Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

16.

-Mindent el raktunk?- nézelődtek a lakásban.

-Di. Mindent elraktál a bútorokon kívül.- nevetett Max.

-Tudom.- sóhajtottam nagyot. Hosszasan végig néztem a lakáson, majd a költöztetők az utolsó dobozt is levitték.

-Menjünk Di. Különben a költöztetők előbb érnek oda.- simította meg a kezemet Max.

-Rendben.- bólintottam és elindultam kifelé, majd bezártam az ajtót. Hát ilyen érzés, mikor egy korszak lezárul és egy újabb ajtó kinyílik. Nem is tudom, hogy ez jó vagy inkább rossz érzés, valahol mindkettő.

A vezetést én kezdtem, mert Max úgy vélte így biztonságosabb, Folkstonenál pedig pihenhettünk kicsit, hiszen a Csalagútra való felszállásra várnunk kellett. Kicsit jól esett, hogy azt az 50 km-t, nem kellett vezetnem, így frissen tudtam kezdeni mikor kiértünk Calaisba. Reims-nél azonban Max megállított, hogy ő akar tovább vezetni mondván, így is levezettem az út felét, most ideje pihennem kicsit. Persze sokat segített, hogy az autó automataváltós volt és tempomatot is bekapcsoltuk.

-Mióta vezeted ezt a Mercit?- kérdezte Max miután átvette az autót.

-Tavaly vettem.- válaszoltam és megsimítottam a bőrülést.

-Szép.- simított végig a kormányon.- Előtte milyen autód volt?

-Honda CR-V.- mosolyogtam rá. Ironikus volt, hogy mielőtt megismertem Max-et pont egy Hondát vezettem, ami a csapatának nyújtja a motorokat.- Aztán Lewis rábeszélt erre. Mindig is tetszett, de sosem vettem rá magam.

-Neked milyen autód van?- érdeklődtem és rájöttem mennyi mindent nem tudunk még egymásról.

-Honda.- válaszolta mosolyogva.

-Hát persze. Hülye kérdés.- nevettem el magam.

A következő három órát végig aludtam és már akkor ébredtem fel, mikor Monacóba értünk.

-Felháborító, hogy meg sem mutattam a lakást.- rázta a fejét Max nevetve.

-Én is annak gondolom.- nevettem.

-De a te hibád.- fordult felém.

-Tudom.. tudom.- nevettem el magam. Mikor a monacói nagydíjon voltunk, egyszer sem jöttem el Max-hez, nagyrészt a pályán vagy a bátyám házában töltöttem az időt.

-A szüleim holnap valószínűleg meglátogatnak.- tért át komolyra az arckifejezése.

-Rendben.- mosolyogtam rá bíztatóan.- Szívesen megismerném már őket.

-Ennek nagyon örülök.- simította meg a combom.

-Vic párjára is kiváncsi vagyok már.- lettem hirtelen izgatott.

-Jól van nyugi.- nevetett.- Még egyenlőre pakoljuk ki a cuccaid.

Max és én este nyolc órára értünk a lakásához, ahogyan a kisbusz is amiben a dobozok voltak. Minden cuccomat felhordtuk, kifizettük és végre volt időm körbe nézni. Tágas lakás volt, egy hatalmas nappalival, két hálószobával és egy fürdőszobával. A konyha és az étkező egybe nyílt a nappalival, ezzel még nagyobb teret adva.

-Mutatok valamit.- fogta meg a kezem. Bevezetett a hálószobába ahol egy ajtó nyílt, amiben egy üres gardrób bújt meg.

-Hol vannak a ruháid?- kérdeztem meglepődve.

-A másik gardróbban.- mutatott a túloldalra.- Mindig is úgy terveztem, hogy ezt majd a barátnőm fogja belakni.

-Max.- fordultam felé mosolyogva.

-Na kezdjük el behordani a ruhás dobozokat.- intett a fejével az előszoba felé. Habár elkezdtem kipakolni a ruháimat, fáradt voltam ahhoz, hogy befejezzem, így csak lefeküdtünk aludni abban a kupiban amit magam után hagytam.

***

Reggel szinte kipattantak a szemeim és azonnal rájöttem, hogy sürgősen rendet kell raknom, hiszen Max szülei bármikor megjöhetnek.
Max békésen aludt, ezért halkan belopakodtam a gardróbba és befejeztem a pakolást.

