A holtak árnyéka /Befejezett/

49.

„Figyelmemet újra a szépséges Nyulacskára fordítom, a fejénél fogva húzom fel egy újabb csókra."

Majd fordítva a helyzetünkön én kerekedek fölé. Azonnal le is csapok a kicsi csúcsokra a mellkasán. Fejemet magára húzva élvezkedik csak. Egyre lejjebb és lejjebb érek a bőrét csipkedve a fogaimmal, a köldökénél már dobálja magát. A szerszáma már szabályos Van Gogh képet festett a hasára. Alig bírom ki, hogy ne kapjam be az egészet, de azonnal. A nyelvem hegyét próbálom bedugni a farka végén lévő résbe. Hangosan sóhajtozik, maga mellett a lepedőt markolászva.

- Lou te akarsz gyereket? - közben fel pillantok rá, hatalmasra nyílt szemekkel figyel csak. Ahogy a nyelvemet végig húzom a szerszámán. A meglepettségtől először válaszolni sem tud, csak hatalmasat nyel.

- Cicafiú miért a legjobb pillanatokban kérdezel komoly dolgokat? - lihegi, de a szemeit nem tudja levenni sem rólam sem arról, amit csinálok vele.

- Igen vagy nem! Ez egy tök egyszerű kérdés. - egy pillanatra beengedem az egész hosszát a számba. De rögtön abba is hagyom, csak a kezemet élvezheti addig amíg nem sikerül a választ kicsikarni belőle. Morog és feszeng is rendesen, csak felhúzott szemöldökkel figyelem.

- Ha válaszolok akkor folytatod Cicus? - kérdezi remegő hangon. Bár nem csak az remeg, hanem az egész teste is, annyira fel van már izgulva. Bólintok miközben kinyújtom a nyelvem a farka felé.

- Akkor igen akarok! - leheli, miközben a torkomra engedem. Olyan tempót kezdek rajta diktálni, ami azonnal hangos vinnyogásra készteti. A fejem egy ponton tartom hagyom, hogy ő diktálja az ütemet. Az alkarjaimra szorítva élvez el másodperceken belül, most nem nyelem le. A számat kicsit nyitva nyalok végig a hasán, kiengedve rá a saját élvezetét. Így kénytelen lesz fürdeni menni és én meg vele.

- Gané vagy Cicafiú. Nem csak ezért! - mutat végig a hasán. - Hanem a komoly kérdésekért is, amit ilyenkor felteszel. - néz rám szigorú szemekkel, amikor már nem liheg annyira.

- De kicsikartam belőled a választ! Gyerekünk lesz Juhhéjj! - válaszolom, vigyorogva. Még tapsikolnék is, ha lenne szabad kezem. De most lefoglal a drága testének a simogatása.

- Megyünk dolgozni? - fordul felém az ágyról feltápászkodva.

- Nem! Itthon maradunk, és egész nap szerelmeskedni fogunk! Nagyon beteg vagyok egész biztos lázam is van. Felülről már megmérted és mi lesz alulról? - kérdezem incselkedve. Visszahajol hozzám a szemeimbe nézve méreget.

- Aha már látom is. Tényleg nagyon beteg vagy. Húsz perc múlva újra megmérem a lázadat. Esetleg gyógyszert is adjak a kedves betegnek? Amit be is vesz természetesen és rendesen lenyel. Nem kiköpködjük meg hasonlók. - mondja már mosolyogva. Csak heves bólogatásba kezdek, a kezemért nyúlva húz magával a fürdő felé. Kuncogva koslatok a világ legédesebb Nyuszikája mögött. Tusolás után azonnal vissza is bújunk az ágyba, a telefonomért nyúlva hívom fel a főnökömet. Eljátszva mennyire szenvedek, mellettem Lou is ugyan ezt teszi. Majd vigyorogva bújik az ölelő karjaimba.

⁕

Szerda reggel már muszáj dolgozni mennünk. Még akkor is, ha a mai napot is az ágyban töltenénk. Mielőtt elbúcsúznék Nyulacskától a kórház előtt azért még egy hosszú végtelenek tűnő csókba invitálom. Az autónak nyomom miután kiszállt, annyira nehéz elengedni őt.

- Nah, elég Cicus, már fáj mindenem. - morogja a számba. - Különben is mindjárt jöttök a csoporttal és újra láthatsz! - nyögi, amikor a fülcimpáját rágcsálom végig.