Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

14.

Ahogy csak tudom kerülöm Maxet, és ez már mindenkinek elég nyilvánvalóvá vált. Christian egy órás felvilágosítást tartott arról, hogy Maxnek mekkora szüksége van rám és, hogy a teljesítményén is látszik. Az osztrák nagydíjon Max nem a legjobban teljesített, annak ellenére, hogy az időmérőn jó helyet ért el. Lewis úgy döntött igazat ad Max-nek, így ismét harag alakult ki kettőnk között. Max pedig beváltotta az ígéretét és megmondta a többieknek, hogy nem engedhetik meg nekem a versenyzést. A legjobb barátnőm meg nem állt úgy lelkileg, hogy helyt tudjon állni, hiszen minden napja a rosszullétekből állt.

Mindezek ellenére végre elérkeztünk a brit nagydíjhoz. Ami azt jelentette, hogy hazamegyek. A legtöbb hírességgel ellentétben én nem London-t, hanem Cambridge-t választottam otthonomnak. Imádtam ezt a helyet és most az egyszer azt éreztem, hogy jól esik egyedül lenni. Az első 5 percem telt így, mikor csörgött a telefonom.

-Apa?- vettem fel és azonnal összeszorult a szívem.

-Kicsim.- nevetett a telefonba.- Már fel sem hívod az öregeidet?

-Ne haragudjatok.- mosolyogtam a képernyőre.- Kicsit zsúfolt volt ez a pár hónap.

-Igen nyomon követtük.- mosolygott bele a képernyőbe ezúttal anya is.- Mikor mutatod be nekünk azt az édes fiút?

-Van olyan?- forgattam meg a szemem.

-Hé mi történt? A képeken olyan boldogok voltatok.- vette át a telefont anya apától. Lassan bele kezdtem a sztoriba, ami az elmúlt hónapokban lezajlott.

-Oh Lewis.- rázta a fejét apám.- Beszélek vele rendben?

-Köszönöm, de kétlem, hogy megtudod törni.- sóhajtottam nagyot.

-Hé hugi. Mi újság?- jelent meg a képernyőn a másik bátyám, Nicolas.

-Éppen utálom a forma 1-et.- ráztam a fejem nevetve.

-Te a forma 1-et?- lepődött meg hiszen tudta mennyire szeretem. Nicolasnak is elmeséltem a rövidített változatot, egészen addig amíg a telefonom meg nem jelent Samantha neve. Elköszöntem a szüleimtől és visszahívtam Sam-et.

-Hé kislány. Éppen a pályára tartunk, hogy láthassuk a testvéreinket.- mutatta a kamerába Sam Nicolat, aki mellette vezetett.

-Cambridge-be vagyok.- vágtam gyorsan közbe.

-Te? Nem vagy ott a pályán?- lepődtek meg mindketten.- Beugrunk érted és mehetünk.

Sam esélyt nem adott, hogy kimagyarázzam magam, és ismerve őket nem fogják engedni, hogy itthon maradjak. Felöltöztem és elkészültem, majd vártam.

Mikor megjöttek  beültem a hátsó ülésre és azonnal észrevették, hogy valami probléma van. Hiszen ismertek. Így ma már harmadszorra meséltem el a történetet, amivel nem szándékosan, de elértem, hogy mind a ketten haragudjanak a bátyámra.

-Keressük meg.- indult meg Nicola.

-Nem tanulta még meg, hogy nem mondhatja meg mit csinálj?- trappolt befelé mind a két lány.

-Csajok ne.- szaladtam utánuk, de nem igazán tudtam őket megállítani.

-Lewis Hamilton.- ordította Sam.

-Ó anyám!- csaptam a fejemre és pár ajtóval arrébb megálltam.

-Jézusom mit tettem már megint?- lépett ki, majd rájött, hogy ezúttal nem én szóltam, hanem a testvérei.

-Mi történik?- lépett ki Max és Chris a Red Bull ajtaján. Remek.. pont jó helyen sikerült megállnom. Óvatosan Max-re néztem, majd vissza a nővéreimre. Lehunytam a szemem, majd sarkon fordultam és ott hagytam mindenkit.

