Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

3.

- Hogy mehettél el? Veszélyes Di!- tombolt Lewis a verseny után a hotelszobámban.

-Nem! Akkor lett volna veszélyes ha vezettem volna.- dobbantottam idegesen a lábammal.

-Diana nem akarom, hogy visszatérj ehhez a fajta vezetéshez.- borult ki ő is teljesen.

-Nem fog megtörténni Lewis! Egyszer, egyetlen egyszer történt meg könyörgöm.- túrtam idegesen a hajamba.

-Jövő héten nem akarlak Ausztráliában látni.- bökött felém az ujjával, majd dühösen távozott.

A harag úgy uralkodott el rajtam, mint még sosem. Idegesített a bátyám túl féltése, az meg pláne, hogy megakarta mondani mit csináljak. Már pedig egy dologban biztos lehet, ha valaki azt mondja nekem Ne, akkor én már csak azért is megteszem. A hosszú gondolatomból a telefonom csengése zökkentett ki, amin egy ismeretlen szám villogott.

-Diana Hamilton.- szóltam bele kissé idegesen.

-Hé kislány. Ne legyél ilyen ideges.- nevetett Christian a vonal túloldalán.

-Ne haragudj.- ráztam meg a fejem, pedig ezt nem látta.

-Mindegy is. Bármi is a probléma, ma megünnepeljük Max dobogós helyét és téged is szívesen látnánk.- nevetett a telefonba. Christian tipikusan az az 50-es éveiben járó, jó humorú férfi.- Szóval mit szólsz?

-Persze. Szívesen. Hova megyünk?- kérdeztem, de fejben már egy csodálatos ruhán agyaltam amit ma este viselni fogok.

-Ciel Blue. Fél óra múlva érted megyünk. Üzenetben küld át a címed.- miután leraktuk a telefont gyorsan elküldtem az üzenetet, amiben a hotel neve és címe állt, majd vettem egy gyors zuhanyt, megigazítottam a sminkem és a hajam, majd magamra kaptam egy hófehér, csillogó, testhez simuló ruhát. Mikor a cipőmet kaptam magamra, már harmadszorra csörgött a telefonom, úgyhogy csak rohantam a lifthez és onnan az utcára. Az autónak támaszkodva Pierre várt rám.

-Szia.- mosolyogtam rá.

-Hölgyem. Az autó előállt.- nyitotta ki nevetve az ajtót.

-Köszönöm.- pattantam be az anyós ülésre.- A többiek?

-Már ott vannak. Nem fértünk volna be egy kocsiba.- válaszolta, majd sebességbe tette a terepjárót és besorolt a forgalomba. A kocsiban Pierre és köztem egy nagyon jó beszélgetés zajlott le. Mindenről is beszéltünk abban a kis időben amíg az étteremhez értünk és eléggé megkedveltem.
Az étterem előtt átadta a kocsit a parkoló fiúnak, majd maga elé engedve beléptem az ajtón. Szerettem ezt a helyet, hiszen elegáns volt, de nem ódivatú, illetve tökéletes volt csoportos találkozókra.

-Diana.- örült meg Max azonnal ahogy meglátott, felpattant a fotelből és két puszival köszöntött.

-Meglepetés.- karolta át a vállamat Christian kissé inbolyogva. Részegek voltak és ez mindenkinek teljesen nyilvánvaló volt. De hát ki tud ellenállni a harmadik helynek.

-Nagy játékos vagy Christian Horner.- nevetett Max.- Gyere bemutatlak valakinek.

Szóhoz jutni sem volt időm. Max kirántott a csapatfőnöke kezei közül és egy szőke hajú lány felé irányított.

-Max hova megyünk?- suttogtam, mert nem akartam udvariatlan lenni.

-Diana. Had mutassam be neked a húgomat Victoriát. Vic ő itt Diana Hamilton.- húzott maga mellé büszkén Max.- Tudom, hogy ő a kedvenced.

-Jézusom Max, ne hozz már kellemetlen helyzetbe.- lökte meg a lány óvatosan a bátyja vállát.

-Szia! Diana vagyok.- nyújtottam a kezem mosolyogva az előbbi kis közjátékukon.