-Hé! Ha már végre összeköltöztünk melletted szerettem volna ébredni.- nevetett Max.

-Bocsánat.- nevettem.- Csak szerettem volna rendet rakni mire a szüleid ideérnek.

-Di. Most költöztél ide. Nem fogják leharapni a fejed azért, mert nem pakoltál ki egy éjszaka alatt.- nyomott egy puszit a homlokomra.

-Tudom tudom.- sóhajtottam nagyot és körbe néztem.- De legalább a gardrób kész.

-Akkor most gyere reggelizzünk.- húzott ki a konyhába. Nem volt erőnk ahhoz, hogy reggelit csináljunk, így nem bonyolítottuk túl a dolgot. Pláne, hogy szó szerint semmi nem volt otthon.

-Holnap elmegyek Kat-el ruhát nézni.- iszogattam a reggeli kávémat.

-Rendben. Nekem is el kell intéznem egy- két dolgot.- válaszolta szorosan mellettem ülve.- Illetve csapat megbeszélés.

-A szüleid?- kérdeztem kicsit aggódva.

-Csak az apám van itt.- mosolygott rám, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy örüljek, hogy egyszerre csak egy embert ismerek, vagy ne, mert akkor még egy kör vár rám.

-Akkor a kis húgod is itt van igaz?- jutott hirtelen eszembe, Max pedig boldogan bólogatott.

-Remek.- bólintottam mosolyogva, majd felpattantam, elvégeztem a reggeli rutinom, majd folytattam a pakolást. Max persze lassabban reggelizett, hiszen ő mellé elolvasta a sporthíreket is.

-Christian vissza akarja rakni Gasly-t a Toro Rossoba.- szólalt meg Max hirtelen.

-Tessék?- kérdeztem meglepetten.

-A csapat szerint nem teljesít jól. Ezért fel akarják hozni Alexander Albont.- vázolta tovább.

-Ez nem fair. Még egy éve sincs a Red Bullnál.- ráztam a fejem csalódottan.

***

-Ideje elmenni bevásárolni.- csaptam össze a kezem, miután délre minden cuccomat kipakoltam.

-Nem szereted a kupit igaz?- nevetett Max.

-Nem.- ráztam meg a fejem.

-Akkor mi lenne, ha elmennénk bevásárolni, majd utána Vic-hez, és akkor ott bemutatnálak apámnak.

-Legyen.- bólintottam.

Max és én több mint egy órát töltöttünk a bevásárlóközpontban, hiszen mindent meg kellett venni, ami nem volt otthon, vagyis szó szerint mindent.

Max Hondája helyett azonban az én terepjárómmal mentünk, hiszen abba minden befért, de a kocsit Max vezette. Monaco nekem nagyon ismeretlen volt, így hagytam, hogy Max irányítson minket.
Egy magas épület elé érkeztünk a tengerpart mellett. Követtem Max-et aki felvezetett  az emeletre és bekopogott egy ajtón.

-Na végre itt vagytok.- ugrott a nyakamba Vic.

-Maaax.- szaladt egy szőke hajú kislány Max felé.

-Szia Picúr.- kapta fel a kishúgát, aki szorosan a bátyja nyakába csimpaszkodott.

-Te Max szerelme vagy?- nézett fel rám, mire Max is felém kapta a tekintetét.

-Bizony Blue Jaye. Ő itt az én szerelmem.- lépett közelebb.

-Szia. Blue Jaye vagyok.- integetett nekem Max karjai közül.

-Szia Blue Jaye.- mosolyogtam rá.- Diana vagyok.

-Milyen szép neved van.- mosolyodott el.

-A tiéd is szép. És különleges.- mosolyogtam vissza.

-Szóval te vagy az én jövendőbeli menyem.- lépett mellénk egy középkorú férfi.

-Nagyon remélem, hogy egy nap az lehetek.- nevettem el magam.

-Már nem szabadulsz Di.- kacsintott rám Max. Max apja nagyon aranyos volt, és a fiához hasonlóan beszédes. Tom, Vic párja pedig gyorsan úgy kezelt, mintha mindig is ismert volna. Blue Jaye anyukája pedig olyan háziasan mozgott, mintha végig itt lakott volna.