-Di.- hallottam magam mögül Max hangját, és mindenki csendben maradt.

-Hagyj békén Max.- motyogtam.

-Di nem haragudhatsz rám örökké.- ragadta meg a kezem.

-Miért? Miért ne tehetném?- rántottam ki a kezemet az ő kezéből.- 5 évig senki nem tudta. Senki!

-Meg akartalak védeni Di! Féltelek.- fakadt ki és már mindenki az ajtókban állt és minket figyelt.- Szeretlek.

-Ha tényleg szeretnél, nem akarnád megmondani mit csináljak.- vágtam vissza és ott hagytam mindenkit. A lelátó elég nagy volt ahhoz, hogy a legfelső sorban szinte el tudjak bújni, amíg a nővéreim nem akarnak elindulni. Legalább egy órát néztem a szabadedzést, mikor végre úgy döntöttek el indulhatunk haza. Az út csendben telt, már ami engem illet, a lányok pedig próbálták kerülni a témát, de néha egy- egy mondattal valamit hozzáfűztek.

Este már egyedül feküdtem az ágyba és csak filmeket néztem, amikről fogalmam sem volt miről szólnak, mert a hazaérkezésem óta csak Max szavai lobogtak a szemem előtt. "Szeretlek"

Hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam, és úgy döntöttem muszáj beszélnem Max-el. Azonban mikor kinyitottam az ajtót már nem kellett tovább mennem. Max lefagyva, éppen kopogni készült, mikor kinyitottam az ajtót. Lábujjhegyre álltam és átkaroltam a nyakát, majd megcsókoltam. Max először továbbra is lefagyva állt, de utána megenyhült és átkarolta a derekamat. A kabátjánál fogva húztam be a lakásba és újra rácsimpaszkodtam. Egészen a kanapéig húztam, ahol ledobtam a kabátját, ő pedig ledöntött a kanapéra.

-Van egy kis probléma.- játszottam Max ujjaival a kanapén, összebújva fekve.

-Mi?- kérdezte, miközben a nyakamba fúrta a fejét.

-Most nem tudsz lelépni éjszaka.- válaszoltam és felé fordultam.

-Nem is akartam Di.- simította meg az arcom.

-Mégis mindig megtetted.- nevettem el magam.

-Te is.- könyökölt fel.

-Azért mert te is!- könyököltem fel én is.

-Nem tudtam, hogy is állunk.- sóhajtott nagyot.

-Miért Verstappen? Hogy állunk?- fogtam meg a tarkóját, hogy újra magamhoz húzzam.

-Én már mondtam Di. Szeretlek.- suttogta a számra.

-Én is szeretlek Max.- suttogtam vissza, amitől éreztem, hogy elmosolyodott.

-Akkor most?- húzódott el kicsit, hogy a szemembe nézhessen.

-Mostmár nem annyira hamis ha a srácok Mrs. Vestappennek hívnak.- nevettem el magam.

-Egyszer tényleg az leszel.- mosolygott le rám büszkén.

-Remélem is.

***

-Jó végre melletted ébredni.- karolt át Max reggel.

-Na ebben egyetértünk.- fordultam felé, hogy én is szorosan átkarolhassam.

-Ma van egy interjúm. Elkísérsz?- kérdezte álmos hangon.

-Persze.- válaszoltam.

-Csak elkell menjünk a hotelbe előtte.

-Miért?- kérdeztem.

-Mert a tegnapi ruhámban nem mehetek.- nevetett.

-Ó igaz!

***

-Szóval Max. Mióta tart a szezon, azóta nem adtál egy interjút sem, ezért miénk a megtiszteltetés, hogy feltegyük a kérdést.- konferálta fel az utolsó kérdést a műsorvezető.- Te és Diana egy párt alkottok?

-Valahogy számítottam erre a kérdésre.- nevette el magát Max, majd hátra fordult, hogy rám nézhessen.- Igen!

-Azt hozzátenném a nézőknek, hogy Diana ide is elkísérte Max-et és a backstage-ben áll.- mosolygott a műsorvezető.- Nos, hölgyeim és uraim. Az öt hónapja tartó titokra ma végre fény derült. Köszönjük Max, hogy eljöttél.