Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

2. 2.

Két hónapja, hogy Max eljegyzett ami minden egyes nap hihetetlenül boldoggá tett.

Az már kevésbé, hogy azóta csak egyre több szigorítás lépett életbe és így még az időpontot sem tudtuk kiválasztani, hiszen minden olyan bizonytalan.

-Istenem de szép.- nézegette a gyűrűmet Vic. Az elmúlt 2 hónapban Max még a széltől is óvott. Senkit nem engedett fel hozzám és én is ritkán mehettem ki, nehogy véletlen elkapjam a vírust.

-Annyira aranyos volt.- sóhajtottam nagyot miközben Vic és én egy pohár bor mellett üldögéltünk. Nem sűrűn ittam, hiszen vártam, hogy végre terhes lehessek, de most kifejezetten jól esett.

-A bátyám egy romantikus ember.- bólintott mosolyogva, majd felállt. Abban a pillanatban ahogy a bő ruha megbillent rajta szinte rögtön láttam ahogyan kiemelkedik a pocakja. Első gondolatom az volt, hogy te jó ég Vic terhes, de a következő pillanatban eszembe jutott, hogy mindenki hízott a karantén alatt. Az meg milyen lenne ha csak úgy rákérdeznék és közben csak felszedett pár kilót. Borzasztóan kellemetlen lenne.
Szinte gondolkodás nélkül kaptam el Vic poharát és szagoltam bele.

-Victoria- Jane Verstappen!- fogtam továbbra is a kezemben a poharat. Vic megtorpant az ajtóban és meglepődve rám nézett.- te terhes vagy?-

-De.. te.. hogy?- ült vissza a helyére.

-Nos. Első sorban meglibbent a ruha rajtad. Akkor még csak azt hittem híztál.- Vic csak elnevette magát, majd várta, hogy folytassam.- Aztán beleszagoltam a borodba. Ami csak szörp.

-Nos. Lebuktam.- tárta szét a karját nevetve. -De ti sem jelentettétek még be az eljegyzést.

-Na akkor gyerünk. -tartottam felé a kezem. Csinálj egy képet.

victoriaverstappen, katherinaparker és további 6 185 396 személy kedvelte.

dianahamilton: ofc👫🏽 @maxverstappen1

-Mikorra várod?- tértem vissza az eredeti témánkhoz.

-Decemberre.- simította meg a pocakját.

-Ez remek! És mikor jelentitek be?- kérdezősködtem tovább.

-Holnap terveztük.- mosolygott Vic.- De ígérd meg, hogy nem mondod el Maxnek.

-Jaj istenem.. jó!- ráztam meg a kezeimet. Mindig mindent elmondtam Maxnek ezért ez egy nehéz feladatnak bizonyult, hiszen mikor hazaérek mindig megkérdezi miről pletykáltunk.

-Kisujjeskü Di!- tartotta felém a kisujját én pedig beleakasztottam az enyémet és megszorítottam az övét.

***

-Terhes vagyok.- jelentette ki Vic másnap mikor már az egész család ott volt.

-Úristen!- pattant fel elsők között Max. Mindenki sorba ölelgette a jövendőbeli szülőket.

-Di?- nézett rám Sophia.

-Ne mondd, hogy már tudtad.- esett le Maxnek szinte azonnal.

-Tegnap lebuktam, hogy szörpöt iszogatok.- nevetett Victoria, miközben a bátyja karjai közé bújt.

-És nem mondtad el?- tettetett felháborodást Max.

-Kisujjesküt tettünk.- tártam szét a karom nevetve.- Na de nem én vagyok ma a lényeg.

A család ezek után nem is firtatta tovább, hogy én mit tudok. Mindenki őket kérdezgette mikor jön, hány hónapos vagy éppen, hogy van e bármilyen ötletük is a baba nevét illetően. Persze erre senkinek nem volt ötlete, hiszen a neme is még minimum pár hétig titok.

-Na és ti hogy álltok?- fordult hirtelen Max és felém Sophia.

-Nem sietünk sehova.- simította meg a vállamat Max.

