SzJG Oneshotok

Egy Ölelésbe Bontakozva

– Baj van? – nézett rám Cortez az ágyán ülve, mire kiestem a gondolataimból, és megráztam a fejem. Vele szemben, a fotelben ültem törökülésben, a Converse-im előttem hevertek a földön. Egy halványzöld szoknyát viseltem, ami Cortez szerint nagyon illett a szememhez, és a hajamat egy kontyba tűztem, ahonnan egy-egy tincset leválasztottam. Ezt a hajstílusomat szerette a legjobban.

– Nem nincs – pillantottam felé, mélyen a szemembe nézve. Akármennyire nem akartam, pillanatok alatt levágta, hogy valami nem okés, ugyanis a tekintetem erősen árulkodott valamiről.
– Látom hogy van valami – húzta óvatos mosolyra a száját, ahogy reflexszerűen beletúrt a hajába.
– Nincs semmi, csak néha időnként az agyam legsötétebb bugyraiból felbukkan Viki, vagy Dina, és kinyírja a boldogságomat azzal, hogy velük is rengeteg időt töltöttél itt – nyeltem egy nagyot. – Nem akarok a múltban élni, mert tudom, hogy ők azok.   egyszerűen nem tudom eltüntetni a gondolatokat ezzel kapcsolatban, totál befészkelődtek az agyamba.
– Gyere ide – tárta szét a karját, mire óvatosan felkeltem, és hosszú léptekkel odamentem hozzá. Hagytam, hogy magához szorítson, miközben én erősen lehunytam a szemem visszatartva a könnyeimet.- Igyekezz ne erre gondolni, okés?- suttogta a fülembe.
– Nem haragszol hogy így beletúrtam a magánéletedbe? Hisz ez rád tartozik – öleltem át a nyakát.
– Ne ezzel foglalkozz- puszilta meg az arcom, majd hátradőlt velem az ágyra, és egymással szembe kerültünk.
Én a fejemet a mellkasába fúrtam, és átöleltem a derekát. Cortez a lábával közelebb húzott magához, és az fejét a fejemen pihentette. Rendkívül belsőleges pillanatunk volt, akkor, amikor csak mi voltunk jelen, és senki más, egy zavaró tényező sem volt közöttünk. Nem üvöltött a tévé, vagy akármi, olyan csend volt, hogy halottam Cortez szívdobogását, ami nyugatóan hatott rám. Erre ráadás volt, hogy folyamatosan simogatta a hajam, a vállam, vagy a hátam, nem unatkozott, tökéletesen elfoglalta magát ezekkel a dolgokkal.
– Szeretlek – motyogtam a mellkasának. Cortez csak egy puszit nyomott a hajamra, ahogy még jobban magához húzott, ezzel szerintem azt fejezve ki, hogy az övé vagyok. Bár a feminista énem nem annyira volt oda, de nekem tetszett a tudat. Hogy övé vagyok, és nem enged már el. Némán fejezte ki, hogy szeret, nem kellettek neki a szavak. Ebben a pillanatban már nekem sem.