A holtak árnyéka /Befejezett/

8.

" - Még szerencse, hogy már szeretsz és nem akarsz az életemre törni. - a szemöldököm a homlokomig szalad, ha nem lenne hajam biztos a tarkómon áll meg. Igazán kedves! Azt hiszi, hogy szeretem? Na jó talán kedvelem kicsit. "

Alig két óra alatt sikerül feldolgozni a hullát, Harry érdeklődve figyel végig. Tényleg nem olyan, mint az öccse.

- Miért hazudsz a családodnak? - nézek fel érdeklődve a munkából. Még a védőszemüveget is felhajtom közben, hogy jobban lássam.

- Nem hazudok, csak nem mondom el az igazat! Ez nagy különbség! Amúgy, meg mert elegem van belőlük. Semmi kedvem nem volt haza költözni a diplomaosztó után. Meg ez az imádkozós, higgyünk Istenben baromság sem érdekelt. - taglalja komolyan.

- Akkor hol laksz?

- Hol itt hol ott. Van saját lakásom. – na erre a válaszra nem számítottam, még a szike is kiesik a kezemből.

- Miért nem vállalsz munkát? Meg különben mit mondtál nekik, miért nem végeztél még a suliban?

- Egyszer évismétlés miatt. Most meg, hogy szakosodom. De különben meg mit kérdezősködsz ennyit? - mondja, közben megint mérgesen néz rám a csoda zöldjeivel. A kezem folyamatosan jár. Már nincs sok, hogy végezzek ezzel a szemétládával.

- Kíváncsi típus vagyok! Amúgy meg, te is kérdezhetsz, ha akarsz. - rántom meg a vállam, közben a biológiai hulladék kukát közelebb húzom. Ami már nem kell, azt abba szándékozom kidobni.

- Haza azért nem mehetek. Mert akkor meg kellene nősüljek. Ez volt a feltétele az orvosinak. Amúgy meg nincs kérdésem, én mindent tudok rólad! - jelenti ki összeszűkített szemekkel. Gondolom, a mai akcióra céloz.

- Abban biztos is voltam Cicafiú. Mit csinálsz, ha vége az " ál" évednek is? Elveszed a lányt? - mosolygok rá. Alig várom, hogy otthon legyek vele. Már előre elterveztem mi mindent fogunk csinálni. Csupán attól áll a farkam, hogy ránézek. Ő az első, aki képes erre. Bár még nem jöttem rá hogyan csinálja.

- Nem hiszem, hogy hagynád! Ahhoz már túlságosan kellek neked! - jelenti ki és egyre jobban úgy érzem ebben igaza van. De biztos nem adom a tudtára. A fennmaradó testrészeket bepakolom az itteni hűtőkamrába, majd mindig adagolok egy - egy plusz testrészt az aktuális hulláim mellé. A kutyának nem fog feltűnni, egy plusz láb vagy kéz. A síron túli csendet végül a telefonja csörgése töri meg. Ki a franc hívja éjnek évadján? Mérgesen nézek rá, nem tűröm az efféle kütyüket idebent. Nem véletlenül nem hordom be én sem magammal. Zavarodottan nyom a hívásfogadásra, miközben elindul a sarok felé. Halkan, szinte már suttogva beszél a hívóval. Még gyorsan lemosom az asztalt és feltakarítom, amit kell.

- Ki volt az? - kérdezem kíváncsian, amikor visszatér.

- Nem érdekes! Amúgy meg semmi közöd hozzá! - szinte már foghegyről köpi a szavakat. Elkapva az inge nyakát szorítom az asztalhoz. Kicsit mintha meg is lepődött volna, de csak egy egészen kicsit.

- Ha kapcsolatban vagy velem, akkor közöm van hozzá! Mindenhez, megértettél! Egy ilyen kapcsolatnak bizalom az alapja Taknyos. Velem ne szórakozz! - egyre jobban szorítom az inget rajta, a csípőmmel meg az asztalhoz nyomva őt.

- Jó! Csak ne hisztizz, majd otthon elmondom. Most menjünk már haza, álmos vagyok. - fel sem fogom a szavai értelmét, én is fáradt vagyok. Kurva stresszes volt ez a nap így is. Elengedem még meg is igazítom a ruháját, csendben indulunk kifelé. A haza vezető úton végig a gondolataiba merülve ül csak. Nem tudom milyen hírt kaphatott, ami ennyire kiborította.