Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

2. 5.

-Max.- kiabáltam oda neki. Mióta elmeséltem Christiannak a Kelly-s ügyet, azóta mintha Kelly hallotta volna úgy nyomult a Maxre.

-Szia Kicsim.- ölelt magához mikor melléjük értem.- Minden rendben?

-Igen. Csak szólni akartam, hogy lassan indulok.- válaszoltam.

-Oh. Máris?- kérdezte meglepődve.

-Igen! Holnap reggelre ott kell lennem.- bólintottam.

-Nem baj ha nem kísérlek ki?- kérdezte hirtelen. Először meglepődtem, majd válaszoltam.

-Nem.

-Sajnálom. Szeretlek.- adott nekem egy puszit, majd arrébb is sétáltak.

-Minden rendben?- lépett mellém Esteban.

-Van egy olyan érzésem, hogy nem csak én akarok Maxel lenni.- csúsztattam a napszemüvegemet a szemeimre.

-Max nem érdemel meg téged.- rázta a fejét.

-De igen!- vágtam rá kissé dühösen, majd a Mclaren istálló felé indultam. Lewis hazautazott pár napra, Pierre pedig Annával vonult félre, így Landora esett a választásom akit megkérek, hogy vigyen ki a reptérre. Estebant már csak azért sem kértem meg amit az előbb mondott.

-Lando.- léptem be a McLarenhez.

-Igen?- nézett fel. Egy sima fehér pólóban és farmer nadrágban volt, ami azt jelentette, hogy valószínűleg ráér.

-Ki tudnál vinni a reptérre?- kérdeztem meg gyorsan.

-Persze.- bólintott, majd szólt a többieknek, hogy távozik, aztán intett a fejével, hogy kövessem.

-Szép autó.- húztam végig a kezemet a narancssárga motorháztetőn.

-Sosem szerettem a narancssárgát. De ez a kocsi.- simította meg a kormányt, hiszen ő már bent ült.

-Na igen. Nekem sem a kedvenc színem.- nevettem el magam miközben beszálltam.

-Hogy- hogy nem Max visz ki?- kérdezett rá a kicsit kényes témára.

-El van foglalva.- legyintettem, de Lando azonnal észrevette, hogy nem ennyi áll a háttérben.

-Azzal a lánnyal van igaz?- kérdezte szinte azonnal.

-Mindenki látta mi?- könnyeztem meg kicsit.

-Nem akarom az ördögöt a falra festeni. De Kelly nem éppen olyannak tűnik aki csak barátkozni akar.- válaszolta Lando.

-Még jó, hogy én sem!- ráztam meg a fejem idegesen.

-De hűséges.- mosolygott rám kedvesen.

-Sosem bocsátanám meg.- néztem szomorúan rá.- Soha senkinek nem bocsátottam meg. De Max más. Ha ő megtenné. Azt nem élném túl.

-Mindent túl élsz Di!- simította meg a vállamat bíztatóan Lando.

***

Hosszú egy hét után, teljes boldogsággal tértem Magyarországra. Max és én hetek óta nem beszélgettünk annyit, mint amióta újra elkezdődött a forma 1. Minden nap felhívott amikor csak tudott és elmesélte mik történtek. Ennek ellenére ma mégis taxival utaztam ki a magyar nagydíj helyszínére.

Hatalmas mosollyal az arcomon sétáltam a Red Bull felé, mikor meghallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja.

-Diana!- ordította Esteban a Renault felől.

-Szia.- mosolyogtam rá és felé siettem.

-Be tudsz jönni kicsit?- érdeklődött és a fejével jelezte, hogy kövessem.

-Minden rendben?- siettem utána. A kezébe vette az asztalon heverő tabletet és felém nyújtotta.

-Ezeket látnod kell.- lépett be a galériába. A képen elsősorban Max jelent meg. Majd szépen lassan látszódott, hogy Kelly is mellé ér. Sorozatfotók voltak, minden kis mozdulatuk le volt kapva.

-Ez nem lehet.- folytak le az első könnycseppek az arcomon.

