A holtak árnyéka /Befejezett/

20.

                                                                         

Alig érünk a hálóba már morogva veti magát a nyakamra. Nem tudok ellenállni neki, annyira imádom amikor ezt csinálja. Saját magamtól emelem a fejem fölé a kezeimet, kérnie sem kell. De most vissza húzza magára és a derekára fonja a karjaimat. Gyengéden húzom magamhoz közelebb. Ilyenkor tényleg olyan, mint egy simogatásra vágyó kiscica.

- Használd őket, vágyom rád. - súgja a számat keresve. Elmerülve a nyelve simogatásában, szorítom a csípőmet az övének. Persze a pólója alá nyúlva simogatom, ahol érem annyira forró és puha a bőre. Egyre jobban lázba hoz, az ágy felé próbálom magunkat irányítani. Alig várom már, hogy ruha nélkül legyünk. Menet közben vadul cibáljuk egymás ruháit, addig amíg nem marad egyetlen ruhadarab sem rajtunk. A nyakamba kapaszkodva, ránt magával az ágyra. Egyből a lába közé helyezkedem ott csókolom, ahol csak érem. Láthatóan semmi extra terve nincs, amit most annyira nem is bánok. Imádom csak simán egyszerűen szeretni. Lassan pásztázom végig a nyakát a számmal, vigyázva ki ne hagyjak egyetlen centit se. Kiszívogatva a vékony bőrét a kulcscsontján. Annyira jó hallani közben a hangokat, amiket kiad ilyenkor. Szeretem, ha hangos, de azt is amikor csak halkan nyögdécsel. Minden érintés és nyálas csók után, tiszta libabőrös lesz a teste. Érzem ahogy a szerszáma is kezd ébredezni odalent. Pedig még csak a mellbimbói cirógatásánál tarok. Kezei hol a hátamat, hol a karjaimat szorongatják vagy éppen simogat velük.

- Mik a terveid Cicus? - nézek fel a csodálatos arcra, de csak lehunyt szemekkel sóhajtozik. Felhajolok az ajkaira, a mindig puha és édes ajkakra. Óvatosan cirógatom meg a nyelvem hegyével, mielőtt belemerülhetnék. Nyálas csókba hívva a nyelvét.

- Semmi, csak szerelmeskedni akarok! - súgja a számba. Reméltem, hogy ezt válaszolja. Kellenek ilyen percek, pillanatok is. Nyelvem lassan siklik a szájába, harcba hívva az övet. Egyre jobban adja fel a dominanciát, még itt is. Ezt nem akarom, ez így nem lesz jó. Olyan, mint egy kalitkába zárt gyönyörűséges madár. A szárnyait nem akarom levágni úgy jó, ha szabadon szárnyal. Most sem akar fölém kerekedni, hiába próbálkozom. Valamit ki kell ez ellene találjak. Így el fogom veszíteni, amit nagyon nem szeretnék. Kikúszom a lábai közül mellé fekve csókolózunk tovább, egymást simogatva. A derekánál fogva próbálom irányítani és magamra húzni. De nem jön, most sem akar. Végül megadom magam, majd talán legközelebb. Most már mindennél jobban vágyom, hogy érezzem. A farkam egyre jobban áhítozza a kielégülést. Fölé kerekedve, a hasát nyalom végig. Eltüntetve a bőséggel szivárgó nedveket a szerszámáról. Csípőjét folyamatosan lökdösi fel, hátha eltalálja a számat. De csak a nyelvem hegyét húzom rajta végig, elégedetlenül morog. Tudom jól mit szeretne, de én mást. Direkt kihagyva apró puszikkal hintem körbe, ezzel még hangosabb nyögésekre és sóhajokra késztetve. Amikor a lüktető réséhez érintem a nyelvem, az egész teste remegve várja a következő impulzust. Tudom nagyon szereti érezni a nyelvem, hát most meg is kapja. Felpillantva rá, már a saját hajába kapaszkodva dobálja magát. Lévén, hogy engem nem ér el. Amikor a farkához próbál érni eltolom a kezét, ez most én szeretném csinálni. Minden én adva neki, a kielégüléssel együtt.

- Majd én. - morgom lágyan, miközben felemelem a fejem. Kicsit játszadozom a szépséges szerszámával is. Hagyom, hogy érezze a számat. Mikor a forróság végre körbe öleli, olyan hangot hallat mintha sírna. Szemein látom ez koránt sincs így, inkább a földöntúli világító szempár néz vissza rám. Fogalmam sincs hogyan képes erre ilyenkor, mindig olyan mintha világítanának a szemei. Én meg képes vagyok az örökkévalóságig elmerülni a tekintetében.

- Lou, kérlekhh...- emeli fel a csípőjét, ezzel kicsit mélyebbre juttatva magát. Hátra húzva a fejemet engedem ki. Fél kézzel a párna alatt kutakodva kerítem elő a síkosítót, már nem tudok tovább várni. Muszáj megkapnom, észrevétlenül folyamatosan őt cirógatva jutatok mindenhová belőle ahová csak kellhet. Amikor megérez befelé nyomakodni, egy halk sikolyt enged el. Egy pillanatra sem állok meg csak akkor, amikor elérem a végleteimet. Muszáj kifújnom magamat, nekem is sok már. Még mindig hihetetlenül szűk és annyira forró. Száját keresve egy csókra közelítek. Szemei most nyitva, ajkai elnyílva várnak.