SzJG Oneshotok

Hagyj Békén!

Timike0193 ötlete...
Ha akartok, ti is ajánlhattok egy részt, vagy valamit nyugodtan!

Szokásosan Zsoltiék garázsába kötöttünk ki pénteken. Én, hogy csendben olvassak, és titokban Cortezt bámuljam (Ne mondjátok el neki, oké?) A többiek pedig hogy barmoljanak. Szokásukhoz híven. Szóval nyugodtan olvasgattam, amikor megérkezett Ricsi bandája, és zenélni kezdtek... Vagyis valami hasonló. Már ha a SOAD-ot vagy mit lehet zenének nevezni. Felpillantva körbenéztem a társaságon. Virág vivát nézett, mint említettem Ricsiék zenéltek, Cortezék meg... Csocsózott. Vikivel. Összeszorult torokkal figyeltem, hogy mennyire jól érzik magukat. Együtt nevetnek, játszanak. Ez az, ami Cortezzel nekem soha nem lesz. Téma. :(

Nem sokkal később a próba véget ért, a banda tagjai nem elmentek, hanem elvegyültek, a legtöbbjük Ricsivel beszélgetett, azonban az egyik raszta lehuppant mellém.
- Szia, Gomba vagyok- vigyorgott rám.
- Szia... Öhm... Reni- bólintottam furán.
- Eljössz velem randira?- kacsintott.
- Őőő... Nem?- kérdeztem.
- Na bébi- győzködött.
- Nem- ráncoltam a szemöldököm.
- Kérlek.
- Gomba, mit nem értesz azon, hogy nem? Hagyj békén!- szóltam rá erélyesebben.
- Na bébi- kérlelt.
- Hagyj Békén!-kiáltottam rá.
- Gomba, hagyd békén- jött oda Cortez (!).
- Nincs semmi probléma- felelte Gomba, a kezét derekam köré (!) Fonva.
- Gomba, hagyj békén- suttogtam, visszanyelve a könnyeimet.
- Hallottad mit mondott- ragadta meg a pólójánál fogva.
- Nyugi vazze'- sziszegte Gomba.
- Nem, mert nem hagyod békén ezt a lányt, pedig közölte, hogy hagyjad békén- rántotta fel, majd bevert neki egyet.
- Basszad meg- lendült Gomba ökle is.
- Bunyó!- kiáltott Andris.
- Fiúk ne!- próbáltam szétszedni őket sírva.- Ne csináljátok- suttogtam.- Kérlek nee...- huppantam le a kanapéra. A hangulat (inkább rossz) a tetőfokára hágott. Andris és Robi bunyózni kezdett, Virág sírni, Viki röhögött, Ricsi Cortezt próbálta leszedni Gombáról, akik már a földön hemperegtek. Gomba barátai meg egyértelműen őt akarták leszedni Cortezről. Én meg? Nos, én ott ültem, egyedül, könnyáztatta arccal, folyamatosan a fiúknak suttogva, hogy hagyják abba. Majd az arcomat, a kezembe temettem, és halkan elsírtam magam. Még jobban. Majd felvettem a táskámat, és elindultam haza.

- Reni! Várjál meg!- ért be Cortez (!!).
- Köszi, hogy leszedted rólam Gombát- töröltem meg a szemem.
- Alap- mosolyodott el
- Úristen! Eltörte az orrod!- kezdtem kutakodni a táskámban, zsepit keresve, Cortez vérző orrára.
- Na, hagyjad!- nyomta le a kezem.
- Nem, miattam történt- adtam a kezébe a papírzsepit.
- Ne hibáztasd magad!- simította meg (!) Az arcom.
- De, mert az én hibám, már az is, hogy eljöttem, hisz anyuék otthon sincsenek, hála a vacsorának, elmehettem volna velük, így nem találkoztam volna Gombával, és nem törte volna el az orrod- sírtam el magam megint.
- Naa, ne sírj- törölte le a könnyeim.
- Nem sírok!- fordultam el.
- Reni, héé- ölelt át.
- Az én hibám!- sírtam.- Miattam történt ez az egész!
- Nem!- fordított szembe magával. Az orra már nem vérzett.
- De...- temettem a fejem a vállába hirtelen.
- Reni, ezt a baromságot most felejts el!- simogatta a hátam.
- Okéhé- motyogtam a vállába.
- Nem a te hibád rendben?- mosolyodott el a szemembe nézve.
- Jóh-ó- bólogattam.- Ha már itt vagy, nem maradsz itt velem? Félek egyedül- nevettem el magam.
- Veled maradok- kulcsolta össze a kezünket, majd bementünk.

- Mondanom kell valamit- mondtuk egyszerre, elvéve a tekintetünket a filmről.
- Kezd te- vizslattam az összekulcsolt kezeinket.
- Dehogy, mondjad te- emelte fel a fejem.
- Biztos?- suttogtam, bár a hangom cincogásnak hangzott.
- Igen- mosolyodott el biztatóan.
- Öhm... Nos én...
- Utálsz?- kérdezte hirtelen.
- Mi? Ha utállak, akkor engedném, hogy fogjuk egymás kezét?- értetlenkedtem.
- Ja oké- sóhajtott egyet.
- Khm... Én... Többet érzek irántad mint barát...- sóhajtottam vörös fejjel, majd elkaptam a tekintetem.
- Nézz rám, kérlek- emelte fel a fejemet.- Nem kell zavarban lenned- simította ki a hajamat a szememből.
- Ajj- csaptam a kezemmel a combomra.- De én zavarban vagyok!- haraptam be a számat.
- Nyugi- fogta meg a másik kezem, majd közelebb hajolt hozzám, majd egy pillanatra megállt, hogy mit szólok hozzá. Mint szilveszterkor. De most nem arra fókuszáltam, hanem arra, hogy itt vagyunk ketten, az első hivatalos csókunk előtt. Majd közelebb hajoltam hozzá, és megszüntettem az ajkaink közti távolságot.