A holtak árnyéka /Befejezett/

7.

" Kiveszem a táskából a nejlont meg a ketaminos fecskendőt, amit múltkor Harry- nél használtam. Még szerencse, hogy többet hoztam akkor magammal. Ennek a delikvensnek kicsit többet adok. Mondjuk pont annyit, hogy bele dögöljön. Na meg viszek egy pokrócot is magammal. Mikor visszaülök mellé, még egy kicsit mindig hörög. Nehezen akar elszakadni az élettől. A nyakába döföm a tűt, ezzel megadva neki a segítő kezet a halálhoz. "

A fóliával körbe csomagolom, mert a rohadék még a végén összemocskolja a vérével a kocsimat. Majd a pokrócot is ráterítem, hogy úgy tűnjön, mint aki alszik. Bár elég fehér a rusnya pofája. A kesztyűtartóból előveszem a nedves törlőkendőt, de a görénynek útban vannak a kibaszott lábai.

- Faszomba! Vidd már arrébb magadat! - persze választ vagy reakciót már nem várhatok. Lecsukom a ronda szemeit, ha már önként nem ment neki. Nagyjából letakarítom a kezem, nem akarom összepiszkítani a kormányt.

- Hát barátom, alá írhattad volna azt a kibaszott papírt! - morgom neki, miközben beindítom a kocsit. Kicsit beszélgetek vele hazáig, hát mégse unatkozzak. Ha már ilyen klassz társaságom akadt. Most a garázsban parkolok, nem hagyom a verdát a kocsifelhajtón. Még meglátja valaki a kocsimban ücsörögni. Kicsit sem feltűnő egy mozdulatlan ember. Kibélelem a csomagtartót a maradék fóliával, majd a kocsi mellett kiterítem a hullazsákot is. Na holnap kell betegyek újakat, sosem lehet tudni mikor lesz rá megint szükségem. Mire becsomagolom a görényt és beteszem a csomagtartóba, nagyon megéhezek. Mielőtt eltüntettem fel kell menjek kajálni. Kiveszem a hátsó ülésről a cuccokat, előtte lecsekkolom mennyire baszta össze a verdát az ipse. Az ülés nem lett tőle nagyon véres, az elején meg egy csúnya fekete csík van. De legalább nem horpadt be, a pulcsim ujjával letörlöm a csíkot. Végül elindulok felfelé, kell az a palacsinta nagyon megkívántam. Már a feljáró ajtóban állva érzem a fura illatot.

- Na remek, ma estére csak te hiányoztál Taknyos. – suttogom, miközben kinyitom az ajtót. Oda bent sötét fogad, de tudom jól itt van. Már várom, melyik sarokból ugrik elő. A konyhában felkapcsolom a villanyt és gyorsan neki is állok megcsinálni a kaját. Közben feszülten figyelek, de jól bírja a mocsok nem árulja el magát. Tányérokra teszem a kész palacsintákat, az enyémre direkt nem teszek juharszirupot. Nem szeretem, inkább mogyorókrémet veszek ki a szekrényből.

- Kész a palacsinta Taknyos, gyere enni. - kiáltok a nappali felé. Mint a kiskutyák, úgy rohan elő. Ő nem szól, én nem kérdezek. Csendben eszünk, néha ránézek. Elveszve a szemeiben és viszont. Hogy a picsába lehet valakinek ennyire igéző nézése! Mikor végzek, beteszem a tányért a mosogatóban.

- Ha végeztél, pakolj el magad után. - csak egy teli szájas jó érkezik tőle. Pillanatra ránézek, szemei most egész nyugodtak. De ez változhat akár a másodperc töredéke alatt is. Majd a fürdőbe indulok, le kell magamat takarítsam. A ruhákat meg gyorsan kimosni, mert utána már nem jön ki a vér belőlük és ez a kedvenc nacim. A tusolóba állva megengedem a vizet, most kivételesen a fertőtlenítős tusival mosdok le. Még a hajamat is megmosom, nem tudom oda került - e vér. De biztos, ami biztos. Miután végzek, alaposan megtörölközöm. Majd jöhet a testápoló, mert ez a rohadt spéci tusfürdő szárít, mint az állat. Ha nem teszem két napig úgy fogok vakarózni, mint a bolhás kutyák. Törölközővel a derekamon ballagok vissza a hálóba. A Göndör már a szoba közepén ácsorog. És mit mondtam? Na mit? Mindjárt szétvágja az ideg. Egy pillanat alatt képes mindenen felhúzni magát, bár most fogalmam sincs mi a baja. De úgyis elmondja, ezen nem aggódóm.

- Fel ne robbanj itt nekem, még minden csupa szar lesz a végén! Elég nekem, hogy a kocsim véres, a szobámat össze ne baszd!

