A holtak árnyéka /Befejezett/

10.

 " A térdemet felemelve az ágyékához dörgölöm. A szemeit is lehunyja hozzá, miközben hangosan szívja be a levegőt az orrán keresztül. Egyik keze már a nadrágomban a félkemény szerszámomon dolgozik, nyelve mélyen a számban. Szétvetett lábakkal csak hagyom magamat, semmi jónak nem vagyok elrontója. Kopogás szakítja félbe ezt a kellemes kis légyottot. Harry egyből kapcsol és le is térdel az asztal alá. "

Áldom az eszemet, hogy annak idején ezt a szép hatalmas tölgyfa asztalt választottam. Persze nem nyughat a mocsok folyamatosan masszíroz odalent.

- Gyere. - köszörülöm meg a torkom. Tudom ki az, csak még azt nem hogyan rázzam le. Be is lép a helyiségbe, persze Harry egyre gyorsabban dolgozik oda lent. Ó, a kurva életbe, ez piszok szar egy helyzet. A szék felé mutatok, beljebb ne jöjjön és pláne ne a kanapéra. Onnan csodás a kilátás az asztalom másik oldalára. De amilyen szégyellős, épphogy a székig el tud botladozni. Na ez fasza lesz!

- Na mond bártan, miről szeretnél beszélni. - közben a saját hajamba kapok az érzésre, ami oda lentről érkezik. A számat is összeszorítom a fogaimmal együtt. Remélem nem kell sokat beszélnem közben. A szemeim kezdenek kiesni a helyükről és a lihegést is elég nehéz visszatartani.

- Hát tudod.... jaj, ez olyan ciki! – nyögi, miközben fülig vörösödik. Istenem ne már! Rimánkodok magamban. Persze pont a célhoz érnék, mikor a mocsok odalent kienged a szájából. Én meg egy hatalmas sóhajt engedek el.

- Semmi nem ciki Henry, mond nyugodtan. Kérlek. - de az utolsó szót szinte már nyüszítve. A Taknyos észrevétlen húzta le a nadrágomat és éppen a belső combomat kóstolgatja. Olyan erősen szívva a bőrömet, hogy mindenem remeg.

- Nos hát! Jó! Szóval én nem tudom biztosan, hogy meleg vagyok -e. Tudod én még nem voltam senkivel. Meg hát a vallás miatt nem is lehet a házasságig. - mondja halkan, szinte alig hallom. Tudom persze! Bár a bátyád láthatóan és érezhetően nem vár addig. Okosan bólogatok, közben az asztal szélébe kell kapaszkodjak. Míg a másik kezemmel Harry karjába marok.

- Értem, vagyis nem. Azt nem, hogy mit szeretnél tőlem? - kérdezem egyre nagyobb szemekkel, mert a Taknyos megint a farkam kényeztetésével van elfoglalva.

- Hát, hogy te honnan tudtad és mikor? Mármint, hogy meleg vagy?

- Miből gondolod, hogy meleg vagyok? - nézek rá összeszűkített szemekkel, a szemeim egyre jobban kerekednek el. Mivel odalentről egy harapás érkezik, hirtelen feljajdulok. Mire Henry is felugrik. Jaj, basszus ülj már vissza! Nézek rá most inkább már könyörgő tekintettel.

- Semmi baj csak begörcsölt a lábam. - erőltetek magamra egy mű mosolyt. - Szóval én már tizenöt évesen tudtam. És - és jaj onnan, hogy...- ököllel csapkodom az asztalt, miközben a torkára enged. Rohadt abszurd ez a helyzet vele beszélgetek, mialatt a bátyával élem át életem talán legjobb szopását.

- Akarod, hogy elmenjek? - kérdezi kétségbe esett szemekkel a kisebbik Styles. Szeretnék én is menni már, de még mennyire! Mire megint csak egy harapást kapok odalentről. Most már a farkam is foglenyomatos lesz. Remek.

- Nem! Szóval volt kapcsolatom lányokkal is, de valami mindig hiányzott. Egy buli alkalmával egy srác lesmárolt, akkor jöttem rá mi volt az. - összeszorított szemekkel szorongatom a Taknyos alkarját. Már nagyon közel járok. Remélem hagy elmenni, persze a remény hal meg utoljára. Henry csak érdeklődve figyel közben. Amikor kinyitom a szememet, hogy rá nézzek.