SzJG Oneshotok

Nyaralás Daveékkel

(Daveék nyaralójában vagyunk, tizedik nyarán. Vagyis tizenegyedik előtti nyáron.. vagy hogy mondjam el.)

Ilyen nyaralásban sem volt részem... Azt sem tudom mit gondoljak... De szerintem kezdem az elejéről.
Miután anyuék beleegyeztek (kemény dió volt, de végül elhittél, hogy nem fújtom bele magam a Balatonba.), azonnal Virágot hívtam, aki kissé furán, de örült nekem. Utána írtam Davenek, meg Kingának, akik legjobban akarták, hohy menjek. Kinga pusztán egy "na"- val válaszolt, Dave pedig nagyon örült, hogy elengednek. Nem is tudom meddig chateltünk, egyszer csak anyu jött fel, hogy itt van a kis barátnőm, mögötte pedig Kinga (?!) Állt.
- Renáta! NE AZELŐTT A RETKES GÉP ELŐTT ÜLJ, HANEM KEZDJ EL PAKOLNI, UGYANIS HOLNAP INDULUNK!- rontott be a szobámba, mire lecsaptam a laptopomat.
- Holnap?- sápadtam el
- IGEN! Valamint fel kell készülnöd Cortezre. IGNORÁLD! Ne ájulj el tőle, érted?- kérdezte.
- Miért?- kérdeztem.
- Ezért- vette elő a telefonját, és egy képet mutatott. Cortez volt rajta, napbarnított bőrrel, igéző mélykék szemeivel pont belenézett a kamerába, miközben csupán egy shortban (!!!) Rúgta vissza a labdát.
- Asszem újra szerelmes lettem- suttogtam.
- Na, pont ezért nem- rakta el a telefonját.
- Kinga! Lehetne róla- e szó, hogy esetleg azt a képet megkapom?- kérdeztem.
- Nem. El kell felejtened!- rivallt rám.- Most pedig összepakolunk, és valami normális göncöt keresünk!
- Miért?- hát ez tök jó- mutattam a világoskék pólómra.
- Én meg szeretem a Grace Klinikát- vágta rá.
- Szereted?- kérdeztem.
- Nem! Most pedig sipirc a gardróbodba!- lökött neki a szekrényemnek.
- Aú- dünnyögtem.
- Na nézzük- nyitotta ki, és szórni kezdte a ruháimat- Nem, nem, ronda, egész jó, szar, nagyon jó- dünnyögte magának, miközben a szerinte jó ruháimat a kezembe nyomta.- Renáta, olyan ruháid vannak itt, nem is tudom, hogy miért nem hordod ezeket- nyomott a kezembe egy sok pántos piros szoknyát. Na erről én se tudtam. Lehet a kanadai nagyszüleim küldték, és akkor nagy volt rám, és besuvasztottam a szekrényembe.
- Nekem tényleg ilyen ruháim is vannak?- kérdeztem, ahogy Kinga a kezembe adogatta a jobbnál jobb nyári darabokat.
 - Ezek szerint- vont vállat.

Leszórtam a földre a ruhákat, és elkezdtem felvenni az első, rengetegpántos szoknyámat. Jobban állt mint hittem, egy teljesen más Reni állt előttem. Teljesen lesokkolódtam, csak néztem magamat a tükörben leesett állal. Nem hittem el azt, amit a tükörben láttam. Kinga meg megunta a várakozást, és bejött, ő sem jutott szóhoz.
- Ez... Ez gyönyörű- suttogta.- Na, gyerünk gyerünk! Vedd fel a többi ruhát, az isten szerelmére- tért vissza egy pillanat alatt a régi Kinga.

Hihetetlen, de mindegyik ruhát imádtam. Csak egyet nem értek. Hogy kerültek oda??? :)

Este nyolckor Kinga elment, én meg egyedül maradtam a bőröndömmel. Azt a varázslatos szoknyát meg előhagytam, azzal a céllal, hogy holnap felveszem két okból. Mert beleszerettem, valamint imponálni akartam Corteznek. Akinek a legújabb képe hivatalosan is a laptopomon van. :)

***

Alig aludtam valamit az éjjel, mert nagyon izgultam, és már hajnali ötkor fent voltam, ami még úgy elfogadható volt, főleg, hogy hétkor indultunk. Így volt elég időm elkészülni, meg lelkiekben felkészülni, hogy a következő négy napot Cortezzel fogom eltölteni EGY HÁZBAN. OMG. A valóságban meg miközben anyu felhőtérképet szerkesztett, én ott tébláboltam, hogy mikor lesz hét óra, ugyanis már hatkor készen álltam, és a bőröndömmel a kezemben ki akartam menni várni Cortezéket, akikhez Kinga osztott be, hogy legyen valaki normális a négy utazó közül, Cortez nagyapján kívül. Az utolsó tíz percben meg mély sóhajokkal próbáltam élni tovább, mire anyu megijedt, és a kamaszkezelőkben próbált arra megoldást keresni, hogy ˝Mit tegyünk, ha a kamasz lányunk drámaian sóhajtozik˝. Ez van.