-Victoria-Jane Verstappen. Ennek a lököttnek az egyik húga.- ölelte meg a bátyját. Érződött rajtuk a kötődés, ami egykor még Lewis és köztem is megvolt, de szépen lassan a munkánk vált elsőszámúvá.

-Max.- kiabált valaki a hollandnak, aki így kettesben hagyott minket.

-Tudom hülye kérés, de csinálhatunk egy képet?- kérdezte Vic félve.

-Jajj Persze. De kérlek ne kezelj másképp.- nevettem el magam és mintha egy kis megnyugvást véltem volna felfedezni az arcán.

-Max még sosem hozott el senkit magával.- ült le egy fotelbe Vic és megpaskolta a maga mellett lévő fotelt.

-Nem is Max hívott. Christian.- ültem le mellé.

-Az szinte ugyanaz. Sosem hívnak lányokat, persze kivéve azokat akik rájuk akaszkodnak az ilyen helyeken.- nevetett és intett a pincérnek.

-Sokat vannak lányokkal?- kaptam fel a fejemet a szóra.

-A bátyádat szerinted miért hozzák össze az újságok mindig másik lánnyal.- nevetett én pedig követtem a példáját.

-Jajj a bátyám egy igazi nőfaló.- nevettem én is.- Félre ne érts. Nagyon szeretem, de már igazán lennék nagynéni.

-Na az én is. De Max még csak 21 szóval ráér.- mosolygott a testvére felé Vic, aki abban a pillanatban felénk kapta a tekintetét, majd vissza a beszélgető partnerére.

-Max még csak 21?- lepődtem meg teljesen.

-Persze. Szeptemberben lesz 22. Nem tudtad?- kortyolt bele az italába.

-Nem. Azt hittem Max legalább annyi idős mint én.- ráncoltam a homlokom.

-Nem a kor számít.- kacsintott rám. Max helyet foglalt a fiúk mellett és megjelent mellettük két lány, akik eddig egy közeli asztalnál ültek.

-Na látod. Erről beszéltem.- bökött az állával a fiúk felé Vic.

-Hogy lehet ezt elviselni?- forgattam meg a szemem és mintha a lábaim önálló életre keltek volna, megindult a társaság felé.

-Várj. Diana! Mit csinálsz?- szaladt utánam nevetve Max húga, mire páran felénk kapták a fejüket.

-Szóval csatlakozhatunk hozzátok?- csavargatott egy tincset a szőke hajú lány és közben Maxre nézett.

-Di! Már azt hittük annyira lefoglal a kis Verstappen, hogy nem is csatlakoztok hozzánk.- dőlt hátra Charles, aki ha jól tudom a Ferrari színeiben versenyzik, de jelen volt ahogyan több forma 1 versenyző is.

-Kedvelem, de ez az este most Maxé.- mosolyogtam le a fiúra miközben megálltam mellette és helyet foglaltam a karfáján.

-Örülök, hogy a kedvenc Hamiltonom is itt van.- karolta át a derekamat a srác.

-Vigyázz nehogy Lewis meghallja.- nevettem, amit mindenki más is díjazott, kivéve a két lányt, aki még mindig mellettünk állt.

-Hé csajok. Miért nem foglaltak helyet?- paskolta meg Alexander mindkét oldalát. A lányok először végignéztek Maxen, aki viszont éppen a húgával beszélgetett, így mindkét lány a másik red bullos fiú felé vette az irányt.

-Mi a terved a jövő hétre?- fordult vissza Max hozzám.

-Valószínűleg a márkámat fogom alakítgatni.- válaszoltam miután végiggondoltam a kérdést.

-Kár.

-Miért?- fordultam még jobban felé

-Gyere velünk!

-Max. Csak részeg vagy!- ráztam a fejem.

-Nem, nem vagyok. Holnap is ugyanúgy tudni fogok arról amit most beszélünk.- emelte fel mindkét kezét.

-Max.- sóhajtottam nagyot.

-Kérlek!- könyörgött, bennem pedig lángra robbant a bátyàm iránt érzett düh és a fülemben hallottam az utolsó mondatát, miszerint nem akarja, hogy Bahreinbe utazzak.

-Végülis tudok máshonnan is dolgozni.- válaszoltam.

-Ez a beszéd! Emberek. Bemutatom a csapat legújabb tagját.- mutatott rám, majd felemelte a poharát és mindenki koccintott. Rám.