Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

3.18.

Azt gondoltam, hogy a terhesség ezúttal sem lesz gyerekjáték, de azt egyáltalán nem gondoltam, hogy ennyire rosszul fogom viselni.

Max mexikói győzelme után már egészen azt éreztem, hogy egy teljesen nyugodt utolsó pár hónapunk lesz. Checo is a pódiumra került a hazai versenyén és ezzel minden a legnagyobb rendben zajlott. A kicsik a hasamban tökéletesen elvoltak, Nathan jól érezte magát, mindig jól aludt, nem volt hisztis kisbaba, ezzel megkönnyebbítve a helyzetemet.

Egészen a Brazíl nagydíjig.

Lewis győzelmével közelebb került a világbajnoki címhez, ami feszültté tette Maxet ezzel pedig engem is. És persze Nathan is érezte rajtunk, ami állandó hisztihez vezetett.
Mindig is erősnek tartottam magam, de most az egyszer azt éreztem kell egy kis szünet nekem is.

Lewis és Max újonnan ismét nem álltak szóba egymással amin nem segített Toto és Christian folyamatos viaskodása. Mindketten a másikat vádolták, időnként olyan lehetetlen dolgokkal amik még csak meg sem történhetnek.
Értettem, hogy a formula 1 nem rólam szól, hogy én csak egy kis morzsa vagyok a sütiből, de nehéz volt mindneki problémáival foglalkozni, amíg az enyémmel senki. Kat-et teljesen lefoglalta, hogy újra biztos kapcsolatot alakítson ki a kislányával és a férjével, na meg, hogy támogassa Lewis-t. Anna közeledett az államvizsgájához, ami miatt minden egyes alkalommal extra ideges volt és lapokkal a kezében közlekedett, vagy a laptopját bújta. Charlotte-ot teljesen lefoglalta a saját karrierjének építése. Lando és Nadi. Volt elég problémájuk Nadia családjával, nem kellettem még oda én is.

És most itt ültem Katarban, miközben a futam ment én pedig az alvó kisfiam mellett sírtam. A hajamba túrva hajoltam a térdemre és próbáltam csitítani az érzelmeimet, de igen nehezen bírtam.

-Nyugodj meg Di.- legyeztem az arcomat.- Mindjárt hazamész.

Nem volt könnyű menet, de nem akartam, hogy lássák sírtam, így a futam végére nagyokat nyelve, de abbahagytam. Nem mentem le ünnepelni, nem akartam, hogy lássanak. Összeszedtem a cuccainkat és elindultam a parkoló felé, mikor végre meghallottam Max hangját.

-Nehéz lesz.- sietett utánam én pedig csak a babakocsiba megtámaszkodva lassan megfordultam.- Hé. Jól vagy?

-Aha.- bólintottam egy újabb hányást visszatartva.

-Nem nézel ki valami jól. Nagyon fehér vagy.- karolta át a derekam.

-Azt hiszem el fogok ájulni.- realizáltam azonnal, hiszen nem az első eset lett volna az életembe. Szorosan Max karjába kapaszkodtam, miközben a kezem lecsúszott a babakocsiról.

-Di.- tartott Max és a fejét kapkodta.

-Diana.- jelent meg azonnal Lewis mellette, de ekkor Max már a földre fektetett.

-Mi történt?- jelent meg Lando és Nadia is.

-Valaki hívja a mentőket.- hallottam Max tompa hangját és Nathan egyre erősödő sírását, ami egyre inkább halványult.

Hófehér szobában ébredtem, a fény élesen világított a szemembe és a hangok egyre erősödtek. Először a szívem ütemes hangját hallottam meg ami egyenletesen csipogott a gép alapján. Majd szépen lassan oldalra fordítottam a fejem ahol Max idegesen maga elé bámulva ringatta Nathant.

-Di.- lépett hozzá elsőként Nadia.

-Jól vagy?- pattant fel Max is amint észrevette. Ezúttal teljes csend uralkodott és mindannyian várták, hogy végre megszólaljak.

