Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

3. 4.

Imádtam Portugáliát és alig vártam, hogy Nathan abba a korba érjen, hogy emlékezhessen erre a sok kalandra amit megélünk.

-Most nem mondod komolyan?- dobbantottam nagyot.

-De. Valahova elkeverték.- tárta szét a karját Max.

-Mégha az én cuccaim lennének!- hajtottam a fejem a tenyereimbe Max pedig szorosan magához ölelt.- De a baba cuccai.

-Meg lesznek.- adott egy puszit a fejem búbjára.

-Menjünk.- ráztam meg a fejem.

-Szerintem is.- fogta meg a két bőröndöt, amíg én a babahordozót és így indultunk el a ránk várakozó kocsira.

Szinte egész úton szidtam a világot, hiszen most mindent be kellett vásárolnom. Azt mondták max 1 nap és meg lesz minden, de nem adhatom a babára ugyanazt a pelust egy napig.

-Elmegyek boltba jó?- kérdeztem miközben Max az utolsó pelenkánkkal kicserélte és a kukába dobta Nathan pelenkáját.

-Mi pedig lemegyünk a srácokkal fiús napot tartani.- gügyögte a babának a nekem szánt mondatot.

-Aztán nehogy sokat igyatok.- simítottam meg Max arcát nevetve, majd egy puszit nyomtam az ő és a fiam arcára is.

-Dehogyis anyu.- lépett az ajtóhoz amin abban a pillanatban kopogtak. Max nagyot ugrott a hirtelen hangra, így önfeledt kacagás szakadt ki belőlem.

-Azért ennyire vicces nem vagyok.- lépett a szobába Gasly egy hatalmas mosollyal az arcán.

-Jössz?- kérdezte tőle Max.

-Majd később csatlakozom. Most Di-vel akarok váltani néhány szót.- mutatott rám és Max értette, hogy ez a beszélgetés csak nekem szól. Ezer dolog jutott végig a fejemben mit is akarhat, hogy esetleg Annával történt valami, talán rosszul van, de mindent gyorsan elhessegettem.

-Éppen boltba készülök. Nem tartasz velem?- kérdeztem.

-De.- bólintott. Kivettem a kártyát a falba helyezett helyéről és a táskámba csúsztattam.- Minden rendben?

-Aha.- bólintott és csendben sétált mellettem.

-Pierre. Beszélünk is vagy csak elkísérsz?- tettem fel a kérdést, mikor már a hotelből is kiértünk és a bolt fele siettünk.

-Oké. Szóval.- sóhajtott nagyot és láttam rajta mennyire izgul. Egyetlen futam előtt sem láttam ennyire izgatottnak. Mint aki félt.- Meg akarom kérni Anna kezét.

-Mi?- álltam meg, majd eljutott a tudatomig a mondta és sikítva Pierre nyakába ugrottam.

-Pszt. Pszt.- nevetett és szorosan magához ölelt.- Remélem ő is így fog reagálni.

-Biztos vagyok benne.- bólintottam és elengedtem, hogy folytathassuk az utunkat.

-Segítesz megszervezni?- kérdezte.

-Persze!- bólintottam.- Miben kell segítenem.

-Nos. Elsősorban ismered Annát. Ha nem úgy kérem meg a kezét, hogy tökéletes a körme akkor az lesz az első dolog, hogy örül, de miért nem szóltam, hogy megcsináltassa. Illetve, hogy abban a pillanatban éppen nem fog tökéletesen kinézni.- nevetett a barátnője vicces szeszéjeire gondolva.- Szervezz egy csajos napot kérlek! Mindent megcsináltok és mire visszaértek minden készen fog állni.

-Istenem de vártam, hogy valaki ilyen lánykérést csináljon.- tapsikoltam.

-Szóval a tervem. Holnap után érkezik a repülője, a terv szerint te mész ki érte, de előtte már lebeszéled vele a csajos napot, én pedig azt mondom úgyis csapat megbeszélés van, úgysem érnék rá.- vázolta.