Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

2. 15.

-Imádom Bahrein-t.- fogtam Max kezét, miközben egy hangulatos kis utcán sétálgattunk.

-Igen. Szerintem is szép.- mosolygott le rám, majd egy pillanatra megállított, hogy megcsókolhasson.- Apu velünk tart az utolsó pár futamra.

-Igen? De jó!- örültem meg.- Hogy hogy?

-Szereti a versenyeket.- válaszolta Max.- És szeretném ha valaki mindig melletted lenne.

-Max.- próbáltam leállítani.

-Di. Ebben az egyben engedj kérlek. Tudom, hogy felnőtt nő vagy és tudsz magadra vigyázni, de én is jobban érezném magam ha tudnám, hogy valaki melletted van.- nézett rám szinte könyörgően.

-Rendben.- bólintottam beadva a derekam. Megértettem, hogy félt. Nehezen jött össze a baba és nehezen is viselhetem.

-Mondott valamit az orvos? Meddig utazhatsz?- érdeklődött.

-Időnként haza kell mennem kivizsgálásra, amikor pedig azt mondja ne utazzak vissza, nem utazok.- rántottam meg a vállam.

-Fél év.- simította meg a hasam sétálás közben. Még mindig nem volt hivatalos, nem is szántuk azonnal bejelenteni, talán majd ha már valahol a szülés előtt leszünk, de addig ez a mi örömünk marad.

-Mit gondolsz ki nyer majd?- jutott eszembe, hiszen minden verseny előtt megvitattuk.

-Még szép, hogy én!- nevetett.- Nem tudom. A legjobbakat kívánom mindenkinek, szeretném ha nyernék, hogy a csapat sok pontot kapjon.

-Minden rendben lesz. Egy két kicsúszás, de az már megszokott.- legyintettem nevetve.

-Induljunk is lassan.- húzott az autó felè.

-Lehet megint kutya lesz a pályán.-nevettem, hiszen a szabadedzés után már ezen sem lepődnék meg. Egy kutya jelent meg a pályán és össze- vissza rohangált, ami bár életveszélyes volt, de utólag vicces.

***

-Sok sikert- pusziltam meg Maxet, majd felhúzta a sisakot és beszállt a kocsijába. Izgatott voltam, szerettem az esti futamokat, gyönyörűnek tartottam őket. Visszasétáltam és megkerestem Christian-t. Ideges volt, látszott is rajta, hiszen minden futam előtt az.

-Christian. Tudod, hogy minden remekül fog alakulni.- öleltem át.

-Minden futam előtt ezt mondod és mindig igazad van!- nevetett.

-Sziasztok!- hallottam meg Jos hangját mögülem.

-Szia!- adtam neki két puszit majd megöleltem.

-Hogy van az én kis unokám?- hajolt le a hasamhoz mintha választ várna, majd a motor zajára felfigyeltünk.

-Indul a futam.- realizálta Jos.

-Álljunk be.- intettem a fejemmel a VIP rész felé. Nem sűrűn, sőt eddig csak kétszer ültem itt, de most úgy éreztem ott jobb helyem lesz.

-Mikorra vagy kiírva pontosan?- tette fel Max apja újra a kérdést.

-Jövő március.- mosolyogtam rá.- Remélem Maxnek nem lesz akkor versenye.

-Valaki biztos melletted lesz.- mosolygott rám.

-De az a valaki jó lenne ha ő lenne.- sóhajtottam nagyot, Jos pedig nem válaszolt, mert másodpercek voltak a rajtig.

-Ha Maxen múlik akkor ott lesz.- nyugtatott az apósom.

-Úristen!- kaptam a szám elé a kezem. Hatalmas villanás, majd tűz. Rengeteg tűz!

-Ki volt az?- indult el Jos vissza a Red Bull csapata felé.

-Christian.- indultam el lefelé.- Christian ki volt az?

-Pillanat.- tartotta fel az ujját.

-Istenem.- kezdtek folyni a könnyeim. Körbenéztem és láttam ahogyan mindenki lefagyva, egy emberként a tűz felé fordul. Kétségbeesés látszódott mindenki arcán. Már rengeteg idő eltelt. Hol van? Miért nem jött még ki?

