Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

6.

A shanghai futam után időm sem volt elköszönni Maxtől. Az utolsó tíz körnél tartottak mikor a taxi a pálya előtt várt rám és a reptérre vitt.

A bátyámmal való veszekedés után már kerülni is kezdtük egymást. Ugyanakkor borzasztóan nyomta a szívemet a tudat, hogy ahelyett, hogy a jó viszony felé haladnánk, egyre csak romlik. Szomorú voltam, hogy Lewis nem beszél velem és az miatt is, hogy a mostani divatbemutatómon sem fog részt venni.
De nem ez volt az egyetlen dolog. Mindig is érzékeny típus voltam és az nem segített ebben semmit, hogy az újságok szerint két vasat tartok a tűzben és csak össze fogom törni mindkét srác szívét.

Ez a történet egészen addig fajult, hogy amikor egyedül szálltam le a gépről, több fotós volt a reptéren mint turista. Pár testőr vett körül, de egyáltalán nem éreztem magam biztonságban.

A hotel egy forgalmas környéken volt, csodálatos szobával amiből még szebb kilátás várt. Az időeltolódás miatt éjfélkor értem Párizsba, ami miatt egyáltalán nem voltam fáradt, egészen hajnali négyig, amikor már a fejem is sajgott a munkától és a kínai idő szerint is ideje volt aludnom.

Reggel, illetve délután 2-kor a telefonom kellemetlen hangjára keltem. A nagydíj miatt nem jöttem egy nappal korábban, így fogalmam sem volt mit fogok viselni, milyen lesz a sminkem és hol fogok végig vonulni. Az ügynökség által küldött autóval a helyszínre utaztam, ami nem volt közel.

-Diana.- szaladt felém Kendall.

-Csajok.- csillant fel a szemem. Kendall, Gigi, Bella, Hailey, Barbi és én mindig is jó barátságot ápoltunk, azonban az ingázások miatt nem mindig tudunk sok időt együtt tölteni.

-Annyira hiányoztál nekünk.- ölelt meg elsőként Gigi, majd egy csoportos ölelésben kötöttünk ki.

-Ti is nekem. Már alig vártam, hogy végre Amerikába utazzunk.- sóhajtottam boldogan végig nézve a lányokon.

-Remélem ott is lesz valamilyen nagydíj.- kacsintott Bella.

-Igen ám. Mi is szívesen megismernénk már a kis pilótádat.- nevetett Hailey.

-Csajok. Max és én csak barátok vagyunk.- legyintettem.

-Hát itt a kedvenc sógornőm.- hallottam meg a hátam mögül Barbi kedves hangját.

-Hol máshol lenne?- nevettem el magam és őt is megöleltem. Mikor Lewis Barbival randizott, én már az esküvőt szerveztem, elvégre ki ne akarná, hogy a barátnője és bátyja összejöjjenek. Persze azóta ennek vége, de mi továbbra is így hívjuk egymást.

-Lányok! Ideje készülni.- tapsolt kettőt az egyik sminkes és sorba beültünk a tükrök elé. A lányok kicsit elfeledtették velem a problémáimat és megnevettettek a pletykáikkal. Hihetetlen mennyi emberről mennyi mindent tudunk mesélni, de szerintem nincs olyan nő, aki ne mondana el legalább egy embernek egy titkot.

Egy csodálatos Dolce & Gabbana ruhát viseltem és vártam az utasítást, hogy a kifutóra léphessek. Izgultam, szörnyen izgultam, de ahogy a kifutóra léptem úgy sétáltam végig, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Csak magam elé figyeltem, nem akartam, hogy bármi is megzavarja a figyelmem, egészen addig amíg az elsős sorban meg nem pillantottam Maxet és még néhány forma 1-es pilótát. Ekkor a komoly arcomat egy apró mosoly váltotta fel és melegség öntötte el a szívem. A Lewis-szal való veszekedésünk után Max elmondta, hogy mindent hallott és sajnálja, hogy a bátyám nem vesz aktívan részt az életembe. De ő itt van, eljött!
Visszafelé egy pillanatra oldalra néztem és Max pillantása találkozott az enyémmel. Mosolyogva figyelte ahogyan sétálok a kifutón és ez pont elég lökést adott ahhoz, hogy innentől magabiztosan menjek végig.