Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

12.

Hallottam ahogy becsukódik az ajtó, de nem moccantam. Ez volt a harmadik alkalom, hogy Max és én egy ágyban kötöttünk ki, de ő ismét lelépett.
Annak ellenére, hogy a legelső alkalommal bántott a dolog, a harmadik alkalomnál már nyugodtan aludtam el.

-Diana. Nyisd ki az ajtót!- dörömbölt az ajtómon Lando.

-Jövök már.- kaptam magamra egy köntöst, hiszen anyaszült meztelenül mégsem nyithattam neki ajtót.

-Na végre.- robogott el mellettem.

-Minden rendben?- fordultam utána és becsuktam az ajtót.

-Christina az agyamra megy. Folyamatosan üzeneteket és képeket küldözget ahogy Pierrel van.- tűrt idegesen a hajába.

-Kedveled?- lepődtem meg.

-Jézusom dehogy! Pont ez az. Le kell ráznom sürgősen.- ült le az ágyamra.

-Akkor miért nem tiltod le?- értetlenkedtem.

-Mert nem lehet. Ha letiltom zaklatni kezd, új és újabb telefonszámokról.- könyökölt a térdére.

-Mond el Pierrnek a dolgot. Biztos zavarni fogja, hogy a randi partnere egy másik férfiba szerelmes.- rántottam meg a vállam.- Különben is, Christina azt mondta néha te hívod meg.

-Dehogy hívom. Valahogy rávette a csapatfőnökömet, hogy állítson ki a nevére egy kis kártyát.- forgatta a szemét idegesen.

-Akkor ideje elmondanod Pierrenek, és a csapatfőnöködnek meg azt, hogy ne hívja meg.- tártam szét a karom.

-Megpróbálom, de ha nem működik, akkor valami új ötlettel kell előállnod.- pattant fel és távozott.

Miután felöltöztem, megreggeliztem és elfoglaltam a helyemet az ágyon, végre belekezdettem a munkába. Mióta Andreas nem zaklat, Lewis és Kat is boldog, azóta úgy érzem minden teljesen rendben van, és végre teljesen a munkámra koncentrálhatok. Nagyon régen volt ilyen, de szinte az egész napot a munkára koncentrálva tudtam tölteni, egészen addig amíg kopogást nem hallottam.

-Max?- néztem felhúzott szemöldökkel az előttem öltönyben álló fiúra.- Te meg hova készülsz?

-Elviszem a legjobb barátomat vacsorázni.- sétált beljebb.

-Miért?- értetlenkedtem.

-Azért mert holnap lelép és egy hétig nem látom.- mosolygott rám.

-Max. Nem kell elvinned sehova.- nevettem.

-De de. Úgyhogy húzz valami csinos ruhát és indulhatunk.- tapsolt kettőt.

-Igenis értettem.- nevettem, majd egy kis sminket felraktam, kivettem az egyetlen csinos ruhámat és felhúztam egy magas sarkút.

-Csodálatos vagy.- állt Max velem szemben.

-Köszönöm.- pirultam el.- Indulhatunk.

A hotel udvarán keresztül készültünk távozni, ahol viszont a pilóták nagy része éppen a vacsoráján fogyasztotta.

-Hát ti?- kiabált oda Lando.

-Elmegyünk vacsizni.- karolt át Max.

-Mondtam én, hogy Mrs. Verstappen leszel.- nevetett Mick, mindenki más pedig hasonlóan hozzá halk nevetésbe kezdett, ahogy én is, miközben Max egy puszit adott a fejemre.

-Na menjetek gerlicék.- hessegetett minket Lewis.

-Küldök egy képet.- szólt még utánam Kat.

-Jó.- szóltam vissza, majd Max irányításával az autóhoz siettünk.

Az autóban csendben hallgattuk a kellemes zenét, és csak élveztem a Max-el töltött időt.

-Hiányozni fogsz.- fordult hirtelen felém.

-Te is nekem.- mosolyogtam rá, és amennyire bírtam áthajoltam az ő ülésére és egy puszit nyomtam az arcára.- De amint végeztem utazom is Ausztriába.

-Ajánlom is.- nevetett, de úgy éreztem nem őszinte. A telefonom képernyőjén Kat neve villant fel és, hogy képet küldött. A képet megpillantva Max-re néztem, aki az utat figyelte. Apró mosoly jelent meg az arcomon és hirtelen ötlettől vezérelve az ujjaim az Instagram felé kanyarodtak. Annyi szó ki tudta volna fejezni, amit éreztem abban a pillanatban, hogy nem fért volna ki leírni, így egyszerűbb utat választottam a képleírásnak.

lewishamilton, katherinaparker és további 6 284 818 személy kedvelte.

dianahamilton: ❤️

Max- et szándékosan nem jelöltem meg. Azt akartam, hogy majd egyszer szembe találkozzon vele, de az ne szándékos legyen.

Az étterem a tenger partján volt, csodálatos kilátással, kevés emberrel. Max pontosan tudta, hogy nem szeretem a nyilvánosság előtt tölteni a hétköznapi programjaimat.
Mindketten leadtuk a rendelésünket, majd beszélgettünk, addig amíg Max rá nem nézett a telefonjára és el nem mosolyodott.

-Milyen aranyos kép.

-Ugye. Szerintem is.- mosolyogtam rá.

-Táncolunk?- mutatott a tánctérrel én pedig egy aprót bólintottam.
Egymás kezét fogva a parkettre sétáltunk, ahol hozzánk hasonlóan több pár is dülöngélt. Nem beszéltünk, csak élveztük egymás társaságát.

***

-Nem hiszem el, hogy még nem vagytok együtt.- dobbantott mellettem állva Kendall.

-Csak barátok vagyunk.- sóhajtottam nagyot, hiszen az utolsó együtt töltött esténken is így nevezett. Ennek ellenére az este a már szokásos forgatókönyv szerint zajlott. Lift, ágy, hajnalban távozás.

-Hiszi a piszi.- jelent meg Gigi is a hátam mögött.- A képek nem erről árulkodnak.

-Hanem miről?- nevettem el magam.

-Arról, hogy odáig vagytok egymásért.- válaszolta Kendall.

-A húgod mikor jön?- kérdeztem a témát terelve.

-Éppen most.- pillantott az ajtó felé.

-Kylie.- szaladtam a lány felé, aki széttárt kezekkel várt, majd szorosan megölelt.- hát ki ez az édes kislány.

Stormi csak mosolygott. Hihetetlen gyönyörű kislány, annak ellenére, hogy mindössze másfél éves.

-Lányok 10 perc és kezdünk.- magyarázta az egyik rendező.

-Izgulok.- lépett mellénk Barbi egy csodaszép Valentino összeállítást viselt.

-Jók lesztek csajok.- mosolygott Kylie.

-Hajrá lányok!- mosolyogtam rájuk magabiztosan. Eszembe jutott, hogy Max múltkor a sorok között ült, habár tudtam, hogy  most nem lesz itt, hiszen éppen  szabadedzése van. De a tudat erőt adott.

-5 perc!- kiabálta el magát újra a csajszi.

Magabiztosan sétáltam végig a kifutón, a gondolataimmal végig arra koncentrálva, hogy ne essek el, amit sikeresen végre is hajtottam.

-És most ideje megünnepelnünk egy csodálatos  bulizással.- csapta össze a kezét Bella.

-Indulás.- nevettem el magam, majd mindannyian elkészültünk, hogy a buliba mehessünk.