- Majd téged baszlak meg! Mégis, hogy képzelted ezt a mai műsort? - dühösen a nyakamnál fogva nyom a falnak.

- Figyelj Cicus, most nincs időm a cicaharcra. Van egy hulla a csomagtartómban, amit még ma el kell tüntessek. - elkerekedett szemekkel figyel, de még mindig nem enged el.

- Mi a faszomat csináltál? – morogja. Egy puszi kíséretében, majd leveszi a kezét rólam. Basszus adhattál volna többet is gané! Tekintete árnyékként követ. A vállamat rántva lépek a szekrényhez tiszta ruháért.

- Nem mindegy? Mit keresel itt? Nem az egyetemen kellene lenned? - fordulok felé, mialatt felrángatom a göncöket, majd gyorsan beindítom még a mosógépet is.

- Nem, már semmi dolgom ott. Csak ezt nem kell mindenkinek tudnia. Elmondod, mit műveltél Nyuszi? - vigyorog rám, a szemében gonosz fény csillan. Kiszedem az ágy alól a bőröndöt, kell még belőle fólia. Ha velem jön a Taknyos, akkor valamivel le kell takarjam az ülést. Már pedig úgy tűnik jönni fog, koslat mögöttem nehogy szem elől tévesszen.

- Kussolj. Most nincsenek kérdések! Majd később beszélgetünk. - vetem oda neki kifelé menet. Egészen a garázsig nem is szól egy szót sem.

- Mit csinált, hogy ezt érdemelte? – kérdezi. Miután a csomagtartót megnézte, ezalatt letakarom az ülést.

- Neki tolatott a kocsimnak, majd lebuzizott. Vagy valami ilyesmi. - szólók vissza halkan, nem akarok itt lent kiabálni. Az egész visszahangzik, mint a fene. Körbe járja a kocsit, majd beül a fóliázott oldalra. Én meg a kormány mögé.

- Nem is látszik semmi sérülés. - jegyzi meg mellékesen. Felnyitom a garázs kaput, szerencse csak egy gombnyomás az egész.

- Nem. - vigyorgok rá. Közben beindítom a járgányt lassan hajtok ki, hogy ne legyen feltűnő.

- Még nem válaszoltál a kérdésemre! - dörren fel, és megint vérben forognak a szemei. Hát tényleg elmebeteg. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy mindig dilinyósokkal fúj össze a szél.

- Miért mit vártál? Elhúztál szó nélkül. Azt hitted hűségesen várlak itthon, kezeimet tördelve? - fordulok felé vigyorogva, mikor megállok a proszektúra hátsó bejáratánál. Meg sem várja, hogy megálljak. Már ki is pattan a kocsiból. Feltépi az ajtómat, persze ezekkel a hosszú lábakkal könnyű, ilyen gyorsan körbe érni. Mint egy rongybabát ránt ki az autóból, a szája már szinte habzik. Olyan gyorsan veszi a levegőt, félő még ez is meghal nekem. A kocsi oldalának nyom két centire hajol az arcomhoz.

- Lassabban vedd már azt a levegőt te átkozott. Még a végén téged is fel kell dolgozzalak, nem csak ezt a nyomorultat. - biccentek a csomagtartó felé.

- Megmondtam, hogy az enyém vagy! Nem vagyunk ebben a kapcsolatban hárman! Engem nem szokás átbaszni. - morogja már szinte a számba, a lábamat a térdei közé nyomom.

- Mióta vagyunk mi kapcsolatban? - nyögöm hátra vetett fejjel. A szája már a nyakamnál jár, újra előtűnni készteti a múltkori foltjaimat. Eszemben sincs most ellenkezni, már egy kiadós szexre vágyom.

- Mostan óta! Úgyhogy tartsd a szabályokat. - morogja két kicsit sem gyengéd harapás között.

- Jó de induljunk. Mást is tervezek még éjszakára, ha már egyszer itt vagy Taknyos. - nyálasabb puszi keretében lép hátrébb. Kinyitom az ajtót, egészen a használaton kívüli boncteremig megyek. Ott csak a kislámpát kapcsolom fel. Bár ahhoz, hogy kikészítsek valakit ez sem kellene. Sötétben is profi módón megy.

- Ugye szép? Neked csináltam! - fordulok felé farkas szemet nézve vele. Zsebre dugott kézzel néz körbe, szinte már gyönyörködik a látványban. Mintha csak a Louvre - ban lenne, kezével simít végig a köteleken. Arcán olyan önelégült mosollyal, hogy kedvem lenne tényleg megkínozni kicsit. De minimum meg csókolni!

- Még szerencse, hogy már szeretsz és nem akarsz az életemre törni. - a szemöldököm a homlokomig szalad, ha nem lenne hajam biztos a tarkómon áll meg. Igazán kedves! Azt hiszi, hogy szeretem? Na jó talán kedvelem kicsit.