A holtak árnyéka /Befejezett/

47.

Hello! Már csak négy rész van ebből a történetből! Csak azért szólók, hogy ne érjen senkit váratlanul. Pusz R. 😘

"- Biztos tetszeni fog neki. Tényleg mi van veletek kibékültél már vele? Ma egész nap nem volt túl jó hangulatban. Sőt, elég köcsög hangulatban volt. - jegyzi meg öcsi. Mire csak rá majd Ben- re kapom a tekintetemet. Ő csak megértően bólogat. Persze sejtettem, hogy öcsém megbeszélt vele mindent. De akkor is kicsit kellemetlen számomra a téma.

- Nem, még nem. Ma szeretném vele megbeszélni. Azért csinálok vacsorát. Remélem nemsokára jön. - sóhajtom. Az órára nézve látom már hét is elmúlt.

- Ha akarod mi elmehetünk itthonról. - jegyzi meg Henry. De nem, semmi ilyesmire nem gondoltam. "

- Nem, maradjatok csak. Vacsorázzatok nyugodtan, ránk ne várjatok. Majd eszünk együtt, ha megérkezik. Addig legalább lefürdök. Jó étvágyat! - majd ott is hagyom őket, a telefonomat magammal viszem. Azért írok Louis - nak egy üzenetet, miszerint várom haza, siessen. Fürdés után idegesen nézem a készüléket válasz nem érkezett és már nyolc óra. Odakint ilyenkor sötét van és az éjszakák kezdenek hidegek lenni. Még szerencse, hogy autóval ment. De azért az előzmények miatt aggódom nagyon. Nehogy valami baj érje a drágámat. Magamra veszem a boxeremet és egy pólót, majd keresek egy melegítőnadrágot is. Megpróbálom közben felhívni, de a hálóban az éjjeliszekrényen csörög ki. Akkor egész nap ezért nem írt és nem is hívott. Egyre idegesebb vagyok, fogalmam sincs mit kellene tennem. Kikapok egy pulóvert a szekrényből, majd a hónom alá csapom a vendégszobából mind a két pokrócot. Hátha szükség lesz rá, bár nem tudom vett - e kabátot reggel munkába menet. Lerohanok a földszintre, már csak Henry van lent vagy kint. Gondolom Ben elment fürdeni, vagy lefeküdni. Mondjuk ahhoz azért még korán van.

- Hová mész? - kérdezi, rám nézve a kanapéról.

- Még nem tudom! Azt sem, hogy megyek -e. Henry kurvára aggódom, miért nem ért még haza? - nyöszörgöm szenvedve.

- Nem tudom. Hívtad már?

- Persze öcsi ez volt az első dolgom. De nem veszi fel, mert itthon hagyta a telefont. Fogalmam sincs mit csináljak. Menjek vagy várjak még? Mi van, ha várok és bajban van? Már ilyenkor nagyon hideg van odakint és ahogy elnézem a kabátját sem vitte magával reggel. Nem együtt mentetek?

- De együtt! Csakhogy nem vagyok a baby szittyója, hogy számon kérjem mit vesz fel. Bocs. De szerintem menj, kerítsd elő. Először a munkahelyen nézd meg. Lehet, hogy érkezett valami utolsó pillanatos hulla. - válaszolja. De a hangján hallom, ő is kicsit ideges. Felkapom a cipőm az előszobában, majd a telefonomat is a zsebembe süllyesztem.

- Ha megvan hívj vagy írj. Harry, ha kell mi is segítünk csak szólj. - mondja még utoljára mielőtt behúznám magam mögött az ajtót. A kocsiba bevágódva, azonnal a gázra lépek. Alig húsz percen belül elérem a kórházat. A bejáratánál csikorgó fékekkel állok meg. Azonnal ki is pattanok, a recepcióhoz visz az első utam. Fél szemmel még ránézek a parkolóra Louis audija itt áll, akkor remélem itt is van.

- Hova, hova uram? - kérdezi a szőke középkorú nő a pult mögül. Muszáj leállnom bájcsevegni, pedig erre most kurvára nincs időm. - Ugye tudja, hogy ahol megállt oda csak orvosok állhatnak! - bólogat jelentőségteljesen.

- Először is szép estét önnek is hölgyem. Másodszor a proszektúrára megyek. Tudom igen, hogy oda csak orvosok parkolhatnak. - de nem hagyja abba, mondja tovább a magáét.