Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

3.21.

Érdemes mellé a csatolt zenét hallgatni!

A kezemben egy pohár alkoholmentes pezsgővel pillantottam körbe a rosé gold, fehér díszítésű termen és hálásnak éreztem magam ezért az elmúlt három évért. A sarokban beszélgető Max és Lewis felé pillantottam, mikor eszembe jutott a legelső találkozásom Maxel.

"-Komolyan Lewis! Valami átok van rajtunk? Vagy rá van írva a fejemre, hogy idióták találjanak meg?- dühöngtem őt követve, majd megtorpantam a nappaliba lépve, hiszen egy idegen srác ült a kanapén. Annyira nem is idegen, hiszen már ezerszer láttam a tv-ben, de még sosem találkoztunk.

-Oh helo.- sütöttem le a szemem, hiszen nem szoktam mások előtt kiborulni, de jelenleg nagyon elegem volt. Lassan közelebb sétáltam a sráchoz és a kezemet nyújtottam neki.- Diana Hamilton

-Max Verstappen.- mosolygott rám miközben megrázta a kezem."

Halkan kuncogva ráztam meg a fejem, hogy elhessegessem a történetet. A fene se gondolta volna, hogy gyerekeim lesznek ettől a férfitól. Max észrevette, hogy figyelem ezért mosolyogva intett egyet, mire én visszaintettem, majd oldalra kaptam a fejem és ekkor pillantottam meg a következő fontos személyt az életemben. Katherina Daisyvel és Nathannal volt elfoglalva és már egyáltalán nem látszódott rajta a depresszió. Emlékszem mikor napokon, vagy inkább heteken keresztül nem vettem fel neki a telefont, ezért inkább meglátogatott.

"-Terhes vagyok.- csapott a közepébe. -Három hónappal ezelőtt, egyszer összejöttem valakivel egy éjszakára. De ez az ember most nem fogadja el, hogy a gyerek az övé.- könnyezett be.

-Kat ismerem ezt az embert?- ráncoltam a homlokom, hiszen ismertem már ennyire a barátnőmet.

-Kérlek ne haragudj.- sírta el magát.

-Kat! Ki az?- kérdeztem kissé idegesen.

-A bátyád.- nézett fel rám."

És láss csodát, a bátyám, aki akkor nem akarta elismerni a kislányát, most boldogan sétált a feleségével játszó kis csöppséghez.

Max megindult volna felém, de egy következő ember ismét megállította. Még mindig hatalmas téma volt a világbajnoki címe és egy perc nyugta sem volt a rengeteg gratulációtól. Tovább figyelve a férjemet ismét eszembe jutott az emlék, mikor először vesztünk össze és ami végül összehozott minket. Miután tudomást szerzett a balesetemről.

"-Sajnálom.- hajtotta le a fejét Max.- Mostmár én sem szeretném ha újra kocsiba ülnél.

-Max.- sóhajtottam nagyot.

-Nem Di. Haragudhatsz rám, de nem fogom megengedni.- rázta a fejét a könnyeivel küzdve.- És ha rajtam múlik egyik fiú sem.

-Nem mondhatod el mindenkinek!- háborodtam fel hirtelen.

-Akkor is megfogom akadályozni Di.- akarta megfogni a kezem, de csak elrántottam.

-Ne kezdd amit a bátyám.- néztem rá én is a könnyeimmel küzdve.

-Sajnálom.- sóhajtott nagyot, én pedig felpattantam és ott hagytam."

Nagyot sóhajtva jutott el a tudomásomig, hogy azóta sem vezettem újra forma-1- es autót. És most, hogy végre én is részese vagyok ennek az egésznek, tudom, hogy miért is féltettek annyira.