A holtak árnyéka /Befejezett/

36.

"- Mindegyikből hoztam egyet, nem tudtam milyenre vágysz. - mondja és végre megkapom a puszimat. A kocsi ajtót mögöttem kinyitva ülök be. Az kezembe nyomja mindet. Átmegy a túloldalra majd ő is beül a vezető oldalra. A gyönyörűségtől szólni sem tudok, csak nézem az olvadozó hűs krémeket. Melyikkel is kezdjem?

- Na mi van? Nem jó nem tetszik? - kérdezi aggódva.

- Ó, dehogynem. Tökéletes ahogy te is. Imádlak. - majd lecsapok az egyikre. Útközben be is tolom az összeset. Hazzy csak vigyorogva figyel végig."

⁕

Megérkezünk egy magas, többszintes épület elé, addigra az összes fagyimat eltüntettem. Megelégedve dőlök hátra az ülésben, pedig tudom mindjárt ki kell szállnom. Jólesően simogatom a pocakomat közben. Persze az agyam jár, gyártja sorban a rémképeket elém. Csak hát nagyon félek mi van, ha így akar tőlem megszabadulni? Behoz ide mondvacsinált indokkal és itt hagy mikor nem figyelek. Figyelnem kell, árgus szemekkel követni. Gyanús, biztos készül valamire.

- Hazzy? - fordulok felé kicsit aggódva, még a szememet is összeszűkítem közben.

- Mondd, mit szeretnél? - hajol közelebb az arcomon végig simítva.

- Ugye nem fogsz itt hagyni a bolondok között? Nem szeretnék itt maradni, olyan jó otthon. Kérlek ne hagyj itt. Megígérem, hogy jól leszek. - nyöszörgöm, de már a könnyeim is elerednek.

- Dehogyis hagylak itt Nyulacskám! Hogyan gondolhatsz ilyen butaságot? Te nem vagy dilis édesem. Csak az idegeid vannak ki kicsit. Azért hoztalak magammal, hogy tudjak rád vigyázni. - mondja szeretetteljes hangon. Kisegít a kocsiból és elindulunk be a nehéz üvegajtón. A recepciónál egy idősebb nő köszönti Harry-t. Amikor felém lép kicsit hátrálok, de a Göndör szorosan fogja a kezemet. Egy percre sem enged el, reszketve várom mi fog történni.

- Ő a vőlegényed doki? - kérdezi a nő, én meg csak hátrálok. De Harry visszahúz maga mellé.

- Ő bizony Carol, bemutatom neked Dr. Louis Tomlinson-t. Most kicsit szégyellős, de amúgy nem ilyen. - közben szorosan vonja a karját a derekamra. De legalább nem azt mondta, hogy bolond vagyok. A nő felé nyújtom a kezem, még véletlenül se gondoljon arra, hogy gyagyás vagyok. Még mosolyt is próbálok magamra erőltetni, sikerül! Ojééé! Frusztráltan fújom ki a levegőmet, azért izgulok vajon milyen véleménnyel lehet most rólam? Régen sosem izgatott az emberek véleménye, pont leszartam ki mit gondol.

- Akkor hát szép napot nektek, örülök a találkozásnak. - mosolyog tovább kedvesen. Majd tovább haladunk a hosszú folyosókon. Hol jobbra, hol balra fordulunk. Elég kacifántos az út, hát én tuti eltévedtem volna már. A fejemben nincs a Google Maps.

- Először be kell mennem az irodámba, pár kórlapért. Aztán lesz két foglalkozásom, ha akarsz velem jöhetsz. Ártani nem fog! De ha nem akkor maradhatsz is pihenni. – óvatosan nézek körbe a helyiségbe ahová érkeztünk. Szép! Van egy hatalmas kanapé, íróasztal székek. Csodaszép nagy ablak, ami a kertre néz vagy parkra mit tudom én.

- Jó addig még kitalálom. - még soha nem láttam a Cicust munka közben. Lehet most elmegyek vele megnézem. Ahogy látom az irodája plafonja nagyon uncsi, egy kicsi repedés sincs sehol. Pedig alaposan felmértem, amíg a papírjait keresgélte. Talán inkább maradok, kicsit fáradtnak érzem magamat. Valamint az sem utolsó szempont, hogy addig sem kell senkivel találkoznom. Kényelembe is helyezem magamat a kanapén, laza mozdulattal húzom a fejem alá az egyik dísz párnát.