Valami halhatatlan || Max Verstappen [BEFEJEZETT]

13.

-Na végre itt vagy- ölelt meg Kat.- Szükségem van ám rád. Ruhát kell választanunk.

-Még meg sem érkeztem!- nevettem el magam.

-Hiányoltunk ám.- karolt át Lewis is.

-Én is titeket.- enyhültem meg egy kicsit.

Az osztrák szálloda halljában csak úgy tolongtak az emberek, hiszen 1. végre nyaralás szezon van és 2. forma-1 is.

-Diana.- jött felém széttárt karral Lando.- Bejött a terv. Christina innentől a részemről távol marad.

-Hála az égnek.- jegyezte meg Kat és mindannyian nevettünk a reakcióján.

-Max?- érdeklődtem, hiszen tudta, hogy ma érkezek vissza.

-Neked nem szólt?- kérdezte Kat ráncolt homlokkal, és miután látta a fejemen az értetlenkedést folytatta.- Monacóba kellett utaznia. A húga autóbalesetet szenvedett.

-Mi? Vicnek balesete volt?- ijedtem meg azonnal.- De miért nem szólt?

-Elméletileg ma már a pályán lesz.- nyugtatott Lando.- kihagyta az összes szabadedzést, hogy haza utazhasson, de az időmérőn itt lesz.

-Ideje lepihennem.- ráztam a fejem fáradtan, hiszen még a pár órás időeltolódások is össze tudnak keverni és Max most úgysem érne rá velem beszélgetni.

-Nincs kedved velünk tartani inkább a pályára?- kérdezte az időközben mellénk érő Mick.

-De olyan fáradt vagyok...- ásítottam, de Lando nem hagyott sok esélyt.

-Na indulás.- ragadta meg a kezemet, az előbb említett fiú.

-Nee.- tetettem hisztit, de követtem a fiút.

***

-Hello.- léptem be a Red Bull csapatához.

-Na végre itt vagy.- sétált felém Chris és hosszasan megölelt.

-Szolgálatra jelentkezem.- húztam ki magam nevetve.

-Vártunk már vissza. Unalmas az élet a turbékolásotok nélkül.- legyintett Raymund, mintha unatkozna.

-Mi? Olyat nem is szoktunk.- nevettem, de valahol mélyen nekem is hiányzott a futamok előtti ölelés, az együtt töltött napok. Talán nem is olyan mélyen.

-Aha persze.- forgatta a szemét Chris nevetve, majd a helyére állt. Oldalt megpillantottam a két Red Bullos pilótát, de már mindketten az autóban ültek. Percek voltak a kezdésig, ezért tudtam, hogy ki kell várnom a futam végéig.

-Szép napot!- lépett be Christina.

-Oh nem!- forgattam meg a szemem idegesen.-Átmentem Katherinához.

-Nem kell sehova sem menned. Néhány cuccomért jöttem.- nézett rám mérgesen.

-Miért?- lepődtem meg.

-Pierre és én végeztünk. Lando úgyszintén látni sem akar. Szóval ideje letennem a pilótákról.- rántotta meg a vállát.

-Oh.- válaszoltam és kicsit bűntudatom volt, hiszen az én ötletemből adódóan lett csúnyán vége az egésznek.

-Ne aggódj.- jött közelebb halkan beszélve.- Tudom, hogy a te kezed is benne van a dologban.

-Tessék?- léptem egyet hátrébb.

-Tudom, hogy valamelyik fiú fejét te beszélted tele.- lépett ő is közelebb, én pedig hátrálni kezdtem.- Csak nehogy a végén a kis szerelmed ne téged válasszon.