-De rajta vagyunk az ügyön.- mosolyogtam fel rá, mivel mögöttem állt.

-Jajj olyan boldog vagyok!- tapsikolt Vic. - A világ legjobb dolga.

-Nem hiszem el, hogy a gyerekeim ilyen gyorsan felnőnek.- könnyezett meg kicsit a Verstappen testvérek édesanyja.

-Ahj anya.- nevetett fel Vic.

-És a versenyekkel mi újság?- szólt bele a beszélgetésbe Jos is.

-Ha minden jól megy akkor jövő hónapban kezdhetjük. Ha nem, akkor júliusban talán.- válaszolta Max.

-Hiányzik?- kérdezte Vic.

-Persze. Évek óta minden napom erről szólt.- sóhajtott nagyot Max.

-És még mi lenne ha nem lenne melletted Di.- nevetett Sophia.

-Ne is mond.- nevetett vele Max is.

Jól esett, hogy ennyire befogadott a család. Eleinte azt hittem, hogy Max és én majd egymás agyára fogunk menni és a végén szakítás lesz a vége. Pedig a karantén csak jobban összehozott minket. Minden nap felkeltünk és még órákig fetrengtünk az ágyban, hogy aztán pizsamában kimehessünk és reggelizhessünk. Általában főztünk valamit ebédre, de ha nem akkor rendeltünk és egy film vagy mese közben elfogyasztottuk. Persze ezek mellett Max rengeteget edzett, illetve én is sokat foglalkoztam a márkámmal. Összességében egy hasznos pár hónap van magunk mögött mégis annyira haszontalan.

A baba ügyet már egy ideje nem vesszük olyan komolyan. Christian és Geri sokat segítettek ebben. Elfogadtuk, hogy várnunk kell vele, ha kell éveket is, ezért már nem frusztrált annyira mint eleinte. Persze hivatalosan még mindig nem jelentettem be, de hála az égnek Christina is betartotta az ígéretét és nem kotyogta ki senkinek.

Apropó Christina. Mióta találkozott Estebannal azóta is egy párt alkotnak és a képeik alapján boldogabbnak is tűnnek mint eddig valaha. Ami persze nekem csak előny, hiszen nem próbál nekem vagy bármelyik forma 1-es barátnőnek keresztbe tenni.

Azt hiszem amilyen negatívan indult ez az év annyi pozitívum is volt benne és még csak az első 5 hónapnál tartottunk. Még majdnem ugyanennyi volt hátra és alig vártam mit hoz majd az év.

-Di.- ingatta a kezét előttem Max.

-Igen?- néztem fel.

-Azt kérdeztem, hogy mehetünk- e?- érdeklődött.- Csak nagyon elbambultál.

-Oh. Ja igen! Menjünk.- bólintottam, majd felálltunk, elköszöntünk a családtól és hazafele indultunk.

-Min gondolkoztál annyira?- érdeklődött miközben beültünk a kocsiban.

-Hogy milyen jó év volt eddig.- válaszoltam miközben becsatoltam magam.

-Azon kívül, hogy törölték a futamokat igen. Szerintem is.- rakta hátramenetbe rakta az autót és elindultunk a lakásunk felé.

-Persze igen.- bólintottam.

-Gondolkoztam valamelyik nap.- törte meg a csendet, ami már az indulásunk óta tartott.

-Igen? Min?- lettem hirtelen izgatott.

-Mi lenne ha itt tartanánk az esküvőt Monacóban?- jelentette ki azonnal.- Tudom, hogy valami izgalmas helyet szerettél volna. De mi lehetne csodálatosabb a monacói tengerpartnál?

Csendben maradtam és gondolkoztam. Maxnek igaza volt. Monaco az egyik legszebb hely a világon és meg is engedhetjük magunknak.

-Egy hajón?- jutott eszembe hirtelen.

-Ahogy csak szeretnéd szerelmem.- simította meg a combomat.

-Inkább a tengerparton. Nem nem! Inkább egy magasabb ponton.

És innentől kezdve Max csak nevetett rajtam.