelül fél órás dörgölődzős, táncolós buli után, vissza verekszem magamat a bárpulthoz. Otthagyva a sógoromat az újdonsült pasijával. Ahogy elnézem igen csak belemelegedtek a táncikálásba vagyis inkább egymásba. Kikérek még egy vodkát sörrel, azért már érzem a hatást. Lehajtom a rövidet majd a sörrel a kezemben indulnék táncolni, amikor egy igencsak csini mókuska lép mellém. A derekamat átkarolva ül le, valamit mond a nyakamba hajolva. Még a hátamat is simogatja közben, a ricsajban nem is hallom mit beszél. A következő pillanatban eltűnik mellőlem és egy vérben forgó zöldszemű szörny hajol az arcomba. Juj, de rusnya! Nem, ez nem igaz csodaszép. És én olyan szerelmes vagyok belé, mint a csacsi. Elnyílt ajkakkal bámulom egy darabig.

- Na mi a fasz? Hol a legújabb szex partnerem? - nézek körbe először, majd felé fordulva sziszegem a fogaim között.

- Itt áll előtted! - válaszolja toporzékolva.

- Nem, nem te nem Taknyos! Te csak voltál, huss picsába innen. - lököm arrébb, vagyis csak lökném mert nem hagyja magát. Nem baj akkor a hóna alatt kislisszolok, kicselezve ezzel. Eldülöngélek a táncparkettig, az első nekem tetsző egyedhez simulok. De már megint eltűnik az illető.

- Ezt nem hiszem el, te mindenhol ott vagy Taknyos? - fordulok meg, de meg sem várja amíg befejezem. Erőszakosan tol el a falig. Olyan erővel szorít neki, hogy az már fáj. Rég volt már ilyen és ez most nagyon tetszik. De haragszom rá és meg is vagyok sértődve! A fejem is elfordítom mikor a szája közelít az enyémhez. Egyik kezével az államat ragadja meg majd visszafordítja magához. Nem mondom ez azért fáj, a számat összeszorítva tartom. Még véletlenül sem fogja megkapni, amit akar.

- Elég ne harcolj, ez az én hetem! - morogja a nyakam bőrének szívogatása közben.

- Ahhoz képes eléggé feladtad ezt az egészet. Miért? Más kell? Olyan, aki felett lehet uralkodni? Felettem is lehet, miért nem elég neked? – kérdezem, de már a könnyeim is potyognak. Enyhül a szorítás el is enged, arcomat két tenyerébe fogja.

- Azért adtam fel te nyomi, mert azt hittem ezt szeretnéd! Sosem mondtad az ellenkezőjét. Senki más nem kell rajtad kívül, elég vagy nekem. Én téged szeretlek, csak téged. - búgja szerelmesen az oldalam simogatása közben.

- Én nem azt szeretném, hogy feladd. - nyöszörgöm. Reszketve várom, hogy végre megcsókoljon. Mikor meg is teszi, hatalmas sóhajjal ölelem át. A tarkójába kapaszkodva vonom egyre közelebb. Hagyom, hogy erőszakosan csókoljon. Sőt egyenesen erre vágyom már. Az alsó ajkamat harapdálva, a hajamba kap. Egyre erősebben szorít, az egyik kezével a csípőmbe kapaszkodik. Ujjait a húsomba vájja baromi izgató, amit csinál az egyszer biztos.

- Irány haza. - dörmögi a fülembe, majd karon ragadva rángat maga után. Beleegyezést sem vár, csak irányít. A kocsiig cibál, az ajtót feltépve lazán taszít rajtam egyet. Meg sem várja míg behelyezkedem már rám is csapja az ajtót.