SzJG Oneshotok

A kórházban

- Várj jövök- kelt fel Cortez.
- Nem kell- intettem le.
- És ha bánt?- kérdezte
- Tudok magamra vigyázni- mondtam komoran, mire láttam Kingán, hogy bólint egyet. Asszem elismerésnek szánta.
Nagy levegőt véve beléptem a tizenegyedikes terembe, ahol szerencsémre (vagy balszerencsémre) Dorián ott pakolászott.
- Dorián, beszélhetnénk?- kérdeztem.
- Ja. Mit akarsz?- kérdezte nem túl kedves tekintettel.
- Láttam Iwiven (nem t'om hogy kell írni XD- írói szerk), hogy csomó képed van fent Virágról.
- Biztos szakítás előttiek, majd leszedem- legyintett egyet.
- Nem. Az egyik például tegnapi- feleltem.
- És mi közöd hozzá? Mi vagy te, kopó?- kérdezte gúnyosan.
- Virág látta.
- Aha. És neked ehhez mi közöd? Ha?- lökött el. Bevertem a fejem a padba, majd teljesen elsötétedett minden.

***

Órák után ébredtem csak fel. Minden fehér volt... Vagyis kórházban vagyok. Ajaj. Ahogy lassan felültem (nagyon fájt a fejem) láttam, hogy szinte minden osztálytársam (!!) Valamint anyuék is ott vannak. Aztán egyszerre kezdtek el ujjongani.
- Mi-Mi történt?- suttogtam.
- Dórika ellökött, és beverted a fejed a padba. Miután felmentél, azután indultam utánad, és találatak meg- mondta a mellettem (!) Ülő Cortez.
- Minden rendben kisasszony?- kérdezte az akkor bejövő nővér.
- Nagyon fáj a fejem, meg egy kissé szédülök- suttogtam.
- Ez teljesen normális. Ma éjszakára betartjuk, és meglátjuk mi lesz belőle. Reméljük, hamar kirúgja azt az agyrázkódást- mosolygott rám bíztatóan, mire én is megtettem volna, de nem volt erőm hozzá.- Az itt jelenlévők meg döntsék el, ki marad éjszakára, ugyanis tíz perc múlva csak egy ember maradhat- ment ki.
- Jobbulást Ren- ölelt meg óvatosan Ricsi.
- Jajj, Reni annyira féltem- sírt Virág.
- Renáta majd megtalálom azt a barmot. Kezet emelni egy nőre? Pff- hagyott ott Kinga, lerakva egy könyvet az éjjeliszekrényre. A többiek csak megöleltek, valamint mondtak pár bíztató szót, majd kimentek. Ahogy anyuék is.
- Hova mentek?- kérdeztem.
- Nekünk holnap dolgozni kell. Cortez marad itt veled. Gondoltuk örülnék neki- mosolygott anyu.
- Oké- döntöttem oldalra a fejem, hogy Cortezre tudjak nézni.- Bocsánatot szeretnék kérni azért, hogy megtagadtam a segítségedet, ennek hála, most itt ülsz velem- mondtam.
- Még szédülve is ilyen összetett mondatokat tudsz mondani? Jeez- mosolygott rám, mire felrelpentek a pillangó barátaim a gyomrom van.
- Arnold volt itt?- jutott eszembe, hogy őt nem láttam. Cortez azonnal elkomorodott.
- Ja. De ahogy meglátott minket, ki is ment- morogta.
- Mi a baj?- suttogtam teljesen felé fordulva, habár a fejem zúgott.
- Semmi közöd hozzá- dördült rám, mire könnybelábadtak a szemeim, és hirtelen elfordultam, hogy háttal legyek vele (másodpercekig a fejem fogtam, mert szédültem), majd halkan sírni kezdtem. Miért lett hirtelen olyan bunkó? Nem értem.- Reni, shh, nem így gondoltam- kezdte el a hajam simogatni. De nem válaszoltam- Ne sírj, oké?- csitított. Azonban megint nem válaszoltam. Majd valami olyasmi történt, amit soha nem fogok elhinni. A takaróm lassan megemelkedett, majd hozzámbújt, és szorosan átölelt, a hajamat simogatva. Viszont továbbra sem hagytam abba a sírást. Megbántott.
- Miért v-vagy ilyen?- sírtam.- Egyszer flegma, másszor kedves... Én ezt nem bírom- suttogtam.
- Bocsáss meg- suttogta a fülembe. A lehelete égette a bőröm, és nem akartam, hogy vége legyen. Túl jól éreztem magam a karjai közt.
- Szeretlek- suttogtam, majd ahogy leesett mit mondtam, vörös fejjel lassan feltápászkodtam.
- Hová mész?- kérdezte fura fejjel.
- Cs-csak mos-mosdóba- makogtam, és gyorsan bementem, majd bezárkóztam a teremben tartozó kis helyiségbe, ahol a WC meg egy zuhanyzó volt. A fejem zúgott továbbra is, én meg csak álltam, és magamat bámultam a kis tükörben. Na, ezt elvesztem.
- Reni, minden oké?- dörömböl az ajtón Cortez. Francba.
- P-Persze! Minden abszolúte Rendben van- feleltem. Csak nem volt minden rendben. Vajon mit gondolhat rólam? Megörjítenek ezek a kérdések.
- Aha, én meg lila vagyok. Majd gyere.
Hatalmas levegőt véve lassan kissurantam az ajtón, remélve, hogy Cortez valahova kiment, majd lassan visszafeküdtem. Enyhült a fejem zúgása, de még mindig eszméletlenül fájt, és minden hirtelen mozdulatra megszédültem. Csak egy volt a baj. Cortez nem ment ki, és csak engem bámult a falnak dőlve, még mindig olyan fura... Meghatározhatatlan arccal.
- Nem gondolod, hogy meg kéne beszélnünk azt, amit mondtál?- kérdezte.
- Nem, mit?- tettem a hülyét.
- Azt, amit az előbb mondtál- ismételte meg.
- Mit?- kérdeztem vissza.
- Azt, hogy azt mondtad szeretsz- mondta, majd felültem, és éreztem, hogy lángol az arcom.
- É-én....- kezdtem.- Csak kicsúszott a számon. Már meg is bántam... Nagyon sajnálom, hogy így nem hagylak békén a mai napon, ha idegesítelek, nyugodtan itt hagyhatsz, megleszek- hadartam el.
- Mit bántál meg?
- Hát... Hogy kimondtam. Mivel tudom, hogy te nem így gondolod, hülye voltam sajnálom, mivel tudom, hogy te biztos nem úgy érzel mint én- hadartam tovább.
- Te kis butus- nevette (!) El magát Cortez.- És mi van, ha én is ezt mondom?- ült fel a kórházi ágyamra.
- Akkor elájulnék. Itt helyben- motyogtam.
- Pedig én nem szeretném, hogy elájulj, mert kellesz nekem- suttogta, majd két keze közé fogta az arcom, és mielőtt reagálhattam volna, hosszan megcsókolt.

