A holtak árnyéka /Befejezett/

3.

 "Magamban dohogva indulok tusolni. Mindenem úszik ebben a kurva vattacukor ízesítésű síkosítóban, ez tuti nem az én cuccom. Ilyen fajtát sosem vennék, az epres az sokkal jobb. "

Reggel rossz hangulatban ébredek, az orrom fáj. Lomhán mászok ki az ágyból és vonszolom magamat a fürdőszobába. A tükörbe nézve borzasztó látvány fogad, mindkét szemem alatt véraláfutás. A tegnapi fejelés eredménye, de legalább nem törte be a mocsok az orrom. Az ébresztő még mindig visít, elfelejtettem lekapcsolni. Visszalépek kinyomom, közben még a Göndörön agyalok. Szóval szombaton akar találkozni a kis drága. Muszáj lesz elmennem, a barkácsboltba kötélért. Majd délután munka után előkészítem a terepet. Itthon csak gyengédebb dolgaim vannak, eddig azok is elegek voltak. De ezeket is megmutatom neki szívesen, csak legyen alkalmam újra összefutni vele. Tusolás közben egy pillanatra elgondolkodom a hajmosáson, nem még nem adom meg neki ezt az örömet. Sőt! Miután végzek, még hajvasalóval jól átmegyek rajta. Tuti ami biztos, az emós stílus megmaradjon. A szemembe húzok belőle annyit, amennyit csak lehet. Törölközés után a szekrény elé lépve kémlelem ma mit is vegyek fel. Végül felveszem a fekete farmeremet és egy szintén fekete pólót. Még a bőrdzsekimet is magamhoz veszem a szekrényből. Majd a konyhába csattogok, a hátsóm húzódik picit. Ezért is bosszút állok rajta, az tuti! Mire lefő a kávé, már meg is van a tervem. Először a lakásomba terveztem, csak ez mégsem jó ötlet. Ha sok lesz a vér, akkor itt nehezebb összetakarítani. Ezért a melóhelyre esik a választásom, ott több az eszköz is. Takarítani is egyszerűbb, csak lecsapatom a magasnyomásúval a dzsuvát. Azért előtte legalább felrepítem a mennyországba, magammal együtt. Legalább boldogan megy a mocsok a halálba. Még ki kell a részleteket dolgoznom. Nem úgy megy a dolog, hogy egyszerűen megkéselem vagy ilyenek. Valami ütős kell, amire tudok majd emlékezni. Előtte az a minimum, hogy kikötözöm. Majd megvárom, míg magához tér. Látni akarom a szemeiben a félelmet és a rettegést. A kávém iszogatása közben jókat vidulok a tervemen. Még előkeresem a napszemüvegem, szuper lesz ebben virítani egész nap. Lassan kilenc óra ideje elindulnom. Bár Henry nem szólt, hogy érkezett új delikvens. De hát ez mindig változhat. A barkácsboltot is hamar lerendezem. Ezenkívül, veszek még pár dolgot amire szükség lehet. Amint beérek a munkába, Henry igencsak nyűglődik. Megint a testvérére panaszkodik, Harry- ke így Harry -ke úgy. Kezd már kicsit elegem lenni. Lehet, hogy őt is felkoncolom a Taknyossal együtt. Na meg ezt a nagyképű Harry gyereket is. Nem ismerem de már kezd uncsi lenni. A hülye haverjaival együtt. Ha így folytatja egész biztos.

- A faszomba Henry, hagyd már abba. Nem hiszem el! Most egész nap itt fogsz nekem nyafogni. Inkább menj haza. - persze végszóra megérkeznek a hullaszállítók, elvinni a már kész pácienseket. Meg egy újat hoztak kórházból, valami idős férfit. Végül a szemüveges bogyóka nem megy haza, inkább befogja a száját. Szinte egész estig meg sem szólal, végig az íróasztalnál ücsörög csendben. Megcsinálja a papírmunkát, azt úgyis utálom.

- Sajnálom! Ne haragudj, hogy ennyit panaszkodok. - mondja bánatosan.

- Semmi gond, most már nyugodt vagyok. Bocs. Csak tegnap volt egy igen kellemetlen élményem. Miért nem csapod szájba a bátyádat? - nézek fel rá kíváncsian. De csak lehajtott fejjel nézi a padlót.

- Mert talán sokkal erősebb nálam? És gonosz, meg erőszakos is! - mondja egy sóhajjal megtoldva. Nem tudom, mi lehet a konkrét baj. De láthatóan őt nagyon bántja.

- Ha szeretnéd, segíthetek. Beszélhetek vele.

- Azt megköszönném, vasárnap gyere át vacsorára. Apa úgyis mondta, hogy hívjalak meg. Akkor tudnál vele beszélni! Mond, hogy eljössz. Kérlek. - néz rám a szemüvege mögül, ami olyan mint a szódás üveg alja. Valamiért a Göndörre emlékeztet, de lehet csak a zöld szemük miatt.