Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

2. 9.

Egymás mellett, némán sétáltunk a nem messze lévő hotel felé. Lando azt mondta bármelyik pillanatban felhívhatom és visszajön, de megmondtam neki, hogy élvezze a bulit, velem minden rendben lesz.

-Szèp éjszakánk van.- nézett Max, zsebre dugott kézzel az égre.

-Igen. Kellemes.- bólintottam a táskám fülét markolászva.

-Szóval te és Lando?- kérdezte kissé félve.

-Csak barátok vagyunk.- vágtam rá azonnal.- Csak barátok.

-Lando mást is említett.- motyogta Max.

-Megtörtént. Valóban.- bólintottam, hiszen már nem volt mit titkolnom előle.

-Nem hiszem el.- rázta meg egy kis idő múlva a fejét. Éppen beértünk a szállodába így nem válaszoltam neki.- Az egyik legjobb barátom Di.

-Kelly viszont nekem nem.- ráztam a fejem idegesen és beszálltunk a liftbe.

-Mégis mit gondoltál mikor lefeküdtél vele?- emelte fel a hangját.

-Azt hiszed nekem könnyű téged mással látni?- kérdeztem higgadtan.

-Oké. Hé! Te szakítottál velem. Emlékszel?- emelte fel a hangját.

-Igen. Mert haragudtam rád, nem azért, mert nem szerettelek!- vágtam vissza és azonnal meg bántam amint kimondtam. Tartottam magam, hogy nem mondom el neki az érzéseimet erre csak úgy kicsúszott.

-Még mindig szeretsz?- lepődött meg, mintha nem lenne egyértelmű

-Nem!- vágtam rá a könnyeimmel küzdve.

-Még mindig szeretsz.- mondta ki könnyes szemekkel.

-Igen és? Te is szeretsz még.- fogtam a táskám és próbáltam visszanyelni a könnyeim.

-Én nem.- válaszolta és úgy éreztem egy kést szúrnak keresztül a szívemen. De láttam, hogy nem gondolja komolyan.- Ez most mit jelent? Szeretnéd ha kibékülnénk?

-Nem. Talán... Nem tudom.- túrtam idegesen a hajamba.- Max. Amit tettél azt nehéz megbocsátani. De én is hibáztam. És amikor együtt vagyunk vagy csak meglátlak. Úgy érzem .

-Hogy?- lépett közelebb egy lépést.

-Úgy érzem, hogy.-sóhajtottam nagyot de nem tudtam válaszolni így csak adott egy puszit a számra. Amiből hirtelen egy csók lett és meg sem álltunk egészen a szobámig.

A kártya csippant én pedig lenyomtam a kilincset és az ágyamig tolattunk, ahol meg sem álltunk.

Összebújva feküdtünk mikor éreztem, hogy Max elkezdte kihúzni a kezét a nyakam alól, majd halkan feláll. Azonnal könnyek gyűltek a szemembe és sírni is kezdtem amit meghallott.

-Di.- guggolt le az ágy mellé hozzám.- Mi a baj?

-Ne hagyj itt.- ragadtam meg a kezét.- Ne hagyj el megint. Kérlek.

-Di.- simította meg az arcomat és láttam, hogy közben mosolyog.- Ígérem csak a mosdóba megyek.

-Addig felülök.- kapcsoltam fel a villanyt és felültem az ágyban. Max elfogadta, hogy egy kisebb paranoia lépett fel nálam ezért csak bólintott, majd tényleg bement a mosdóba. A kezembe kaptam a telefonom és írtam egy SMS-t Landonak, hogy minden a legnagyobb rendben, majd csak vártam, hogy Max visszaérjen.

Miután visszafeküdt az ágyba. Még egyszer muszáj volt megszólalnom.

-Ugye nem fogsz úgy lelépni mint régen?- utaltam arra, hogy eleinte minden egyes alkalommal leléptünk a másiktól.