A holtak árnyéka /Befejezett/

14.

"Henry továbbra is duzzogva, szem forgatva ül a hátsó ülésen. Csak fintorgok rá kedvesen, még a fülhallgatót is bedugom a fülembe. Inkább hallgatok valami jó zenét, mert semmi kedvem a fujtatását hallgatni egész úton."

A gyógyszer hamar hat, mert mire feleszmélek már oda is értünk. Senki nincs a kocsiban, csak egyedül vagyok. Még álmosan és kótyagosan, mászok ki a járműről. Elindulva a hangok irányába, ahogy elnézem az egész család itt van.

- Na megjött az álomszuszék is! - kurjant fel a tiszteletes. A hosszú asztal mellől, gondolom ebédeltek. Amiről totál lemaradtam.

- Jaj, gyere drágám ülj le. Mindjárt szedek neked enni. Úgy örülök, hogy eljöttél. - szólal meg Helga bájologva és már fel is ugrik az asztaltól. A Göndört most nem látom sehol, rajta és Katie- n kívül mindenki itt van. Hogy venné ki magát, ha rákérdeznék. Hogy hol van? Kénytelen kelletlen ülök le és kezdek el enni. Már elég éhes voltam, ma még semmit sem ettem.

- Henry mondta, hogy beteg voltál. De már ugye jobban vagy? - kérdezi apuka. Tele szájjal nem beszélek, ezért csak bólogatok. Eszembe jut, hogy a gyógyszereket amiket kapnom kellene otthon hagytam. De amúgy sincs kedvem após pajtással tárgyalni. Ha tudná, hogyan hívtam magamban biztos díjazná. Jókat vigyorgok miközben a társaságot mérem fel.

- Este zseblámpás számháború lesz! Kötelező a részvétel! - jegyzi meg újra felém fordulva.

- Szuper! Természetesen itt leszek. Addig kipihenném magam, ha lehet. – válaszolom, nem mintha nem aludtam volna egész úton. De ezzel az ürüggyel legalább el tudok tűnni és békén hagynak.

- Persze gyere, megmutatom a szobát. - morogja Henry mellém állva. Kicsit nehézkesen tápászkodom fel.

- Köszönöm az ebédet. - fordulok Helga- hoz, mielőtt követném Henry-t.

- Most egész hétvégén nem fogsz hozzám szólni? Utálsz Bogyóka? - kérdezem, mire csak dühösen hátra fordul.

- Miért mit vártál? A tesómmal vagy együtt, ennek most örülnöm kellene? - szinte már vicsorog, miközben mondja.

- Nem vártam semmit, de attól még jóban lehetnénk. - mutatok előre, hogy induljon.

- Jó, majd még átgondolom. - morogja. Közben elérjük az egyik faházat.

- Itt is vagyunk. Velem meg Harry- vel leszel egy szobában. - majd be is nyit és előre enged. Odabent a Taknyos hanyagul fekszik az egyik ágyon, Katie meg az ágy végében őrzi.

- Ez lesz a te ágyad. - mutat az egyik fekhelyre, majd ki is megy. A táskám már az ágy mellett. Le is rogyok rá, a szélén ülve nézem a kis párost.

- Kihúznál innen Katie, szeretnék átöltözni. És nem akarom a farkamat mutogatni neked. Hacsak nem szeretnéd. - pillantok fel a kiscsajra és felállva már le is húzom a sliccem. Mire az, fülig vörösödve egy sikkantás keretében rohan ki. Mikor becsapódik mögötte az ajtó, a Göndör csak akkor meri elröhögni magát.

- Mi van már a szótól is elájul? Hogy a picsába bírod vele két percnél tovább egy légtérben?

- Nem szoktam hozzá szólni. Ő beszél valamit, de általában nem hallom. Nekem mutogathatod a farkadat. - lép elém a nadrágomban kotorászva. Már a gondolattól is remegek, pedig még alig ért hozzám. Magával húz az ágyára és leül a szélére. Kényelmesen helyezkedem az ölébe, ágyékomat szorosan neki szorítva. A hatalmas kezeivel a fenekemet markolássza, szája az enyémet keresi.