Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

3.15.

-Kell egy wc.- szaladtam a folyosón. Éppen csak megérkeztünk a török pályára.

-Jobbra.- kiáltott utánam Max, én pedig az említett irányba siettem. Max a kezében fogva a babahordozót lassan jött utánam, de a wc-be már nem követett.

-Di. Minden rendben?- kopogott az ajtón Nadi.

-Öhm. Igen. Persze.- kiabáltam ki.

-Elrontottad a gyomrod?- kérdezte mikor kiléptem az ajtón.

-Minden bizonnyal.- bólintottam, majd megláttam a kezében a papír poharat.- Kávé?

-Aha. Egy kortyot?- nyújtotta felém.

-Nem köszi.- toltam el, majd vissza szaladtam a wcre egy újabb adagot kiadva magamból.

-Mindent kihánytál. Innod kell valamit ki ne száradj.- rázta a fejét. A wc-t támasztva bólintottam, majd egy gyors fogmosás után hallgattam is a barátnőmre és gyorsan lehúztam egy fél liter vizet.

Nem sokkal később már kicsit jobban érezve magam sétáltunk a paddockban nevetgélve.

-Jajj annyira éhes vagyok.- mordult egyet a gyomrom. Megsimítottam a hasam és ezzel Nadia azonnal értette a célzásom.

-Paddock club?- mutatott az emeletre. Valamilyen okból kifolyólag a csajok és én imádtunk itt enni és most is ott találtuk Charlotteot és Annát is.

-Szóval. Nagy hírem van.- rakott a szájába Anna egy adag palacsintát.

-Hallgatunk.- kapta fel mindenki a fejét.

-Pierre és én.- vette halkabbra a hangját.- Úgy döntöttünk bele kezdünk a baba projektbe.

-Hogy mi?- lepődtünk meg mindannyian.

-Ez remek hír.- simítottam meg a mellettem ülő lány karját.

-Annyira örülök.- mosolygott Charlotte is.

-De szeretnék már én is.- ábrándozott Nadi is.

-Mi tart vissza?- ráncoltuk a szemöldökünket.

-Hogy csak 22 évesek leszünk?- nevette el magát.

-Oh igen. Mindig elfelejtem, hogy mennyivel fiatalabb vagy.- nevettem el magam.

-Hé. Én is annyi idős vagyok.- nevetett Charlotte.

-Basszus de öreg vagyok.- ráztam a fejem.

-Még nem vagy 30.- nevettek.

-Már csak 3 év.- tettettem sírást.

-Az még rengeteg idő.- nevettek.

-Bocsi.- lépett mellénk két lány.

-Sziasztok.- mosolygott rájuk elsőként Nadia, majd Charlotte is. Ők voltak mindannyiunk közül a legszociálisabbak, nekem a hangulatomtól  függött, Anna pedig ahogyan ő mondta mindig "utálom az embereket". Persze a rajongókkal kedves volt, de mégis nagyon tudták zavarni.

-Csinálhatunk egy képet?- kérdezte, mi pedig kedvesen bólintva igent mondtunk. Mind a kettővel csináltunk képeket.

-Szép a pulcsid.- mutatott egyikük a szürke, bő pulcsimra.

-Köszi.- mosolyogtam rá és miután elmentek újra nekiálltam enni.

-Elég sokat eszel.- ráncolta a homlokát Charlotte.

-Egy órája hányt ki mindent. Olyan üres lehet a gyomra mint egy fekete lyuk.- válaszolt Nadia helyettem, hiszen nekem szinte minden pillanatban tele volt a szám.