SzJG Oneshotok

Sajnálom...

!!Ez a rész, a Mozi+Palacsinta A Menőkkel folytatása!!

...Mindennél jobban szeretlek Reni!...

Ez a szöveg van a fejemben egyfolytában, Cortez mérges nézésével összepárosítva... És gondolhatjátok szerintem, hogy mi történt azután, amiután otthagyott. 

Lábaim feladták a szolgálatot, így a földön ülve bőgtem tovább, a rózsacsokrát szorongatva, miközben a fejemben ezer gondolat cikázott. Végigpörgött előttem a kilencedikes és, ahogy megláttam Cortezt, és rohadtul beleszerettem. Majd a tizedikes is. Ahogy Virág teljesen kifordul magából, majd ahogy látom Vikit és Cortezt. Egészen a mai napig. Tudom mit kell tennem.

A kártyát visszanyomtam a virágok közé, megtöröltem az arcom (nagyjából), leporoltam magamat, és gyors léptekkel igyekeztem Cortezék háza elé. A nagyija szomorúan beengedett (gondolom tudta mi történt) és szótlanul elengedett, majd felsiettem a lépcsőn, és hármat kopogtam. Cortez szobájából üvöltött egy zene, amit nem ismertem (mondjuk melyiket is ismerem a szeretett zenéi közül :/)

- Igen?- szólt ki folytott hangon. Ajaj. Mérges.

- Szia- suttogtam.

- Mit akarsz?- kérdezte egy picit sem kedvesen.

- Sajnálohooom!- szakadt ki belőlem minden.

- Mit? Hogy összetörtél? Ja, azt sajnálhatod- mondta idegesen. 

- Neheem! Mármint igen- sóhajtottam egyet, de igen szaggatottra sikerült.- É-é-én szeheretlek... Tavaly szeptember nyolcadika ó-ó-óta- zokogtam.

- Ezt most találtad ki?- kérdezte.

- Szerinted hazudni jöttem?- néztem rá csalódottan.- Kérdezd meg Virágot! Kingát! De szerintem még Ricsi is tudja- ráztam meg a fejem.- Az volt életem legszebb napja! Mert... Mert érzéseket kezdtem táplálni irántad, ha nem is valottam be magamnak azonnal... Sajnálom! Érted? Rosszkor voltál Rossz helyen! Szerinted nekem milyen volt Vikivel végignézni a kapcsolatodat? Hogy annyira jól érzitek magatokat... Hogy annyira egy hullámhosszon vagytok! Hogy... Hogy teljesen összeilletek! Mind stílusban, mind személyiségben! Szerinted milyen volt?- kiabáltam a végét.

- Szar- motyogta.

- Lehet, hogy egy icike picikét túlzok, de nem messze voltam attól, hogy öngyilkos legyek! Viki így, Viki úgy, Jaj, Viki annyira vicces volt!- mutogattam.- Nem írjuk meg a házit, mert elkérjük Renitől, mert olyan kedves, hogy félre tudja tenni a sérelmét, hogy segíthessen, nem tanulunk, mert Reni biztos megírja nekünk, vagy lesúgja... Így tök könnyű élni. És nem az, hogy várok valamit érte, de mondjuk egy köszönömöt! Nem! Semmi! Zero! Nothing!  Csak mert annyira alapnak gondoljátok! Szerinted tavaly, miért érewztem magam rosszul emiatt, mert tök normálisan közöltétek, hogy majd odaadom nektek! Mert biztos odaadom, mert akkor nem bírnék a lelkiismeretemmel! Mindegy. Reni lekopott- ráztam meg a fejem, a virágok közül kivettem a kártyát, és hozzávágtam a csokrot. Elegem van.

 - Reni! Várj!- pattant fel Cortez, és felvette a csokrot is.- Tartsd meg Rendben?

- Miért?- kérdeztem közönbösen.

- Ezért- hajolt oda hozzám, majd az államnál fogva megemelte egy kicsit a fejem, és hosszan megcsókolt, közbe pedog a kezembe nyomta a csokrot.

- Áhh!- tapsolt a nagyija, mire eltoltam magamtól Cortezt, és rá néztem.- Annyira boldog vagyok! Végre normálsi barátnője van az unokámnak!- tapsolt tovább. Cortez megvonta a vállat, majd visszahúzott, és újra megcsókolt.