Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

2. 4.

-Annyira jó újra itt lenni.- szippantott nagyot a levegőbe Alex.

-Igazad van. Tiszta üde virág és friss hajnal illat van.- szagoltam én is a levegőbe nevetve.

-Jól van na! Tudod hogy értettem.- lökött meg kicsit, hiszen mindenhol gumik és üzemanyag szag volt.

-Albon! Ideje indulni.- jelentette ki a kísérője.

-Hát akkor az edzés után.- intett, mire én is felpattantam, majd azzal a lendülettel minden el is sötétült és a másik oldalamra borultam. Próbáltam megtartani magam, de ilyenkor minden erőm elszáll.

-Di!- pattantak mellém azonnal többen. Lassan kezdtem el hallani az embereket és éreztem, hogy újra van talaj alattam. Mindenki aggódva állt körülöttem, aztán meghallottam Max nevetését.

-Verstappen!- kiabált Christian rá, én pedig felültem és vele együtt nevetni kezdtem.

-Ah basszus. Folyton elfelejtem.- nevettem és mindenki megnyugodott kicsit.

-Mit?- fordult azonnal felénk az egyik szerelő.

-Mostanában ha hirtelen felpattanok megszédülök. Mindig elfelejtem, hogy nem szabadna, de rohanós típus vagyok.- fogtam a fejem, majd ezúttal lassan felálltam.

-Gyere Kicsim!- tartott meg ezúttal Max.- Szerintem maradj ülve.

-Biztos, hogy nem!- jelentettem ki.

-Csak adj egy puszit.- nevetett, mire hozzá hajoltam és megpusziltam, majd ők tovább készültek a szabadedzésre, ami ezúttal még nézők nélkül zajlott.

Kicsit unatkoztam, ezért úgy döntöttem körbenézek. Tavaly ide utaztam vissza Maxhez.
Katherina és Lewis úgy döntöttek, hogy egyenlőre nem kockáztatják az egészségüket, ezért a barátnőm rettentően távol volt tőlem.

-Szia.- hallottam meg egy halk hangot.

-Anna. Szia!- léptem hozzá, mire felpattant és szorosan magához ölelt.- Minden rendben?

-Azt hiszem. Nem tudom.- hajtotta le a fejét és visszaült a lépcsőre.

-Hé! Nekem bármit elmondhatsz ugye tudod.- ültem le mellé és megsimítottam a vállát.

-Tudom. Csak attól félek, hogy te ezt nem érted.- rázta a fejét.

-Csak mond.- mosolyogtam rá bíztatóan.

-Szerelmes vagyok Pierre-be. Borzasztóan.- tűrt a hajába.

-Oké ezt szerintem eddig is tudtuk.

-Annyira jó volt ez a pár hónap. Tudtam tanulni úgy, hogy mellette voltam. Minden egyes nap. És most persze itt a nyár. Vége a vizsgaszezonnak. De mi lesz jövőre?

-Jövőre?- kérdeztem értetlenül.

-Mi lesz ha szeptembertől újra elindul az egyetem és vissza kell mennem? Szinte sose fogom látni Pierret.- kezdett sírni.

-Oh Anna.- öleltem szorosan magamhoz.-Talán igazad volt. Tényleg nem tudok sok mindent hozzáfűzni. Mennyi időd van még az egyetemből?

-Még két fél év.- sóhajtott nagyot. Nem igazán voltam tisztában az egyetemmel kapcsolatos dolgokkal, de azt tudtam, hogy ez egy évet jelent.

-Azt már fél lábon is ki lehet bírni.- mosolyogtam rá ismét.

-És ha nem?- tört ki még nagyobb zokogásban.

-Anna.- fűztem össze az ujjaimat. - Sok mindenben más az életünk. És nem mondom, hogy a tiéd biztos könnyebb.

-De?- hagyott alább a sírása és rám figyelt.- A ti kapcsolatotok annyira egyszerűnek tűnik.

-De Max és én világéletünkben utaztunk. Távol voltunk. Távol a családunktól, a barátainktól és ha kapcsolatunk volt akkor a párunktól is. Ebben nőttünk fel.- vettem egy mély levegőt.- Az, hogy én ennyit vagyok itt, az annak is köszönhető, hogy kötetlen a munkaidőm.

-Mit tennél a helyemben?-  érdeklődött.

