SzJG Oneshotok

All In My Head

(C.)

A nyakkendőt pár aggressziv mozdulattal letéptem a nyakamból, majd a kicsit sem a stílusomhoz illő, hozzám teljesen idegen, modern szoba sarkába dobtam, és lerúgtam magamról az undorítóan kényelmetlen és merev műbőr lakkcipőt, és nagyot sóhajtva leültem, majd hátradőltem a hatalmas, fehér ágyneműs ágyon. Amerikában voltam, egész pontosan anyám szülinapja miatt, és ez volt a "szobám". A fehér uralkodott mindenhol, a modern szobabútorok körbevettek, sehol nem volt egy poszter, vagy a PS-em, amik miatt talán egy kicsit otthon érezhettem volna magamat. Csak egy modern szoba, egyéniség nélkül, hisz anyám meg apám egyáltalán nem ismert engem, csak annyit tudtak rólam, hogy egy csalódás vagyok nekik, mert nem vagyok színötös tanuló, nem leszek diplomata, mint ők, és erősen lázadok.

A telómat magam fölé emelve csekkoltam az üzenetet, amit Ricsi küldött, a Szent Johannában zajló tavaszi buliról, amit nekem ki kellett hagynom anyám szülinapja végett. Az egyetlen jó dolog a pia volt, amikből a "buli" (inkább fényűzés) közben hoztam be pár üvegnyit a drága borokból és pezsgőkből, és a nagyrészét a bőröndömbe helyeztem, de az egyik habzóbor már a kezemben volt, és a kupakját letekerve beleittam, majd végre elolvastam Ricsi üznetetét.

Ren kurva jól szórakozott Neményivel. Kétség nem fér bele, százszázalék, hogy együtt vannak.

A habzóbort újra a számhoz emeltem, hogy enyhíthessem a féltékenységgel átitatott csalódottsagot. Tudtam, hogy nem vagyok a legjobb ember, de Neményinél még én is jobb voltam. Sőt, még a négyeshatoson levő perverz is jobb fogás, mint Mr. Seggfej.
És az egész nem történik meg, hogyha szilveszterkor minden máshogy alakul.
Csak egy csók volt... Hogy kötöttem ki itt?
Csak egy csók.

Ahogy beleittam újra a habzó italba, a  szemeim előtt akaratlanul is megjelent Reni és Neményi, ahogy a lány a kapujukban állva, a mellkasát megérintve lassan megcsókolja őt, amikor engem kellene, majd Reni szobájában vannak, és Neményi a ruháját húzza le róla...
Gyorsan megrázom a fejem, de nem tűnik el előlem az ő képük, és elönt a féltékenység, olyan erővel, mint a düh, és újra a számhoz emeltem az üveget, de ahelyett, hogy jól esett volna, erősen felforgatta a gyomromat, de nem törődök vele, hisz már annyira a fejembe építette magát a boldog pár, hogy az öngyilkosságon gondolkozok, talán így elfelejtem ezt, bár akkor meg a hallban fog kísérni a képük.
Az arcomat megdörzsölve próbálok elszakadni attól a gondolattól, hogy Reni és Neményi, de akármennyire is próbálkozom, nem sikerül őket kivernem a fejemből.
Azt hiszem ezzel fizetek azért, mert nem ragadtam meg a pillanatot, és jöttem össze Renivel, amint megadatott az esély.

A féltékenység újabb hullámát Reni édes nevetése nyomott el, amit megfertőzött az a gondolat, hogy Neményi miatt nevetett, majd annak a gecinek a lesajnáló tekintete, ami azt sugallja, hogy veszítettem vele szemben, majd a tipikus győztes mosoly azon a fején, amit kilencedik óta legszívesebben szétvernék.

Nem értettem, hogy miért vagyok így, hisz semmi közöm nem volt Renihez, mert csak egy csók volt köztünk. Csak sajna nagy valószínűséggel megtörtént az utóbbi. Igen. Miért lenne velem, a könyvmoly, aki megtalálta a hozzá passzoló (seggfejebb) mását?

[A részt a oneshot a fejlécben lévő dal (Mr. Brightside) dalszövege ihlette!]

Tudom, ez talán az eddigi legfurább, azonban már a dal is eleve a féltékenységéről szól, na meg az ember agya tud olyasmi dolgokat létrehozni, amit nehéz követni onnan, hanem újra és újra elképzeljük azt. Ez a oneshot alapja, féltékenységi hullámokkal gyötörve, hisz nem lehet ez valami jó érzés.