A holtak árnyéka /Befejezett/

29.

Először is elnézést mindenkitől, hogy nem hoztam a megszokott időben ezt a részt. Sajnos a tegnapi napom nagyon sürű volt. De most itt van! Pusz R. 😘

⁕

Felrohanok a körletbe a bibliámért. Majd a gyengélkedő előtt várakozok, ahogy meghagyták. Valaki fog jönni értem, aki mellé be leszek osztva. Pár perc múlva feltűnik ugyanaz a doki, aki engem is vizsgált.

- Ó, hello Louis ugye? Örülök, velem leszel. Tudom fiatalabb vagyok, mint te. De kérlek ne haragudj ezért, a nevem Ashton Scott. - kezét nyújtja felém, ez itt nem szokás. És nem is akarom megérinteni, a tegnap este után senkit sem. Utolsó pillanatban húzom vissza a kezemet, inkább csak bólintok.

- Sajnálom uram, de ezt nem szabad! - hajtom le a fejemet, menjünk mondja el mi lesz a dolgom. Remélem magam lehetek és nem fog kelleni senkivel sem beszélnem.

- Kérlek ne hívj így. Tudom a szabályokat, de nem érdekelnek. Szólíts a keresztnevemen. Na gyere menjünk, van egy meglepetésem. - engedelmesen hangtalanul követem. Egy szobába megyünk, valami öltöző szerűség. Csak az ajtóban állok meg, tovább nem megyek onnan figyelem. A szekrények előtt állva int, hogy jöjjek beljebb.

- Ez az orvosi pihenő, itt tudsz napközben aludni. Nincs itt olyan sok feladat, amit kell csinálni. Hétköznap egész nap én vagyok, tehát mindig az én társaságomat fogod élvezni.

- Köszönöm, de erre nincs szükség. Tudok pihenni eleget. - dadogom mert ez nem igaz, de nem árulhatom el magamat.

- Igen azt látom. Itt van egy zárható szekrény, ide be tudod tenni a dolgaidat. - ijedten kapok a zsebemhez. Meg biztos nem válok tőle soha, ez az enyém. Nézek rá riadtan.

- Nem, ne aggódj! Napközben nem kell, éjszaka gondoltam. Mielőtt visszamész itt nagyobb biztonságban lesz. - néz rám szemében sokat tudóan csillan a fény.

- Rendben. - megkönnyebbülten engedem le az eddig feszülten tartott vállaimat. Már fájt ez a testtartás. Végül látom ahogy kinyitja a szekrényt, benne pár darab ruha. Tusfürdős flakonok és egyéb dolog. Ahogy közelebb lépek, látom ezek az otthoni dolgaim. Értetlenül kapkodom a fejemet közte és a szekrény között. Végig simítok a ruháimon, nem nagy dolgok melegítők és pólók, valamint egy pulcsi. A számat be kell fogjam, hogy ne hallatszon a hangos zokogás. Az arcomhoz emelem a darabot az illata mámorító. Hosszú percekig állok és csak szagolgatom, majd szépen összehajtogatva teszem vissza a szekrénybe.

- Ez, hogy hogyan lehet? - kérdezem halkan Ashton felé fordulva.

- Harry az évfolyamtársam volt, két hete keresett meg. Elmesélt mindent. - kicsit visszahőkölők ijedten. Úristen mi mindent? - Nyugi Louis tartom a számat. - emeli maga elé a két tenyerét védekezés képen, ideges szemekkel méregetem csak. A rövid itt töltött idő alatt azt már megtanultam, hogy nem bízhatok senkiben.

- Nos szóval ő kért meg erre. - mutat a szekrényre - Valamint várja a hívásodat, minden nap tudtok beszélni pár percet. - nyújt felém egy mobilt. Mozdulni sem tudok csak hitetlenkedve nézem. Én nem ismerem, de a Cicafiú igen meg kell próbáljak bízni benne.

- Én nem is tudom mit mondhatnék. - dadogom, lehet még sem lesz annyira borzasztó itt lennem.

- Na vedd már el! Aztán ha végeztél kint várlak, de öltözz át. A kis tusoló ott van, esténként mielőtt visszamész használhatod. - bólint majd a kezembe nyomja a telefont és becsukja maga mögött az ajtót. A szívem majd kiugrik a mellkasomból ahogy kikeresem Harry számát, alig merem a fülemhez érinteni a készüléket. Az ájulás kerülget az ágy szélére ülök óvatosan, vigyázva nehogy piszkos legyen. Az első csörgésre fel is veszi csak hallgatom az édes szexi hangot, alig bírok válaszolni. A sírás pokoli erővel fojtogat. Csak egy nagyon halk sziát tudok kinyögni, hallgatom ahogy beszél. Elmond mindent Ashton- ról, mi minden történt otthon. Biztosít, hogy még mindig nagyon szeret. Tényleg csak pár perc, de a világot jelenti most. A holnap hallak ígéretével bontja a vonalat, még pár pillanatig nézem a sötét képernyőt. Természetesen egy szót sem szóltam az éjjel történtekről, hogyan is tehetném. Még ő is megundorodik tőlem végleg. Soha nem is tudhatja meg senki sem. Nem akarom húzni az időt vagy büntetésbe kerülni. Gyorsan át öltözöm majd kimegyek a kint várakozóhoz. Visszaadom a készüléket, de csak értetlenül néz rám.