Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

3. 6.

Az elmúlt pár napban Katherina és köztem annyira elharapódzóttak a dolgok, hogy már a fiúk is észrevették, de persze sosem fejtettük ki nekik különösebben az okukat. Egészen Bakuig. A verseny után az egész barátságunk megváltozott.

-Ügyes legyél.- adtam egy puszit Max arcára, majd elengedtem, hogy beülhessen a kocsiba. Nathan a bébiszitterrel pihent a szobában, én pedig beültem a helyemre Christian mellett. Élveztem, hogy újra visszatértem ide és nem bentről kellett figyelnem.

-Miért néz rád a sógornőd úgy mintha megakarna ölni?- támaszkodott Christian a székén én pedig követtem a tekintetét. Katherina a Mercedes istállóból figyelt összeszűkült szemekkel. A csapatfőnök hasonlata teljesen igaz volt, hiszen a barátnőm gyilkolni tudott a tekintetével.

-Rá van kattanva Maxre.- legyintettem.

-Mármint? Bejön neki? És te ezt egy legyintéssel elintézed?- tárt szét a karjait.

-Jajj nem.- nevettem el magam.

-Életveszélyesnek tartja Maxet a pályán. Szerinte minden egyes baleset ami idén történt az ő hibája.- vakartam meg a tarkómat.

-Minden rendben vele?- érdeklődött Christian, ami megerősített abban, hogy nem csak én látom másképp a helyzetet.

-Fogalmam sincs mi történt.- ráztam a fejem.- Monaco óta még az unokahúgomat sem láthatom.

-És a srácok ehhez mit szólnak?- hadarta, hiszen csak perceink voltak hátra a rajtig.

-Max úgy tudja, hogy csak egy kis hülyeségen összekaptunk egy ruha kapcsán.- rántottam meg a vállam.- Hogy Lewis mit tud arról fogalmam sincs.

-Úgy érted a bátyáddal sem beszélsz?- kérdezte mire csak bólintottam és a fejemre helyeztem a fejhallgatót. Christian csak tátott szájjal tette ugyanazt amit én és láttam a szemében, hogy hülyének tartja Katherinát.

A futam jól indult és folytatódott is. Max szépen vezette a sort. Időnként a Mercedes felé kukkantottam, de nem láttam ott a barátnőmet így elengedtem a dolgot.

Már elkönyveltük a győzelmet, mikor Max autója először balra aztán jobbra cikázott egyet, majd a falba csapódott. Szinte azonnal kipattant ami miatt egy részem megnyugodott a másik viszont kiborult, hiszen így a bátyám visszakapja a helyét a világbajnokságban. Max dühösen belerúgott a kerékbe, én pedig éreztem a hátamon egy tekintetet.

Katherina egy gúnyos mosollyal állt a nem messze tőlem és időnként rám aztán a kivetítőre nézett.

Az orvosi autó behozta Maxet a boxba, aki még mellénk érve sem vette le a sisakját. El volt keseredve és pontosan tudtam, hogy nem akarja ezt az énjét mutatni a kameráknak.

-Sajnálom.- öleltem magamhoz szorosan. Nem válaszolt. Tudtam, hogy ilyenkor magában dühöng.

-Lenyugszok és jövök.- hadarta és hátat is fordítva elvonult. Ismertem annyira, hogy ilyenkor egyedül kell hagynom. Dühített a gondolat, hogy még csak nem is az ő hibájából lett vége a versenyének. És innentől a Red Bull már csak Checonak szurkolhatott aki az első helyről indult.

A körmömet rágva figyeltem az újraindítást, majd a fejemet fogtam mikor Lewis Checo elé került és ordítva ugrottam Christian nyakába mikor Lewis elfékezte a kanyart és kiment a pályáról. Tudtam, hogy az utolsó 5 körben már nem hozhat be annyit, hogy az első háromba kerüljön, így Max maradhat a világbajnok, Checo pedig megnyerheti.

