Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

18.

A belga nagydíj után Kat és én haza utaztunk. Az orvos azt javasolta, hogy a barátnőm innentől ne utazzon annyit, én pedig hazakísértem és addig itt maradok, amíg az öccse meg nem érkezik.

-Máris gyereket akarsz?- kérdezte Kat, miközben a kulcsaimat kerestem.

-Jó ég! Dehogy. Csak ha ideköltözök akkor szükségem lesz háziorvosra, nőgyógyászra, és ha már elmegyek hozzá, akkor most megvizsgál.- találtam meg végre a kulcsomat az előszobában.

-És mikor mész vissza?- fogta a derekát.

-Holnap jön Kevin igaz?- kérdeztem, miközben kinyitottam az ajtót és kiengedtem Kat-et.

-Ühüm. - szállt be a liftbe.

-Akkor holnap vagy utána.- bólintottam. Hazavittem Kat-et, majd elindultam az orvoshoz. Monacó még mindig kicsit ismeretlen volt és a legtöbb helyre GPS segítségével mentem, de legalább már egyedül.

**

Nem tudtam mit is mondjak Max-nek ha leszállok a gépről. Szívem szerint csak sírtam volna, de nem akartam megijeszteni.

-Végre itt vagy.- ölelt szorosan magához boldogan.

-Itt ám.- erőltettem mosolyt az arcomra.

-Hé! Minden rendben?- simította meg az arcomat.

-Indulunk? Útközben elmondom.- húztam a bőröndömet a kijárat felé. Max követett és nem szólt egy szót sem, hiszen a fotósok így is folyamatosan körülöttünk álltak. Beültünk Max bérelt sportautójába, ahol azonnal kitört belőlem a zokogás.

-Di?- lepődött meg Max.- Mi történt?

-Tudod, hogy a héten voltam orvosnál ugye?- kérdeztem kicsit félve.

-Igen.- bólintott.- Nem hívtál fel utána.

-Az orvos azt mondta, hogy ha pár éven belül gyereket szeretnék akkor most el kell kezdenem.- böktem ki és nem mertem Max-re nézni.- Tudom te még fiatal vagy...

-Di ez csak egy dolgot jelent.- sóhajtott nagyot én pedig szomorúan becsuktam a szemem.- Ideje belevágni a babaprojektbe.

-Tessék?- kaptam felé a fejem.- Te?

-Diana. Nem foglak elhagyni, én is szívesen lennék már apuka, annak ellenére, hogy 22 vagyok.- vázolta.- Mindig is koránérő típus voltam.

-Oh Max.- kezdtem bele jobban a bőgésbe.

-Di.- nevetett aranyosan. -Szeretlek!

-Én is téged!- erőltettem mosolyt az arcomra sírva.- De nem szeretném, ha erről bárki is tudna.

-Rendben!- bólintott és a szállodáig a gondolatainkba merülve utaztunk.

Olaszország csodálatos volt, és bár idén már jártam itt, teljesen más volt Monzában lenni, mint Milánóban.

-Kat hogy van?- kérdezte Lewis amint megérkeztem a hotelbe.

-Akkor beszéltem vele utoljára, mikor te.- nevettem el magam, hiszen akkor beszélt vele, mikor még Monacóban voltam.

-Istenem mindjárt apuka leszek.- vett nagy levegőt és boldogan elmosolyodott. Úgy éreztem, hogy száz darabra szaggatják a szívemet. A bátyám, akinek esze ágában sem volt gyereket vállalni hirtelen apa lesz. És én? Aki mindig anya akart lenni. Lehet, hogy nem is lehet gyerekem.

-Di.- karolt át Max és felkaptam a fejem.- Lesz gyerekünk ne aggódj.

-Túl jól ismersz.- bújtam szorosan hozzá. A többiek már távolabb álltak, így nem hallgatták a beszélgetést, de nekem pont elég erőt adott, hogy elmosolyodjak.