Louis kórboncnok, a proszektúrán dolgozik. Ami ugye tökéletes hely a hullák eltüntetéséhez, ezt a lehetőséget ő is látja. Szakmájából adódóan tökéletes abban, hogy hullákat tüntessen el. Imádja a temetőket, a kedvenc helye egy kora esti vagy akár éj...
"Adok neki húsz dolcsit ennyi a minimum, amit Louis tett vele. Bárcsak ennyire egyszerű lenne minden. Fogja a pénzt és mintha mi sem történt volna, elballag a város irányába. Egyedül maradok a parton, a kocsinak dőlve sajnálom magamat. Lőttek a romantikus terveimnek, hát nekem még ez sem megy! Fogalmam sincs hová mehetnék. Haza a szüleimhez biztos nem, a lakásomat eladtam. A kocsiban nincs kedvem éjszakázni. Végül visszaülve a járműbe, az eddigi otthonom felé veszem az irányt. Ha kidobott végleg akkor úgy is megteszi még egyszer. De legalább a cuccaimat összeszedem, a vendégszobában meg elalszom. "
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A ház előtt állok, odabent már sötét van. Biztos mindenki alszik, nem tudom eldönteni bemenjek - e. Mégis erőt veszek magamon és kiszállok a kocsiból. Lomha léptekkel veszem célba a bejárati ajtót a lelkem éppoly nehéz, mint a lépteim. Halkan nyitok be, csak a teraszról beszűrődő lampionok fénye ad valamennyi világosságot. A lépcső nyikorog a talpam alatt, ahogy felmegyek az emeletre. Először a vendég fürdőbe megyek letusolni. Még mindig érzem az orromban a hajléktalan fickó szagát. Hosszú percekig csak áztatom magamat a meleg víz alatt. Majd törölközővel a derekamon lopakodok a hálóba. A hangokból ítélve a Nyulacska már alszik, óvatosan csusszanok a saját felemre. Azonnal mocorogni kezd, én meg levegőt sem merek venni. Karjaival rögtön, szorosan ölel és közelebb bújik.
- Reméltem, hogy visszajössz drága Cicusom. - dörmögi, majd a mellkasomra fekszik. Jólesően szívom tele a tüdőm az illatával. De most nem igazán tudom, hogyan álljak a dolgokhoz. Egész éjjel le sem tudom hunyni a szememet, az agyam folyamatosan jár. Vajon mi lesz ezután? Már reggel van, de még mindig ébren vagyok miközben Louis mélyen alszik. Végül úgy döntök, kimászok az ágyból. Ha nem tudok aludni akkor lefoglalom magamat. Óvatosan kúszok ki Louis mellől, nehogy felébresszem. Magamhoz veszek a szekrényből egy alsót és halkan csukom be magam után az ajtót. A konyhában oda teszek egy kávét, ha alvás nincs akkor már mindegy. Amikor lefő a bögrémmel a kezemben a terasz ajtón keresztül nézem, a meglepetés vacsi díszítését. Olyan szépen sikerült és tegnap még annyira boldog voltam. Mostanra viszont, mintegy kártyavárként dőlt össze minden. Hatalmas sóhaj hagyja el az ajkamat, amikor megérzem a puha tenyerét végig simítani a hátamon. Majd az apró puszikat a vállamon. Meg sem kell forduljak, hogy tudjam ki az. Kezei lágyan simogatják a karomat, de ha elküldött akkor ezt most miért csinálja? Este még szakított velem nem kellek, talán nem is szeretett sosem. Elém lépve előröl ölel át.
- Miért nem alszol Nyulacska? - kérdezem halkan.
- Nem tudtam. Elmentél mellőlem. Hazzy annyira sajnálom, amit az este mondtam. - szipogja a mellkasomra. A bögrét leteszem az asztalra, miközben a haját simogatom.
- Nem kell megbánnod semmit! Igazad volt, az én hibám. Mark az én betegem volt, én vertem el. Nekem kellett volna azokat a szörnyűségeket átélnem. - közben kibontakozom az ölelésből, lehúzom az ujjamról a gyűrűt. Majd kinyitom a tenyerét és beleteszem. Kívülről megfogva, csukom vissza a markát. Inkább elfordulok nem akarom, hogy lássa könnyeimet.
