SzJG Oneshotok

A Bejelentés

Előre szeretném leszögezni, hogy ez a nyaralásos oneshot befejező része, ha olvastad az első két részt, azután kezdj bele!

Egész nap izgultam. Október miatt végig csepergett az eső, amit konkrétan fel sem fogtam, az izgalom mindent eltüntetett. Szinte egy másodpercig sem figyeltem a tanárokra, ők meg szerencsére nem szólítottak fel. Ha megtették volna, gazdagodtam volna pár rossz jeggyel, annyira nem voltam ott szellemileg. De csak elteltek az órák.

Úgy beszéltük meg, hogy Zsoltiék garázsában jelentjük be, mert akkor biztosan mindenki ott lesz, és nyugisan meg tudunk mindent beszélni, és reméljük, hogy Ricsi sem akar minket megverni, hogy három (!!) hónapon át hazudtunk. Bár... Ricsi szeret engem (kizárólag barátilag, ne gondolj többre hékás!) csak nem ver meg engem... Legalábbis remélem. Cortezt megverheti. :D

Nem, nem szükségem van rá. Ne bántsd Ricsi, kérlek! :D

- Mehetünk?- nyújtotta felém Cortez a kezét, amint kiléptem a kapunkon.

- Igen- sóhajtottam, majd elfogadtam a kezét, és elindultunk Zsoltiék garázsa felé.- Izgulok- ráztam a fejem.

- Ne aggódj, minden jó lesz. Remélem- sóhajtott egy hatalmasat ő is.

- Szerinted mit fog szólni Ricsi?- kérdeztem hirtelen.

- Hát- vont vállat.

- Meghalunk ma az ő keze által- nevettem fel.- Ha bármi történik is, szerettelek- néztem mélyen a szemébe.

- Ne legyél ilyen- rázta a fejét, majd a kezét a derekam köré fonva magához rántott, és egy kósza tincset kisimítva az arcomból vadul megcsókolt, amitől azt hittem, hogy ott helyben elvisz a mentő, sőt, még a lepkéim is öngyilkosak lettek. Nem bírták a nyomást :D

- Szerintem menjünk, már biztos hiányolnak minket- köhintettem vörös fejjel.

- Biztos hiányolnak- bólogatott cinikusan.- Vagy csak te akarsz menni, mert a fejed a stoptábla színeiben tündököl- nevetett ki.

- Ne mááár- temettem fejem a kezembe, az arcom meg a stoptáblánál is vörösebb volt. Igen, kissé zavarban voltam. :)- Csak zavarban vagyok- motyogtam a tenyerembe.

- Aha- ölelt át.- Előttem nem kell csak úgy zavarba jönnöd... Bár valahol máshol, ahol csak ketten vagyunk, ott pironkodhatsz- húzogatta perverzen a szemöldökét.

- Hülye!- löktem el magamtól nevetve.- De induljunk, már tényleg keresnek minket!- néztem a Baby G-m számlapjára.

- Menjünk, mert addig nem nyugszol meg- ragadta meg a kezemet, és elértünk (végre) Zsoltiékhoz. Nagyot sóhajtva belöktem az ajtót, és Cortez kezét szorongatva beléptem a garázsba. Már mindenki ott volt, a rockerek zenét halgattak (Tankcsapdát) Virág a Vivát nézte, vagyis csak próbálta, Ricsi a basszgitárját pengette vadul, és valamit hörgött Zsolti pedig dobolt. A többiek meg próbálták túlordítani egymást. És ez, ahogy beléptünk mintha megnyomták volna a pause gombot, abbamaradt, és kidülledt szemmel bámultak ránk. 

- Mi az?- nevetett fel Cortez.- Megnyomták a pause gombot, vagy kitört a zombiapokalipszis?- kérdezte nevetve. Erre mindenki egyszerre kezdett éljenezni.

- Elmentek ti a kis faszomba!- kiáltotta Ricsi.- Mégis mióta?- kérdezte.

- A nyaralás óta- vontam meg a vállam,mire mindenki hőzöngeni kezdett.

- És akkor amit mindketten állítottatok, hogy túlléptetek egymáson?- kérdezte Virág.

- Elterelő hadművelet- mondtuk egyszerre, egymásra pillantva.

- Ó, hogy baszodjatok szét!- dobta hozzánk a cipőjét(?) Ricsi.

- Hé- kiáltottunk rá. Szintén egyszerre. Nem tudom mi volt velünk :D

- Hát hülyítettetek három és fél hónapig!- számolta (!) ki.

- Nem tudtuk mit szólnátok hozzá- suttogtam, és éreztem, hogy könnyezni kezdtem, mire Cortez szorosan átölelt, én meg a vállába fúrtam a fejem, ő meg a hajamat simogatva nyugtatott. Erre mindenki húzni kezdett, mire teljesen elvörösödtem, és gyorsan kibontakoztam a karjaiből, akármennyire is jól éreztem magam ott. 

- Örülünk ám Ren- mosolyodott el Ricsi

- Csókot! Csókot!- kezdte tapsolva skandálni Andris és Robi. Majd mindenki csatlakozott hozzá. Elmehetnének kórusba, olyan egyszerre szólt. Vörös fejjel Cortezre néztem, aki röhögve megvakarta a tarkóját, majd az Ő arcát is enyhe pír lepte el (!), majd magához rántott. Én csak egy puszit akartam, de Cortez nem, és ugyanúgy megcsókolt, mint az utcán, én meg majdnem elájultam.

- Meg akarsz ölni?- motyogtam a vállába.

- Miért?- kérdezte kuncogva.

- Mert majdnem elájultam- kezdtem el ütni a vállát nevetve.

- Szívás- vont vállat, és némán tűrte, hogy ütöm a vállát. Hamar megfájdult a kezem, úgyhogy ˝Csalódottan˝ Virághoz mentem, aki nevetve ugrálni kezdett, és folytatódott a dzsembori.