-Grosjean.- szólalt meg Christian.- Romain van a tűzben.

Bőgve figyeltem a történéseket, ahogyan másodpercek telnek el, de óráknak tűnnek. Piros zászló volt. Minden pilóta érdeklődött hogy van, ki volt az. Ez a borzasztó várakozás.

Már mindenki teljesen elengedte. Tavaly Anthoine halála is megviselt mindenkit, de a forma 1-ben is régen volt haláleset. Pláne egy ilyen szörnyű halál.

-Ott van.- ordított valaki. A kivetítőn látszódott, hogy egy alak jelenik meg a tűzbe. Eleinte homályosan, majd teljesen kivehető volt, hogy Grosjeannek sikerült kiszabadulnia. Le kellett guggolnom, úgy éreztem eltűnik a föld a lábam alól. Mit érezhetett a családja te jó ég!?

-Hála Istennek.- suttogta Jos.

A mentőautó már a pályán állt. Grosjean kissé nehézkesen, de a saját lábán sétált el odáig. Nem volt tökéletesen, de élt és csak ez számított.

Az autók sorban érkeztek vissza a boxba. Sietősen sétáltam Max garázsa felé, aki rohamos tempóval ugrott ki a kocsiból.

-Minden rendben.- ölelt azonnal magához. Nem kellett mondanom semmit. Max ismert, tudta mennyire megviselt ez mindenkit. Többek között engem is.

-Ez veled is bármikor megtörténhet.- bőgtem a mellkasába fúrva az arcom.

-Itt vagyok Di. Itt vagyok és mindenki jól van.- sóhajtott nagyot szorosan tartva. Mindenkit megviselt ami az imént történt.

***

Több mint egy órát vártunk, hogy végre eltakarítsák a darabokat és megjavítsák a pálya tönkretett részeit. Bár nem akartam, hogy a futam újra induljon ez nem rajtam múlt így minden kezdődött előröl.

-Atya ég! Kész. Én ezt nem bírom.- ráztam a fejem még mindig könnyes szemekkel, mikor Stroll autója is a fejére állt.

-Menjünk vissza a szállodába!- jelentette ki Jos.

-Max mellett a helyem.- nyeltem nagyot.

-Nem. Neked pihenned kell.- ragadta meg a kezem, majd hátrapillantott Christianra és egy bólintással, szavak nélkül megbeszélték mi fog történni.

Nem volt erőm vitára, így csak követtem az apósomat, aki minden kívánságomat leste, miközben én az ágyból, ő az ágy melletti kanapéról figyelte a futamot. Checo is kiesett, de valahogy mégis más volt a tv-ből nézni.

Lewis első, Max második, Alex pedig mindenkit meglepve harmadik helyen végzett. Még mindig kétséges volt a maradása, ennek ellenére is. Egyszeri győzelem nem elég a Red Bull csapatának, Christian Hornernek meg pláne nem.

Megünnepelték a győzelmet, mintha mi sem történt volna. Mégis mindenki arcán ott volt a mai nap fájdalma. Nehéz nap volt ez mindenkinek. Eddig is tudták, hogy az életükkel játszanak, de ma újra bebizonyult, hogy ez nem rajtuk múlik. Egy szimpla véletlen és máris az életébe kerülhet. Csak egy rossz mozdulat.

Nehéz volt erre gondolnom, tudva, hogy Max és Lewis minden második hétvégén ugyanezt teszi.

-Minden rendben?- rontott be Max amint visszaért a szállodába.

-Pszt.- halkította le az apja. Csukott szemmel, félálomban feküdtem az ágyon és nem volt erőm kinyitni a szemem.

-Jól van?- kérdezte az apját.

-Igen. Magatokra hagylak titeket.- suttogta Jos, majd kiment az ajtón és halkan becsukta maga után.

Max lekapcsolta a villanyt, majd hallottam ahogy átöltözik és halkan járkál a szobában. Óvatosan bebújt mellém az ágyba és átkarolt.

-Szeretlek Diana. Velem nem fog megtörténni.- suttogta a fülembe. Nem válaszoltam, csak megszorítottam a kezét amelyikkel átkarolt és még közelebb csúsztam hozzá.