A holtak árnyéka /Befejezett/

13.

"A darabokat visszapakolom a hullazsákba, így már befér egy nagyobb sporttáskába is. Letakarítom a kádat, majd a sóssavval körbe locsolok mindent. A ruháimat behajítom a mosógépbe, a Göndör is megérkezik.

- Letusolok. Ha véres lettél, gyere te is. Aztán irány a boncterem. - kacsintok felé már vetkőzés közben. "

Ó, persze riszáld még magadat előttem! Ha nem érünk be a házba esküszöm itt kapom el az utcán. Kellett nekünk a háztól messzebb parkolni! Bár a belem majd kiköpöm, de így legalább tudom a Taknyos hátsóját vizslatni hazáig. Miután már a kocsiban elkaptam egy körre. De komolyan ezt már büntetni kellene, ahogy kinéz. Hirtelen megáll majd meg is fordul, persze a réveteg bambulás közepette bele is ütközöm.

- Mit sunyítasz itt a hátam mögött kis Nyuszi? - kérdezi vigyorogva. Szerintem, tudja jól. Mert épp a nyálam nem csorog csak. Csípőre tett kézzel fordul felém, most már gyanúsan méreget. Igyekszem felvenni az ártatlan képemet.

- Én semmit! Csak jövök csendben. - teszem magam elé a két kezemet védekezés képen.

- Aha, ja el tudom képzelni! A boncteremben is majdnem én kerültem az asztalra. A kocsiban meg végképp nem bírtál magaddal. Olyan vagy, mint egy liliputi szexmasina! Van olyan, hogy te nem a szexre gondolsz? - búgja a fülembe egy belenyalás keretében. Majd sarkon fordul és ha lehet még szexisebben tekergeti magát.

- Mi az, hogy liliputi? Állj meg mocsok. Ne akard, hogy utolérjelek! - lihegve szedem a lábaimat utána, persze neki könnyű. Olyan hosszú a lába, mint egy zsiráfnak!

- Neked csak ez esett le abból, amit mondtam? - kérdezi nevetve, mikor elér a bejárati ajtóig. Ott bevár majdnem elájulok az oldalam fáj, mint az állat!

- Húzzál be a lakásba Taknyos, most véged. Kurvára felidegesítettél! - szűröm a fogaim között. Hogy mit teszek vele, még nem tudom.

- Dehogy lesz végem. Mindjárt összeesel. Csak a pofád nagy, de betömhetjük. – kuncog. De ha tehetné, biztos hangosan röhögne. Inkább a hónom alá nyúl, tényleg alig bírok már állni a lábaimon. A nappaliba érve ledob a kanapéra, mint egy zsákot. Magamban mérgelődők csak.

- Gyere ide most! Hagyjad magadat! - szólók kicsit hangosabban, hogy biztos meghallja a konyhában is.

- Mi van, szegény Chucky nem tudja elkapni az áldozatát! Ó, az anyja milyen sajnálatos. - mondja gúnyosan hátam mögül.

- Az előbb liliputi most Chucky. Miért pont az? Az a baba ronda és vörös! - teszem karba sértődötten a kezemet. Már a nappali közepén kezd vetkőzni, a látvány el is feledteti velem a felháborodásomat.

- Azért az mert kicsi és kócos. Pont, mint te! És gonosz gyilkos tekintete van olyan, mint neked. - mutat rám, majd bevonul a hálóba.

- Harry gyere vissza, még beszédem van veled. Taknyos! - most már igencsak kiabálok. Lassan muszáj lesz feltápászkodnom, ha nem akarok itt aludni. Itt hagyott a Mocsok, ezért most bosszút állok.

- Vonszold be a segged. Vasárnap éjfélig enyém a gyeplő. Szád lapos, húzzál aludni! - ordibálja vissza. Jó - jó megyek már, amúgy igaza van, de akkor is! Én vagyok az idősebb.

- Itt vagyok! Nem kell itt óbégatni. De jövő héten kikészítelek. Már kurva sok van a rovásodon! Írom a listát Taknyos. - de meg sem várja, míg befejezem. Már lerángatja rólam a pólót. Juj, de jó mégis lesz valami. Vigyorgok, mint akit baszni visznek.