-Annyira sajnálom.- simította meg az arcomat és közelebb húzott magához. -Egy fotós lőtte őket, de fizettem neki, hogy nekem adja ne az újságoknak. Így kellett megtudnod, nem az újságokból.

-Miért?- töröltem meg a szemem.

-Gyere ide.- húzott közelebb és szorosan magához ölelt, majd kicsit eltolt, hogy a szemembe nézhessen. Egyre közelebb jött, de csak ellöktem.

-Mi a fene?- lepődtem meg a könnyeimtől homályosan látva.

-Di. Max nem érdemel meg.- közeledett újra, de én csak hátat fordítottam és szaladni kezdtem a kijárat felé.

-Diana!- állított meg Max.- Kicsim minden rendben?

-Hagyd őt békén Verstappen!- kiáltott oda neki Esteban.

-Fogd be.- fordultam meg.

-Én sosem tenném meg veled.- közeledett.

-Te jó ég! Az egyetlen ami miatt velem akarsz lenni az az, hogy ne Maxel legyek.- temettem a tenyerembe az arcom.

-Ő egy Verstappen Ocon. Sosem állna össze egy magadfajtával.- mondta Max gúnyosan mosolyogva.

Dühösen megfordultam és Max szemeibe néztem. Kikerültem, majd eszembe jutott egy dolog.

-Oh és Max.- ragadtam meg az ujjamon lévő két gyűrűt, majd visszaléptem hozzá és a tenyerébe raktam.- Remélem Kelly boldog lesz velük.

-Di.- értette meg azonnal és az ő szemei is megteltek könnyekkel. Előkaptam a telefonom és a bátyámat tárcsáztam, majd Pierret és Annát, legvégül pedig Landot.

-Átmehetek hozzád?- kérdeztem sírva, mikor végre felvette.

-Persze. A paddockban vagyok. Minden rendben?- érdeklődött azonnal.

-Megcsalt.- mondtam ki azt az egyetlen szót, amitől egy hete a legjobban féltem. Lando kinyomta a telefont, ami rettentően rosszul esett, egészen addig amíg meg nem láttam, hogy felém fut. Kitárta a karjait én pedig szorosan magamhoz öleltem és a vállára dőlve zokogtam tovább.

-Hát itt meg mi folyik?- hallottam meg a bátyám hangját ahogy rollerrel körözött mellettünk. Ahogy felnéztem rá azonnal eldobta a rollert és hozzám sietett, hogy átkarolhasson.

-Nem akarok róla beszélni.- ráztam a fejem miközben a mellkasába fúrtam.

-Verstappen igaz?- éreztem ahogy minden izma megfeszül és ideges lesz.- Megverem.

-Ne csinálj semmit.- ráztam meg a fejem.- Csak hagyd békén.

-De a húgom vagy és bántott.- tolt el és a szemembe nézett.

-De még mindig nagyon szeretem.- zokogtam tovább.

-Haza akarsz menni?- simított ki egy tincset az arcomból.

-Nem! - vágtam rá. -Alhatnék nálad?

-Katherina és Daisy ma jönnek.- szomorodott el kicsit. Hirtelen bepánikoltam, hiszen a futam miatt az összes szoba foglalt volt.

-Hozzám jöhetsz. Véletlen egy két ágyas szobát kaptam.- rántotta meg a vállát Lando.

-Ha egy ujjal is hozzáérsz Norris.- fenyegette Lewis a nála jóval fiatalabb pilótát.

-Lew hagyd már. Inkább örülj, hogy segíteni akar.- ütöttem meg a bátyám vállát.

-Ahogy Di szeretné.- tette fel a kezét védekezően Lando, majd rájöttem, hogy ez így eléggé félreérthető volt ezért egy kicsit felnevettem.

-Megköszönném.- léptem mellé és szorosan magamhoz öleltem.

-Megyek megkeresem Verstappent.- pattant vissza a rollerjére Lewis.

-Lew.- állítottam meg.- Kérlek ne! Szeretném ezt az ügyet kettőnk között lerendezni.

-Biztos vagy benne?- kérdezte, mire csak bólintottam.

-Biztos.