-A te helyedben nem sírnék. Pierre úgy néz rád mintha te lennél az egyetlen lány a földön. Az pedig ha valaki 1 évet nem bír ki. A mai világban, ahol már mobiltelefon és videó hívás is létezik, azok nem egymásnak lettek teremtve.- tártam szét a karom.- És Pierre francia. A franciák pedig romantikusak. Nem fog elhagyni!

-Úgy legyen.- bólintott, de láttam, hogy nem igazán nyugtattam meg.

-Nézd. Őszinte leszek.- sóhajtottam nagyot.- Négy évvel ezelőtt, illetve bocsánat, három. Volt egy barátom Alberto Moreno. Talán ismered. Akkoriban a Liverpool játékosa volt. Szerelmesek voltunk, te jó ég, de mennyire.

-Aztán mi történt?- kérdezte Anna miután csendben maradtam.

-Victoria Secret angyal lettem.- néztem rá kicsit könnyes szemekkel.- Több munkát kaptam, alig jártam haza. A székhelyem onnantól kezdve inkább New Yorkban volt, mint Cambridge-ben.

-Ezért költöztél Maxhez?

-Részben. Alberto volt az első és egyetlen férfi akivel nem én szakítottam. Egy telefonhívás és mindennek vége.- töröltem meg a szemem.- Max viszont. Ő nem hagyna el akkor sem ha egy évig nem találkoznánk. Mivel ahogy mondtam ő ebben nőtt fel.

-Szóval azt akarod mondani, hogy ez rajtam múlik?- nézett rám nyugodtan.

-Ne vedd bántásnak, de igen. Pierre már ismeri a helyzetet. A kérdés az, hogy te kibírod-e.- böktem rá a mutató ujjammal.

-Igen.- bólintott könnyes szemekkel, majd megölelt.

-A fenébe.- baktatott a folyosón Norris.

-Lando. Minden rendben?- siettem utána.

-Nincs! Basszus Di. Belementem a falba!- túrt idegesen a hajába.

-Hé! Attól még holnapra kész lehet az autó.- simítottam meg a vállát.

-Mi van ha nem tudok részt venni az időmérőn?- sóhajtott nagyot.

-Lando!- ordítottam rá, mire felém kapta a tekintetét.- Nyugi! Maradj pozitív.

-Oké. Igen. Csak pozitívan!- vette gyorsan a levegőt, majd egyre lassabban ami azt jelentette, hogy kezd lenyugodni.

-Minden rendben lesz!- öleltem magamhoz.

-Köszönöm Di!- suttogta a fülembe.

-Nem kell Lando.- válaszoltam.

-Norris!- kiabált felé Zak.

-Jövök.- kiabált vissza.- Majd beszélünk.

-Rendben.- bólintottam.

Ahogy Lando elfordult megpillantottam Kelly-t. A Red Bull környékén mászkált és még mindig nem nyugtatott meg a szilveszteri incidens. Kelly azóta minden egyes közös képünket lájkolta és ezzel rettentően frusztrált.

-Ideje visszamennem.- intettem Annának, majd visszasiettem a paddock felé. Úgy sétáltam be a Red Bullhoz, hogy Kelly felé sem pillantottam. Mintha észre sem vettem volna.

-Mi a baj?- kérdezte Christian mikor felálltam mellé és a futamot figyeltem.

-Utálom Kelly Piquet-t.- álltam karba tett kézzel.

-Kvyat barátnőjét?- kérdezte, majd gyorsan magyarázott valamit a mellettünk állóknak.

-Már nem a barátnője.- ráztam a fejem.

-Mindent értek.- karolta át a vállam.- Nézd kölyök. Max és Kelly régóta ismerik egymást.

-Az sem érdekelne ha óvodás koruk óta ismernék egymást.- ráztam a fejem.

-Max nem fog elhagyni Diana. Most vett el feleségül.- nevetett Christian a hisztimen.

-Nem is Maxtől tartok. A nők mindig pontosan látják mit akar egy másik nő a párjuktól.- válaszoltam komolyan.

-Di ne legyél pszichopata.- sóhajtott nagyot Christian.

-Nem vagyok. De ami az enyém az az enyém. És nem fogom hagyni, hogy csak azért Max karjaiba fusson, mert a pasija elhagyta.- válaszoltam, majd mindent magam mögött hagyva visszamentem a szállodában.