Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

3.19.

Tudtam, hogy nem lesz egyszerű menet az utolsó előtti futam, de az első piros zászló után tisztán hittem benne, hogy Isten is Max mellett tette le a voksát. Még akkor is ezt gondoltam, mikor a második állórajt után Max a második lett és újabb piros zászló következett. Hittem benne, hogy ez is egy jel, hogy márpedig az égiek ezt nem így gondolták jónak.
A harmadik állórajt után Max már szabályosan szerezhette meg az első helyet, de a bátyám ezt is szépen kijátszotta. Mikor Max visszaakarta adni a helyét, ő egyszerűen belement és ismertem a bátyámat, tudtam, hogy valami hülye indokkal őt fogja hibáztatni.

-Minden rendben lesz.- simította meg az egyik karomat Christian, amíg a másik oldalamon Jos figyelt aggódva.

-Csak annyira boldog lenne.- hunytam le a szemem, majd a FIA 5 másodperces büntetést adott Maxnek.

-Ezt nem hiszem el.- rázta a fejét Jos.

-Ki gondolta volna.- forgattam meg a szemem.- Nem is tudom mit vártunk. Majd Lewist megbüntetik valamiért?

-Di. Nyugodtnak kell maradnod.- mosolygott rám ezúttal Jos. Tudtam, hogy igaza volt, hiszen az orvos szerint maximum bentről nézhetném, de kerülnöm kellene a stresszes helyzeteket. De úgy érzem tökmindegy hol lennék, mindenhol ideges lennék csak.

A következő pillanatban Max visszaengedte Lewist, mert nem szóltak neki, hogy nem kell. Tudtam, hogy ekkor már valahol kétszáz között van a pulzusa és már szomorú. Tudja, hogy nem sok esélye van visszaelőzni.

A kocsiból kiszállva oda sem ment a csapathoz, csak a pódium felé ment és egy kamu mosollyal vette át a neki járó trófeát. Illetve mégsem. Nem ez járt volna neki. Az esetről Lando szocsi-s esete jutott eszembe és tudom, hogy akkor is mennyire sírtam. De most látva ahogy Max csak felveszi a földről a trófeát, beleiszik a pezsgőbe és elhagyja az emelvényt, egyszerűen összetörte a szívem. A bátyám és Valtteri önfeledten ünnepelt, amíg én Maxhez hasonlóan ott hagytam mindenkit.

-Megérdemelted volna.- lépkedtem Max felé a pocakomat simogatva.

-Annyira rossz.- nézett rám és láttam a fájdalmat a szemében. A könnyeknek csak egy szó kellett volna, hogy kijöjjenek, de Max nem engedte.

-Tudom.- öleltem magamhoz.

-Te ugye jól vagy?- pillantott a pocakomat fogó kezemre.

-Jól.- bólintottam.- Mind a hárman jól.

-Hála az égnek.- puszilta meg a homlokom.

-Max.- pillantottam fel rá.- Akkor se változik semmi, ha nem te nyersz. Mi attól még a családod leszünk.

-Köszönöm!- mosolygott rám halványan.

-Összepakolom Nathan cuccait. A kocsinál találkozunk?- mutattam a hátam mögé.

-Sietek.- bólintott.

Már csak egyetlen egy futam volt hátra, aminek egy részről örültem, hiszen utána végre pihenhetek. Másrészről viszont ott van a világbajnokság, ami ott dől el. Nem érdekelt ki mit mond, idén ezt Max érdemeli, több a futam győzelme, a pole pozíciója. Többször vezette ő a futamot. És szurkolhat bárki a bátyámnak, mégha a bátyám is. Nagyban hozzájárult az eddigi pontjaihoz a FIA segítsége.

-Viszont jó hírként.- simítottam meg a hasam.- Ha minden jól megy holnap kiderül a nemük.

-Nos. A lényeg, hogy egészségesek legyenek.- csúsztatta ő is a kezét a kezemre.

-Igen.- mosolyogtam rá.

