Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

3. 12.

-Alig várom, hogy Luka nagytesó legyen.- hallgattam Victoria pocakját, aki immár a második babáját várta.

-Nekem mondod?- nevetett, majd felültem, hogy egymással szembe legyünk.

-Azt is, hogy Nathan nagytestvér lehessen.- mosolyodtam el.

-Úgy érzed bírnád egyszerre két kicsivel?- simogatta a pocakját.

-A fene se tudja.- nevettem el magam, majd komolyra váltottam az arcom.- Viszont amilyen nehezen Nathan összejött, a következőre is várnunk kell.

-Az élet néha meglepetéseket szül.- mosolygott rám.

-Legyen úgy.- álltam fel.- Na de nekünk mennünk kell.

-Kivigyelek a reptérre?- állt fel ő is.

- Köszönöm, de Sophie kivisz minket.- emeltem fel Nathan babahordozóját.

-Anya itthon van?- lepődött meg.

-Nem sokáig.- válaszoltam.- Hé. Miért nem jössz ki velünk a reptérre.

-Igazából miért ne?- mosolyodott el.- Luka úgyis az apjával van.

-Akkor indulás. Anyukád lent vár.- intettem a fejemmel. Vic összeszedett néhány dolgot és velünk tartott a reptérre, ahonnan Nathan és én egyenesen Olaszországba utaztunk a futamra.

-Majdnem elkéstetek.- nevetett Nadia.

-Nos. Nem sokon múlt.- siettem el mellette.- Az új bébiszitter?

-Az emeleten.- mutatott fel, mire bólintottam.

-Akkor felviszem Nathant.- indultam el. Mióta Lando és Nadia hivatalosan is egy pár, úgy döntöttünk neki is a barátja mellett a helye, így felvettünk valaki mást.

A futam már elkezdődött mire leértem. Túl sok mindent kellett elmondanom az új bébiszitternek.

-Itt vagyok.- vágódtam le Christian mellé.

-Már azt hittük nem is jössz.- mondta rám sem pillantva. A futam fontos volt, és most, hogy végre Kat és én is jól kijöttünk úgy éreztem semmi akadálya annak, hogy boldog legyek. Egészen így is gondoltam a 26. körig.

-Ne.- takartam el a számat.- Jól vannak?

-Max?- kérdezte Horner, viszont válaszra már nem volt szükség, hiszen Max kipattant a kocsiból.

-Lewis?- figyeltem tovább a képernyőt. Majd aztán láttam, hogy a kerék végigsiklik a bátyám fején.

-És még ő sem akarta a glóriát.- rázta a fejét Christian visszaemlékezve arra, mikor kötelezővé tették a glóriát az autókon.

-Max meg mi a fenét művel?- lettem dühös, hiszen a bátyám ki sem szállt a kocsiból, de Max nem is nézett rá. Azt se, hogy él- e még.- Nem hiszem el.

Lecsaptam magam előtt a fejhallgatót és körülnézve átsétáltam a garázsba ahol dühösen vártam, hogy Max megérkezzen.

-Faszom.- érkezett meg Max és amint meglátott hozzám sietett.

-Mégis mit képzeltél?- suttogtam idegesen, hiszen tudtam, hogy a kamerák is vehetnek.

-Tessék? Nehogy elkezdj engem hibáztatni.- vette le a bukósisakot.

-Ezt egy szóval nem mondtam.- ráztam meg a fejem.

-Ő rántotta rám.- védekezett továbbra is.

-Nem erről beszélek.- emeltem fel a hangomat, hogy végre figyeljen arra amit mondani szeretnék.

-Akkor miről?- tárta szét a karját kérdőn.