SzJG Oneshotok

Ki Ez A Lány?

(C.)

– A szemei zöldek, akár a kinti fű. Gyönyörű smaragdok, egy kis aranyszínnel megfűszerezve, de talán van benne más is. Olyan, mintha párszor összetört volna. De amikor boldog... Az a smaragdzöldes szempár... Folyamatosan csillog, a tiszta boldogság van benne... Na és az arca... Aranyos és selymes, kicsi imádnivaló szeplőkkel, olyan ajkakkal, amiket csak csókolni lehetett. Haja aranybarna, talán nagyon is tömeg, de neki eszméletlenül jól áll. Mostanában talán még egy kicsit szőkébb, egyszerűen eláll a lélegzet tőle. Az öltözködése nem túl modern, sokkal inkább húzza a szíve a hetvenes évek felé, mikor még a Beatles menő vagyok volt – nevettem fel halkan, Alexnek az egyik amerikai barátomnak mesélve, logikusan angolul. – De ez is egyedi benne. Hogy bevállalja ezt az egészet, hogy cikizik néha, csak mert neki tetszik ez. Imádnivaló a lány. És egyszerűen imádom. De már elvesztettem őt. Hiába várok rá, ő már nem. Szeretném tudni, miért történtek a dolgok ősszel, de már asszem nem tudom meg.
– Várj egy kicsit haver – szólt pár perc után feldolgozva a hallottakat. – Egyáltalán ki ez a lány, aki neked "ennyit ér"? És úgy vársz rá, de ő már nem vár rád? – ráncolta a szemöldökét.
– Reni. Reni a neve – hunytam le szemeim rá gondolva. Bár eddig is ezt tettem. LoL.
– Aha. Szóval van Reni. Szőke hajú zöld szemű bige, és vannak szeplői – foglalta össze a monológom.
– És gyönyörű – tettem hozzá.
– És gyönyörű – legyintett. – De mi a jóisten történt, hogy már nem "vár rád"? – kérdezte.
– Halloweenkor történt. Kiderült, hogy a nyári "kapcsolata", amit annyira mesélt egy másik osztálytársammal, hogy hazugság. Olyannyira túlreagáltam, hogy az fájdalmas volt. Valahogy... Olyan dühös voltam, hogy hazudott, hogy semmit sem akartam tőle hallani.
– Na de azért te se voltál ártatlan Viki miatt! – szólt közbe. – Azt csicseregték a madarak Angela képében, hogy van egy bige, akivel féltékennyé akarsz tenni egy másik csajt, aki ezek szerint Reni volt, akiről nekem ugyebár nem meséltél, na meg arról sem, hogy mekkora nyált tudsz letolni! – nevetett fel.
– Jó igazad van – emeltem fel a kezem. – Most már tudom, hogy túlreagáltam.
– De ahhoz túl nagy az önbecsülésed, hogy bocsánatot kérj tőle! – vigyorgott.
– Jól van na – húztam a számat. – Ennyi idő után már felesleges. Túl későn döbbentem ezekre rá. Akkor meg már semmi értelme nem volt.

– Most megveregetném a vállad de túl nagy a távolság. Kicsit fura lenne, ha több száz kilóméteren átnyúlnék, hogy megveregessem a vállad – szólalt meg egy idő után.
– Semmi baj – rázták meg a fejem, majd megdörgöltem a szemem, aztán lenyomódott a kilincs. Először a nagyimra gondoltam, de ahogy kinyílott az ajtó (vagy inkább kicsapódott) Reni(!) Esett be az ajtón, a szokásos farmerjében, és Beatles-ös pulcsijában.
– Mi a fasz? – kérdeztük szinte egyszerre Alexszal, annyi különbséggel, hogy ő angolul mondta, míg én magyarul, hogy Reni is megértse.
– Helló – köszönt.
– Reni, te mégis mióta vagy itt? – kérdeztem teljesen döbbenten, Alex meg kinyomta a hívást, nem akart ott lenni velünk.
– Hát őőő... Hoztam a házit, mivel nem voltál ma, és halottam hogy beszélgetsz... Bár sok mindent nem értettem – vörösödött el teljesen. – De azt megértettem, hogy benne voltam a beszélgetésben én is, meg Viki is, meg valami Angéla is...
– Ha annyira izgat, rólad beszéltünk – vontam meg a vállam.
– Ó... Szóval ti is pletyiztek – vigyorodott el.
– Én inkább áradozásnak nevezném – rázták meg a fejem.
– Mi? Kiről áradoztál volna? – ráncolta a szemöldökét.
– Rólad ki másról? – feleltem, talán túlságosan is hirtelen
– Mi van? – döbbent meg teljesen.
– Nem értetted amit mondtam? – kérdeztem vissza.
– De... Csak jól értelmeztem? Te most tényleg azt mondtad, hogy rólam ismétlem, RÓLAM áradoztál? – pislogott döbbenten.
– Igen – vontam meg furcsállva a mondatát.
Reni csak tovább ült a földön, minthogyha teljesen a gondolataiba lett volna merülve, miközben engem nézett. Olyan aranyos volt amikor gondolkodott, hogy akaratlanul is mosolyt csalt az arcomra. Pár pillanat múlva megrázta a fejét, majd nyitotta a száját, minthogyha valamit mondani akart, de nem tette meg.
– Mit szeretnél mondani? – kérdeztem kedvesen.
– Áh semmit – rázta a fejét. – Vagyis... Ez most tényleg igaz? Nem így szeretnél tönkretenni, hogy hazudsz nekem?
– Miért hazudnék? – tártam szét a kezeimet, elkomolyodva, tudva hogy kinézi azt belőlem, hogy valaha hazudnék neki. Bár... Valamilyen szinten igaza volt. Mégpedig akkor, amikor közöltem vele, hogy menjen a francba. Soha nem szeretném azt.
– Nem is tudom... Mert szeretsz összetörni és átsírt éjszakákat okozni? – merült újra a gondolataiba.
– Mi? – esett le, hogy mit mondott. Sírt volna?
Most vagy nagyon jól tudja elrejteni a fájdalmát, vagy nem alergia volt, amikor szörnyen nézett ki.
– Jól hallottad – bólintott komolyan. Úgy néz ki nem viccelt.
– Én... Én úgy tudtam, hogy alergia miatt néztél ki úgy – túrtam bele a hajamba.
– Az volt az alibim – felelte. – Valamit ki kellett találnom, amikor Ricsi kérdezte.
– Értem – bólintottam.
– Akkor tényleg szeretsz? – kérdezte, zöld szemeit rámszegezve.
– Igen – bólintottam, abban reménykedve, hogy most megtörténik az, amit akarok.
– Akkor... – lépett hozzám.
– Akkor – simítottam meg a haját, majd lehúztam hozzám. Azonban, Reni elkerülve minden játékot, a számhoz hajolt, majd óvatosan megcsókolt.