Álmosan érkeztünk meg Monacóba. Jól esett végre az otthon melegében pihenni, de ahogy beléptem ismét csak egy problémába ütköztem.

-Max.- sóhajtottam nagyot.- Nem lesz kicsi nekünk ez a lakás?

Max kissé szomorúan körülnézett és bólintott.

-De.- hunyta le a szemét. Tudtuk, hogy egy nap ennek is eljön az ideje, csak nem, hogy ilyen gyorsan. Max ezt a lakást magának vette, amikor még egyedül élt. A lakásban viszont mindössze két hálószoba volt, és a vendégszoba lett átalakítva a gyerekszobának.

-Ne haragudj. Nem kellene most ezzel zaklatnom téged.- léptem hozzá közelebb.- Majd ha világbajnok lettél beszélünk róla.

-Megígérem.- adott egy puszit az arcomra.- De távolabb nem engedek Victoriánál.

-Közelebb Landohoz és Nadiahoz.- mosolyogtam, hiszen a legjobb barátaim éppen két hónapon belül költöznek össze, itt Monacóban.

-És persze Lewis és Kat.- bólintott. A bátyám egy érzékeny pont volt a jelenlegi életünkben. És értettem Max haragját, én viszont sokkal inkább Totora és a Mercedesre nehezteltem. Nyomás alá helyezték Maxet és ez csak egy plusz probléma volt számára.

-Nem muszáj Max.- sóhajtottam nagyot.

-Te ott hagytad miattam Angliát, nekem csak egy városon belül kell költöznöm és én is megteszem érted.- bólintott, majd a mellettünk lévő babakocsira és a pocakomra pillantott.- Értünk!

***

-Ki a fene hív ilyenkor?- sóhajtott nagyot Max. Én is a telefonom után nyúltam és csodálkozva láttam, hogy csak hajnali három volt.- Tessék?

-Minden oké?- ásítottam Max mellett.

-Felöltöztetem Nathant. Öltözz.- pattant ki. Először megrémültem a határozottságától, hiszen azt hittem baj van, de látva az arcán a mosolyt tudtam minden rendben.

-Mi történt?- ültem fel nehezen.

-Vicnél megindult a szülés!- kiáltotta, miközben a babával már a kezében tért vissza.

-Tessék?- nyíltak tágra a szemeim. Hűvös volt, de csak egy egyszerű cicanadrágot és egy vastag pulcsit kaptam magamra, mellé egy szövet kabátot, majd folytattam Nathan öltöztetését, amíg Max is felöltözött. Az utcák üresek voltak, mégis úgy éreztem a szívem tele van szeretettel.

-Anya.- sietett Max Sophiához.

-Jajj de jó, hogy itt vagytok.- ölelték meg egymást, majd az anyósom hozzám lépett, hogy engem is megölelhessen.

-Tom bent van vele?- mutattam a folyosó fele.

-Igen.- bólintott Sophia.

Jos nem jött haza, ő inkább máris Abu Dhabiba utazott, ennek kárára lemaradt az unokája születéséről. Természetesen Max azonnal felhívta, de ő úgy döntött majd az utolsó futam után meglátogatja az unokáját.

-A munka fontosabb.- forgatta meg a szemét Sophia. Nem voltak rossz viszonyban, de Sophiának mindig is fontosabb volt a család, csaknem annyira, mint Vicnek vagy nekem.

Az ajtó kinyílt és egy orvos lépkedett el mellettünk, majd mikor látta, hogy úgy figyeljük, mint aki gyilkos, elmosolyodott és egy üvegablak felé mutatott.

-Az újszülött.- mondta közben.

Mindannyian az ablakhoz siettünk, ahol Tom állt, teljes műtős ruhában, maszkban, a kezében egy újabb csöppséggel, miközben a szemei tele voltak könnyel és örömmel.

-Csodálatos.- bújtam Maxhez.

dianaHverstappen: welcome home my little nephew 💜🥺

✨Hajrá Max!✨