-A babák?- nyögtem ki a legelső gondolatom.

-Jól vannak.- mosolyodott el Max bíztatóan.

-Mi történt?- dörzsöltem meg a szemeimet.

-Alacsony volt a vérnyomásod.- hunyta le a szemét Max.- Azt mondta egyszeri alkalom, minden rendben.

-Azt hiszem..- sóhajtottam nagyot.- Ez nem az első volt.

-Nem először ájultál el?- tágultak nagyra Max szemei.

-De igen.- csitítottam.- De nem először éreztem ezt.

-Hanem?- kérdezte Lewis.

-Mexikó óta úgy minden nap.- hajtottam le a fejem.

-Miért nem szóltál?- rázta a fejét Kat.

-Ugyan mit értem volna el vele?- emeltem fel a fejem könnyes szemekkel.

-Di.- kezdett aggódni újra Max.

-Ti ketten.- mutattam Maxre és Lewisra.- Csak azon vagytok, hogyan ejtsétek ki a másikat. Mondjátok gondoltatok már arra, hogy egy kicsit örüljetek egymás sikerének?

A két fiú egymásra nézett, majd vissza rám és mind a kettőjük arcán láttam a megbánást.

-Sajnálom Di.- ült le mellém Nadia.- Egyikünk sem kérdezte meg, hogy is érzed magad.

-Nem azért mondtam, hogy bárki jobban figyeljen rám. Én csak azt szeretném ha nem gyűlölnétek egymást.- ráztam a fejem.- Annyi minden történt velünk az elmúlt egy évben. Annyi csodálatos és borzalmas dolog. Nézzétek meg, terhes vagyok. Másodszorra! Lehetne, hogy csak amikor nem versenyeztek félre teszitek minden nézeteltéréseteket és úgy viselkedünk mint egy család? És mint ahogy a barátok.

-Mrs. Verstappen.- lépett be egy arab kinézetű férfi, ezzel mindenkit a gondolataiba fordítva.

-Jó napot.- mosolyogtam rá kedvesen.

-Megmérem a vérnyomását és ha minden rendben mehetnek is.- lépett hozzám és a kezemre helyezte a vérnyomásmérőt, ami bár nem mutatott teljesen normális számot, de ez a terhességgel jár és mivel nem szédültem vagy éreztem bármit távozhattam.

-Sajnálom Di.- ölelt át Max mikor már csak ketten voltunk.- Annyira sajnálom.

-Nem kell. Tudom, hogy mennyire fontos ez neked.- szorítottam magamhoz.

-Nem.- tolt el magától, hogy a szemembe nézhessen.- Nekem Te vagy a fontos. És a gyerekek. És ha  a világbajnoki címem azzal jár, hogy elveszítelek téged vagy az ikreket akkor nem kell.

-Hé! Ilyenről szó sem volt.- csaptam meg a vállát nevetve.- Ilyen könnyen nem szabadulsz.

-Nem is akarok.- rázta meg a fejét mosolyogva.

-Köszönöm.- döntötte a homlokát az enyémnek.

-Mit?- ráncoltam a homlokom.

-Hogy mellettem állsz legyen ez akármilyen nehéz is.- húzta ismét félmosolyra a száját.

-Jóban- rosszban.- adtam egy puszit a szájára.

-Egészségben- betegségben.- folytatta.

-De Max.- toltam el, mire az arcára kiült az ijedelem.- Te leszel a világbajnok.

-És ha nem?- sóhajtott nagyot.

-Akkor majd jövőre. És én ugyanúgy foglak szeretni, ahogyan Nathan is. És több millió ember fogja azt gondolni, hogy igenis tiéd volt a cím. Kiestél Silverstoneban, Magyarországon, ha ezek nincsenek már régen eldőlt volna ki s bajnok. És ha a bátyám Lewis, ha nem, a cím téged illet és igenis te nyersz!

-Én fogok.- bólintott és újra magához ölelt.