SzJG Oneshotok

Versek Az Érzelmekről

Már meg sem említem az ihlettúltöltött asszonyomat :D

- Rendben!- csapta össze a kezét Kardos.- Tudom, hogy fura lesz, és ez nem irodalomóra, de most adok nektek egy kis feladatot- mondta, mire mindenki fülelni kezdett velem egyetemben.- A feladat egyszerű, és nem kötelező. Egy verset kell írni az érzelmekről. Lehet az barátság, utálat, szerelem, a határ a csillagos ég!- mosolyodott el.- És a legjobb a suliújságba is bekerül!
A könyvemet szorongatva (felolvastam belőle) hagytam el a könyvtárat, és a feladaton elmélkedten. Nagyon tetszett ez a téma, hirtelen rengeteg ötletem támadt. Eszembe jutott az Arnolddal lévő (mostanában egy kicsit zűrös) barátságom, Virággal a haragom, valamint a Cortezzel lévő (plátói) szerelmem.
Így viszonylag boldogan értem haza. Anyunak izgatottan elújságoltam a dolgot, aki csak mosolyogva nyugtázta, hogy felpörögtem, majd felsiettem a szobámba, ahol a házukat gyorsan letudva, és a magolást átugorva kinyitottam az egyik spirálfüzetemet, majd vadul írni kezdtem. Több firka, és áthúzás és átírás után (leginkább a cím, de volt olyan, hogy elírtam valamit) mosolyogva dőltem hátra, és újra átírtam, hogy szép és rendezett legyen az egész vers, ami végül így nézett ki:

Érted Rajongok

Nem tudom mit tehetnék,
Hisz az érzéseimet nem változtathatom,
Amik hamisítatlanul Érted rajonganak, kilencedik óta.

Te azonban teszel mindig érte,
Hogy ne változzon,
Pedig nem is tudod,
Hogy érted konkrétan rajongok.

Szinte minden mozdulatoddal elámítasz,
De én ezt titokban tartom,
Mert nem tudom hogy mondhatnám el neked,
Hogy érted rajongok.

***

- Ki írta meg a versét?- kérdezte Kardos, mire mosolyogva megemeltem a lapomat, és a tanárnak nyújtottam, aki sorban beszedte minden kezét nyújtó diáktól. A verset viszonylag egész sokan megírták, lehet a suliújságba való bekerülés miatt, ugyanis nem egy 'lúzer' diák hírnevén emelne egy jól megírt vers.- Gratulálok, ügyesek vagytok- olvasta át gyorsan a lapokat.- Jövő héten iskolaújság megjelenés, majd akkor kiderül, hogy kié kerül be a lapba- tette el a lapokat egy könyvbe, és lassan mindenki oszolni kezdett, én azonban elindultam a könyvespolc sorai között.
- Mit keresel Reni?- kérdezte Kardos.
- Thriller- motyogtam a könyveket nézve.- Egy Lucy Dawson-könyvet keresek. A Temetetlen Múltat- fürkésztem az D betűs sort.
- Itt van- találta meg Kardos egy pillanat alatt, majd a kezembe nyomta.- Elképesztő lett a versed- ült ki csontos arcára egy mosoly.- A képzeleted szüleménye?
- Őőő... Nos igazából Nem- ráztam a fejem.- Corteznek szól- hunytam le a szemem, és éreztem, hogy elvörösödök.
- Antai-Kelemennek. Hm. Minden esetre csodálatos vers- hagyott ott egy kicsit mogorván. Áh, azt hitte Arnoldnak írom... :(

***

- Ren! Ez tényleg a te versed?- kérdezte hitetlenkedve Ricsi az újságot nézve.
- Mi?- ráztam meg a fejem.- Ja, igen. Az az én versem, olvasókörös kis projekt volt- vontam vállát mosolyogva, ahogy összetalálkozott a tekintetem Ricsivel, aki azonnal levágta a témát láthatólag, legalábbis a tekintetéből ezt olvastam ki.
- Had nézzem- nyúlt Ricsi felé Cortez(!).
- Tess'- nyújtotta Ricsi az újságot, mire az arcom vérvörös lett, és ott helyben el akartam ájulni. Azonban a tekintetemet nem tudtam Cortezről levenni, hanem az ő reakcióját lestem, de szinte az újság mögé bújt. Viszont amikor felnézett... Arcán vegyes érzések váltakoztak, és amikor rámnézett muszáj volt elkapnom a tekintetem, olyan nagy hatással volt rám az a fürkésző mélykék szempár, ami a következő órán (matek) sem hagyott békén, és azt sem tudtam, hogyan rejtsem el a zavarom.

- Reni, beszélhetnénk?- tápászkodott az asztalomra másfél kőkemény óra után.
- Persze- bólintottam enyhén dadogva, mire ő is és én is felültem a padomra, megvárva, hogy mindenki kimenjen, de még azután is csöndben voltunk. Újra éreztem magamon Cortez fürkésző tekintetét, míg én a plakáttartókon vittem végig a a figyelmem, igyekezve, hogy elkerüljem a szemkontaktust.
- Kinek írtad írtad a verset? Neményinek, ugye?- suttogta, de az üres teremben ez is hangzavarnak hatott.
- Nem- ráztam meg a fejem, és mélyen a szemébe néztem.- Nem Arnoldnak van címezve. Valaki másnak- vörösödtem el újra, pedig nem olyan rég szereztem vissza a régi arcszínem.
- Akkor? Valakinek iskolán kívül?- kérdezgetett.
- Nem- hunytam le szorosan a szemem, erőt gyűjtve.- Neked írtam- suttogtam elhaló hangon.
- Tényleg?
- De tudom, hogy neked ott van Viki, így én nem is zavarok- ugrottam le az asztalomról, és el is iszkoltam volna azonnal, ha Cortez nem ragadja meg a karom.
- Viki egy hete a levesbe került- nézett mélyen a szemembe.- Ahogy a banda is, így Viki is- vont vállat.
- Mi?- kerekedett ki a szemem.
- Sok volt a feszültség hirtelen. Dave mindenből a maximumot akarta, Zsolti edzett, vagy csajozott, Viki meg ezen kiakadt, így végül feloszlottunk- felelte.- Amúgy sem láttam a jövőmet a zenében- húzott közel magához, és a hajamba túrva megcsókolt.