Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

4.

Mosolyogva néztem ahogy a bátyám végigsétált a hotel hallján. Alig vártam, hogy észre vegye igenis itt vagyok és minden egyes futamon ott leszek.

-Nézd itt egy újabb cikk.- lépett mellém nevetve Max. Amióta megismertük egymást, rengeteg cikk arról szól vajon mi is van köztünk és vajon mi lehet Andreassal. Persze Max és én csak nevetünk ezeken, hiszen annak ellenére, hogy egy hete szinte elválaszthatatlanok vagyunk, semmi sem történt és nem is áll szándékunkban.

-És most mit írnak? Eljegyeztél már?- fordultam felé és én is a telefon képernyőjét figyeltem.

-Nem. Most valószínűleg kisbabát vársz, mert a repülőről leszállva bő pulcsiban voltál és nem csinosan felöltözve.- továbbította az infót belőlem pedig kitört a nevetés.

-Ezek a sztorik teszik széppé a napjaim.- fogtam a hasam, majd ismét a bátyám irányába pillantottam. Észrevett.

-Mehetünk?- kérdezte Max a telefonját a zsebébe dugva, majd észrevette mit, vagyis kit figyelek és intett neki.

-Igen. Menjünk.- ragadtam meg a bőröndöm.

-Nem köszönsz neki?- kérdezte, de mikor észrevette, hogy nem áll szándékomban, csak követett.

-Fogunk még találkozni mialatt itt vagyunk.- nyomtam meg a gombot a liftben.

-Mi történt veletek? Mikor Monacóban voltunk úgy látszott imádjátok egymást.- fordult felém hirtelen Max.

-Semmi, Lewis nem akarja, hogy itt legyek.- rántottam meg a vállam.

-Oh. Ezt nem tudtam.- sütötte le a szemét Max, mintha bármi rosszat tett volna.

-Max, ez nem a te hibád. Sőt! Hálás vagyok neked azért, hogy itt lehetek.- simítottam meg a vállát.

-Lewis utálni fog egy ideig.- nevetett Max, de láttam rajta, hogy pont nem ezt várja a barátjától.

-Max. A bátyám kissé.. érdekes. Ne érts félre. Csodálatos ember, de ha rólam vagy bármelyik lánytestvéréről van szó akkor valami megváltozik benne. Félt minket.- csippant a lift, de mi csak álltunk egymás mellett. Már éppen bezárult volna az ajtó, mikor Max odalépett és megakadályozta. Kiszálltunk és a szobáink felé sétáltunk.

-Mitől félt ennyire titeket?- állt meg a hátam mögött és válaszra várt.

-Gyere be.- tartottam a kártyát az ajtóhoz és kinyitottam.

-Ennyire titkos? Nem kell elmondanod Di.- mosolygott rám.

-Nem titkos Max. Semmi rosszra ne gondolj, csak kint még a falnak is füle van.- nevettem el magam.

-Ez igaz!- gondolkodott el, majd levágódott az ágyra.- Figyelek.

-Nem titok, hogy Lewis hírneve rengeteget segített nekünk, vagyis inkább nekem abban, hogy sikeres és híres legyek.- ültem le mellé az ágyra. Ő pedig elfeküdt az ágyon és úgy figyelt tovább.- Amikortól híres lett mindannyiunkat folyamatosan megtalálták a férfiak, sokan közülük csak a hírnévre mentek, persze én voltam a legnaívabb és a legfiatalabb is, de sosem viseltem jól, mikor egy- egy ilyen ügy kiderült.

-Sajnálom.- ült fel és nem tudta mit mondjon.

-Nem kell. Mára már megtanultam kezelni az ilyen eseteket.- legyintettem.- Mint múltkor az a focista.

-Hallottam már róla. Sosem volt szimpatikus.- rázta a fejét, majd kopogtak az ajtómon.

-Jövök!- kiabáltam és felpattantam. Az ajtóban legnagyobb meglepetésemre a bátyám állt, annak ellenére, hogy azt gondoltam beszélni sem akar majd velem.