Azonnal a Mercedes felé kaptam a fejem. Katherina ugyanott állt ahol Max baleseténél, de már nem gúnyosan mosolygott. Visszatért az arcára a gyilkolással párhuzamos nézése.

-Indulás Checohoz.- jelent meg Max és már boldogan szaladt a csapattársához. Tudta, hogy továbbra is marad az első helyen és máris változott a kedve. Mindannyian az előbb említett pilótához siettek én pedig csak távolból figyeltem őket és lassan sétáltam feléjük.

-Most boldog vagy?- hallottam meg Katherina hangját.

-De még mennyire.- mosolyogtam rá.- Vagy talán ez is Max hibája volt.

-Menj a pokolba.- rázta a fejét.

-Minden rendben?- jelent meg Lewis.

-Attól függ kitől kérdezed.- morogtam.

-Mind a kettőtöktől.- karolta át a feleségét.

-Nem.- vágtam rá, mire Katherina pont az ellenkezőjével válaszolt.

-Sziasztok.- lépett mellénk Max is. Gyanítottam észrevette, hogy Katherinával beszélek és tudva, hogy nem igazán vagyunk beszélő viszonyba hozzám sietett.

-Sajnálom, hogy kiestél haver.- nézett rá Lewis.- Szívás az élről kiesni.

-Te is jól kicsúsztál.- válaszolta Max.

-Talán okosabban kéne vezetned és nem kapnál defektet.- forgatta a szemét Kat.

-Tessék?- lepődött meg Max.

-Jól hallottad. Az lenne a legjobb ha nem is versenyeznél.- vágta hozzá a szavakat.

-Már ne haragudj, de majd én eldöntöm mikor, hol és mit csinálok.- emelte fel a hangját Max. Katherina pedig elérte vele a célját. Tudta, hogy Max indulatos és hirtelenharagú, így fel fogja idegesíteni magát és nekimegy, ha csak szavakkal is. Lewis pedig természetesen a felesége oldalára állt.

-Azért a hangsúlyból vegyünk vissza.- emelte fel Lewis is a hangját.

-Nem ezért vagy azért, de nem Max szidja minden nap Katet hanem fordítva.- védtem meg én is Maxet.

-Mert Kat mondott bármi rosszat is?- kérdezte Lewis és a mellette álló lányra nézett aki elővette a legártatlanabb énjét.- Na látjátok nem.

-Attól, hogy nem hallasz mindent még ő is lehet rossz.- léptem egy lépést közelebb.

-Fogd be Diana.- lépett Lewis elé Kat.

-Szállj le Maxről. Folyamatosan gyanúsítgatod, hogy életveszélyes.- szinte már suttogtam, de mindannyian hallották.

-Néha tényleg vannak veszélyes húzásai.- vágta rá Lewis.

-Valakinek belevalósnak is kell lennie ebben a sportban.- vágta vissza Max is.

-Menjünk.- fordultam meg és megragadva a holland kezét húzni kezdtem a Checot ünneplő csapat felé.

-Én is menekülnék az igazság elől!- kiáltott utánunk Kat, de Max és én csak egymásra nézve jeleztük, hogy most nekünk kell lenni az okosabbnak és hagyni a témát.

-Mióta ilyen veled?- kérdezte Max mikor már hallótávolságon kívül kerültünk.

-Mikor hazamentünk Monacóba.- néztem fel rá.- Nem akartam elmondani, mert azt hittem majd abbahagyja.

-Hallottam, hogy veszekedtek. Katherina még mindig bolond?- lépett mellénk Lando.

-Te tudtál róla?- lepődött meg Max.

-Beismerem hallgatóztam mikor nálatok voltam.- tette fel a kezét, ezzel a mondattal pedig engem védett, hiszen így Max nem tudta, hogy valójában elmondtam neki.

-Szuper. Szóval végre lehetne egy nyugodt évünk és a sógornőm utál.- sóhajtott nagyot.

-Majd megbékél.- legyintettem.- Gyerünk ünnepeljük meg a srácokat.