Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

2. 16.

-Vigyáznotok kell rá.- nyomta a kezembe Kat, Daisy-t.

-Katherina! Mi a baj?- lépkedtem utána, de csak a kezével mutatta, hogy maradjak távol.

-Lewis nem érzi jól magát.- rázta a fejét.-  Félő, hogy elkapta a vírust ezért tesztelni fognak minket. Nem akarom, hogy Daisynek bármi baja legyen.

-Azért kicsit több cuccra van szükségem mint egy gyerekre.- mutattam az unokahúgomra.

-A kocsiban vannak. Vedd ki őket te.- válaszolta és a kocsi felé indult ahova követtem.

-De hát már úgyis megfogtad őket nem?- értetlenkedtem.

-Meg. Még két hete.- válaszolta.- Azóta a kocsiban utaztatom őket, hogyha kell oda tudjam adni.

-Azért igazán felkészíthettél volna.- ráztam a fejem, hiszen nekem is volt pont elég problémám a saját kisbabámmal.

Anyu mindig azt mondta, hogy mikor velem volt terhes mindig rosszullét gyötörte. Aztán mikor elmondtam, hogy kisbabát várok elmondta, hogy az a mondás járja, miszerint azt kapod vissza a gyerekedtől, amit te adtál. Nos a kisbaba a pocakomban már most le sem tagadhatna.

Végül Lando és Max segítségével átpakoltuk Daisy cuccait az én kocsimba és távolról integettünk Lewisnak meg Katherinának.

-Pizsi party?- kérdeztem Daisyt, aki csak felemelte a kezeit a magasba és nevetni kezdett, jelezve, hogy tetszik neki az ötlet.

-Hogy vannak a kisbabáim?- lépett közénk Max.

-Éhesek.- vágtam rá. Habár Daisy-t meg sem kérdeztem, én nagyon éhes voltam, egy terhes nőhöz méltóan.

-Akkor együnk valamit.- irányított minket a Red Bull felé. Mindenki kedvesen fogadta az össze- vissza szaladgáló, legifjabb Hamiltont. Annak ellenére is, hogy mindenki pontosan tudta Lewisnak tünetei vannak.

-Remélem jól lesz!- sóhajtottam nagyot egy sajttortát majszolva.

-Nem lesz semmi baja.- rázta a fejét Max.

-Bírni fogunk vele?- fordultam a mellettem rajzoló Daisy felé.

-Nos. Gyakorlásnak mindenképpen jó lesz.- nevette el magát.- Nem lesz könnyű abban biztos vagyok.

-Jajj. Kivételesen nagyon várom ennek a szörnyű évnek a végét.-ráztam a fejem.- Annyi hülyeség volt ebben az évben.

-És a következő csodálatosabb lesz ennél.- terelte a gondolataimat Max, mert pontosan tudja, hogy eszembe jutott Kelly és Grosjean is. Azóta a baleset óta folyamatosan rosszul vagyok mikor versenyre megyünk. Tudom, hogy a hormonok is dolgoznak rendesen, de valahogy megértettem Lewis miért is aggódott éveken keresztül miattam.

-Márciusban érkezik a mi kis csodánk.- simítottam meg a hasam.

-Már gömbölyödik.- nyúlt Max is a pocakomhoz.

-Azt akarod mondani kövér vagyok?- tettettem felháborodást, Max pedig elnevette magát.

-Nem. Te még terhesen is csodálatos vagy.- adott egy puszit az arcomra, majd elköszönt és a pálya fele indult. Kicsivel később követni is szerettem volna, mikor megcsörrent a telefonom.

-Lewis. Minden rendben?- érdeklődtem aggódva.

-Nincs.- válaszolta őszintén.- Mindkettőnk tesztje pozitív lett.

-Akkor most mi lesz a versennyel?- forgattam egy villát az ujjaim között.

-George Russel lesz helyettem az autóban.- nem láttam, de tudtam, hogy rázza a fejét.

-De akkor ki lesz helyette?- lepődtem meg.

-Az még jó kérdés, de ma már ő ül az autómban.- hadarta.- Daisy?

