40.

385 43 7
                                    

„- Leszarom! Akkor rohadj meg Taknyos! Nem eszek semmit! Bekaphatod! - mérgesen elfordul és felrohan az emeletre. „

- Hát Harry le a kalappal, én biztos le kentem volna neki egy hatalmasat! - szólal meg öcsi, Ben csak helyesel mellette. Közben csinálok legalább egy szendvicset, majd felviszem neki.

- Nem egyszerű, de ki kell bírnom. Nem volt ő ilyen előtte, ezt ti is tudjátok. - válaszolom az emelet felé menet.

Mindig csak azt a rohadt fagyit enné örökké, na persze még mit nem?! Tudom most is az ágyba feküdt le duzzogva. Nem értem minek kínlódik ennyit ezzel az evéssel, vagyis de! Mert így ha csak ilyeneket eszik, nem lesz kemény széklete és nem kell nagy wc -re mennie. Akkor is bele diktálom a kaját, ha törik, ha szakad! Persze alig lépek be már rá is zendít a nyüglődésre.

- Minek jöttél? Nem eszek! Értsd meg nem akarok, nem vagyok éhes. Kész vége! Hagyjál. - a szemeit is becsukja, hogy demonstrálja az akaratát. De leteszem az ölébe a tálcát és mellé ülök.

- Egyél, ne hisztizz. - mondom lágyan. A tekintetét rám emeli a kezét kinyújtja felém.

- Olyan szép vagy Hazzy. - simogatja meg az arcomat. Majd lenéz a tányérra, néz egy darabig míg neki nem lát az evésnek. Ahogy látom a kakaó igen felkelti az érdeklődését. Ha már fagyi nincs legalább azt hoztam neki. Megint kezd álmosodni, hatalmasat ásít két falat között. Pedig egész későn kelt kifárasztotta a hiszti. Végignéztem míg mindent megeszik, végig vigyorgok rá. Ha tudná mire készülök estére biztos nem kínlódna ennyit, de meglepetésnek szánom.

- Tetszek mi? Tudom jól nézek ki! - mondja az utolsó falat közben.

- Tetszel igen! És jól nézel ki, csak hisztis picsa vagy! Ha jobban leszel el foglak verni, mint a lovat! - készülök felállni, de visszaránt.

- Ó, az jó lesz! Semmi jónak nem vagyok elrontója. De csak finoman. Nem lesz vizsgálat? - húzogatja a szemöldökét a kérdés közben. Sejtem mire gondol, de most nem áll szándékomban semmi egyéb.

- Dehogynem lesz édes. Szeretnéd? - ajkaimat nyalogatva hatalmasat vigyorgok. Nem is kell neki több azonnal kirohan a tusolóba, egy gyors mosdás és már nyargal is vissza. Az ágyon ülve várom, már mindent ide készítettem. Igen lelkesen helyezkedik a megfelelő pózba a szemeit is behunyja. Várja a jussát, többre számít. Most viszont csalódnia kell a drágának!

- Egy kicsit mozgathatnád az ujjaidat jobban. - vigyorog fel a lábai közül, de csak nézek rá. Mint aki nem ért semmit, tettetem kicsit magamat. Nagyon is tudom mit akar, de az még nagyon korai lenne. Különben is elterveztem, ha rajtam múlik nem fogok hozzá nyúlni úgy többé. Persze amit kér nem csinálom, nehogy már jól érezze magát. Megejtem a kötelező köröket és még mindig semmit nem kap. Egyre frusztráltabban fújtat, már várom mikor borul ki.

- Kész is, nagyon ügyes voltál! - paskolom meg a combját. Majd felállok és összepakolom a cuccokat. Ráhúzom a takarót közben, jelezvén miszerint vége az interakciónak.

- Na most semmi más nem lesz Cicafiú? Légyszi ne legyél irigy, csak egy kicsike valamit. Kérlek Taknyos! - fogja könyörgőre, de csak vigyorogva elvonulok a fürdőbe.

- Nem, most semmit nem kapsz! Majd, ha nem hisztizel többet. Akkor talán! De a popsidhoz a kötelező vizsgálatokon kívül nem fogok nyúlni soha! - maradni nem akarok, mennem kell megcsinálni a terasz díszítést. Valamint a vacsorát is.

A holtak árnyéka /Befejezett/Onde histórias criam vida. Descubra agora