SzJG Oneshotok

Csakazértis!

Már le sem írom a megálmodó nevét. :D

- Renáta! El kell felejtened!- kiabált Kinga.
- De nem megy!- szóltam vissza.
- Na jó, elegem van, add oda az a gépet!- rántotta el a notebookom az asztalomról.
- Ne!- kaptam utána.- Most mit csinálsz?- kérdeztem.
- Megírom az álolovagodnak- pötyögött a klaviatúrán.
- De ne!
- Tessék, akkor tedd te- adta vissza a gépem.
- Nem lesz ez túl személytelen?- kérdeztem.
- Tudod mi volt személytelen? Amikor pofátlanul a postaládába dobta az a retkes gyűrűt! Amikor behisztizett szilveszterkor, mert nem volt semmi elektronikai eszközöd, hogy válaszolj? Írj neki! Na nem mered! Na? Mi van gyáva kis kukacoska?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem vagyok gyáva kukacoska!
- Akkor mire vársz? Tappsra? A Beatles újra alakulására? A halálodra? Írj neki!
- Igazad van!- nyitottam meg az msn-t. Azonnal rányomtam Cortez nevére (offline volt, vagy rejtve) Majd gyorsan gépelni kezdtem. Egy ideig gondolkodtam, hogy elküldjem, de Kinga megelőzött. Elküldte az üzenetet.
- Kinga!- néztem rá döbbenten.
- Nem el akartad mondani neki? Megtettem.
- De... De ez képtelen baromság!
- Azt mondtad igazam van!
- Felcsigáztál!
- A te bajod!- kiabált.- Te... Jelez a msn-ed- mutatott a laptopra.
- Francba. Cortez- fejeltem le az asztalom.- Szia!- fogadtam a hívását vörös fejjel. Kinga pedig mellettem ült,  és láthatólag zavarba (hűha!) Volt.
- Szia- intett Kinga.
- Helló- lépett életbe Cortez kamerája. Arcáról mérhetetlen mennyiségű zavarodottságot.
- Miért hívtál?- kérdeztem.
- Kaptam egy üzenetet- ivott bele a kólájába.- Azt akarom mondani, hogy én is Reni!
- Őőő... Az az üzenet véletlen volt. Bocsi!- raktam le.
- Renáta, te abszolút hülye vagy!- csapott Kinga a homlokára.
- Miért?- kérdeztem.
- Te nem hallottad mit mondott?- kérdezte.
- Baszki!- kiáltottam el magam.- Ő tényleg azt mondta, hogy szeret, én meg kinyomtam? Fogyatékos vagyok! Felhívom- nyomtam meg a hívás gombot.- Offline.
- Gratulálok- dőlt hátra Kinga. Azonban nem adtam fel, előkaptam a telefonom, és megpróbáltam a számát. Kinyomott. A másikon is. Hiába próbálkoztam.
- Ajj francba- dőltem hátra.- Elba... Elrontottam! Ahhhj!! Hülye vagyok! Kaptam a hajamba. Persze Kinga csak rázta a fejét. Totál hülyének nézett. Nem csodálom.- Elmegyek hozzá!
- Renáta, te abszolút hülye vagy- legyintett.
- Elmegyek hozzá, elmondom neki, megcsókol és heppi end!
- Tévedtem. Te még Virágnál is hülyébb vagy.
- Elmegyek! Maradj itt Kinga!- pattantam fel.

- Cortez! Bejöhetek?- ütöttem az ajtaját, mert üvöltött a zene.
- Nem!- kiáltott vissza.
- Kérlek!
- Nem!- szólt megint.
- Bemegyek!- nyomtam le a kilincset, és beléptem a szobába. A zene továbbra sem állt le, a szobájába még nem volt kifejezetten rend. A telefonja a földön hevert, a laptopja az ágyán, a ruhái szanaszét, az iPodja a szekrény tetején (?) Valamint egy összetörött üvegpohár. Ajaj. Cortez mérges.
- Miért jöttél?- szólt az erőtlen hangjа, ahogy lehuppant az ágyra, és beletúrt a hajába. Asszem kitombolta magát.
- Mert... Mert sajnálom- hajtottam le a fejem.- Kinga feltüzelt, és írni kezdtem. Eredetileg nem akartam elküldeni, de elküldte, és zavaromban hazudtam. Sajnálom. Életem álma az volt, hogy valaha megtudjam, hogy viszontszeretsz... És csak azután esett le mit mondtál, miután kinyomtalak- suttogtam.- Segítek összetakarítani- vettem fel a telefonját, és levettem a szekrényről a zenelejátszóját.
- Tessék- nyújtottam felé.
Azonban Cortez, ahelyett, hogy elvette volna ezt a két tárgyat, a kezem kapta el, és rántott magához, így konkrétan az ölébe estem. Az állam alá nyúlva (kirázott a hideg tőle) felemelte a fejem, majd mélyen a szemembe nézett, óvatosan mosolyogva megcsókolt. Igaz, kissé zavarban voltam (konkrétan az ölében ültem) és majdnem elájultam a csókja közben, és a szokásos pillangóim is megjelentek a hasamban (lassan öribarik leszünk) miközben beletúrtam a hajába.
Mégiscsak igazam volt. Ez egy Happy End lett...