-Nagyon jól el van a Red Bull szerelőivel.- nevettem, mivel éppen a fejére rakott egy fejhallgatót, ami kétszer akkora volt mint az ő feje. A srácok persze ezen jót nevettek.

-Ennek örülök. Minden este felhívlak majd.- zárta rövidre a beszélgetést és el is köszönt.

-Gyere Daisy. Ideje leülnünk.- mutattam fel. A baleset óta mindig a VIP páholyban ülök Max apjával, illetve időnként meghívja egy- két ismerősét. Anna hazautazott és a hülye járványügyi szabályozások miatt egy ideig nem is jöhet vissza. Charlotte pedig a Ferrarinál van, hogy ott lelkesítse a barátját.

-Hát ki ez a szép kislány?- kapta fel Jos Daisy-t és csikizni kezdte, ami miatt az unokahúgom hangos kacaja töltötte be a levegőt.

-Kezdek nagyon fáradékony lenni.- foglaltam helyet az apósomtól egy széket kihagyva, hogy Daisy-t majd közénk ültethessem.- Nem hiányzik Jaye?

-Oh dehogynem.- nevette el magát, majd Daisy-t a karjai között tartva elgondolkozott.- Victoria és Max is annyira gyorsan felnőttek. Ezért mikor Jaye megszületett, megfogadtam, hogy minden szabadidőmben vele leszek.

-Csak?- kérdeztem miután újra bambulni kezdett.

-Csak egy idő után rájöttem, hogy nem foroghat minden egy ember körül. És arra is, hogy attól, hogy Jaye él, nem hanyagolhatom el a másik két gyerekemet se.- nézett le a kocsik irányába.

-Sokat jelent neki, hogy itt vagy.- mosolyogtam rá.

-Örülök, hogy elhívott.- mosolygott rám, majd csak vártuk a futam kezdetét.

****

-Ugye jól van?- pattantam fel. Még csak az első kör kezdődött, de Max máris a falban volt. Ahogyan Charles is. A futamot Russel vezette, ami a bátyámra nézve remek volt, de még fiatal, talán azt is mondhatom még tapasztalatlan. Mindenki bízott benne, de végülis ahogy látjuk, a forma-1 kiszámíthatatlan.

Ahhoz képest amit az elején mondtam, Russel és Valtteri vezették a mezőnyt. Perez pedig az elején lévő kicsúszását követően már a harmadik helyen állt.

Aztán a Mercedes kihívta mind a két autót és mind a kettőn szörnyű kerékcserére került sor. Ezzel pedig Perez az első helyre ugrott.

Izgalmas esti futam volt. Max már régen mellettünk ücsörgött és az ölében játszott Daisy-vel, miközben a futamot is figyelte. George szépen visszakerült a második helyre, de le is csúszott.
A Mercedes elég rosszul végzett, ahogyan Alex sem a legjobban, hatodik lett ami bár pontszerző, nem elég.

-Tárgyalások folynak Perezzel.- suttogta Max.

-Alex helyére?- lepődtem meg és bólintott.

-Ha minden jól megy jövő héten bejelentik, hogy ő lesz a csapattársam.- sóhajtott nagyot. Nehéz lehetett neki, hiszen évekig Daniel volt a csapattársa, most pedig két éven belül már a harmadik csapattársa készül.

Nagy volt az öröm, hiszen Sergio és Lance is a pódiumra állhattak. Szokatlan hármas állt fel, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sok ember boldog volt ettől a hármastól.

-Alex tudja már?- bukott ki belőlem a kérdés.

-Nem! De szerintem sejti.- adta a kezembe az unokahúgom.- Lemegyek a többiekhez jó?

-Mi meg visszamegyünk a szállodába.- álltam fel én is.

-Akkor ott találkozunk.- adott nekem egy puszit, majd ő a csapatához sietett én pedig a bérelt kocsihoz.

Daisy az elmúlt éjszakát remekül viselte és most is nagyon könnyen elaludt, de tartottam tőle, hogy napokon belül hiányolni kezdi a szüleit.

Maxnek igaza volt, nem könnyű egy gyerekkel, pláne ha az ölembe pottyan, de mindent megtettem, hogy jó legyen neki. Elfogadta, hogy most velem kell beérnie, de ki tudja meddig.