***

- Jobban van kisasszony?- nyitott be a nővérke. Épp akkor ébredtem, bár Cortez még a derekamat átölelte aludt, mert hát azért még sem hagyhattam, hogy ott aludjon azon a kényelmetlen széken.
- Nem tudom- feleltem.- A fejem még fáj, de már nem zúg, és nem szédülök.
- Értem. Délután felé haza mehet, de ha pihen- hagyott ott. Felkeltem, hogy azért lefürödjek, de Cortez visszahúzott.
- Aludj még Kincsem- suttogta, megpuszilva a kezem.
- Oké- bólintottam, de álom nem jött a szememre.
Aznap délután haza is engedtek, Cortez pedig egészen estig velem volt, és kiharcolta, hogy egy matracon, de velem aludhasson egy szobában vigyázni (!) Rám. Hozott magának egy bőröndnyi ruhát, addig mi anyuval megcsináltuk a fekvőhelyét, bár sok hely nem maradt a szobámban, a foteleket arrébb rakva el lehetett férni.

***

- Gyere, feküdj mellém- paskoltam meg az ágyam.- Kényelmetlen az a szivacs. Elférsz- mosolyogtam rá. Szó nélkül felkelt, majd befeküdt az ágyam belső részére, és néha megpuszilva a nyakamat, vagy az arcomat, álomba ringatott.

❤️❤️❤️

Köszönöm az ötletet Timike0193!